Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-436

212 A nemzetgyűlés 436. ülése Î925, évi Junius hó 27-én, szombaton. hogy az eddig íentartott tilalmakat, amelyek a magyar nemzet megbecsülésének is áitanak, végre megszüntesse ? A nemzetgyűlés utasítsa továbbá a kormányt, hogy az ország gazdasági életében fontos szerepet betöltő vasúti munkásoknak és villamosalkalmazottaknak lehetővé tegye, hogy érdekeik védelmére lapot indíthassanak s tegye lehetővé, hogy betiltott »Vasutas« című lapjuk újból megjelenhessék«. Méltóztassanak megengedni, hogy még csak egy dologra mutassak rá, annyival is inkább, meit a pénzügyminister ur elmondott expozéjában utalt arra, hogy az állam által fentartott üzemek nem igen gazdaságosak, nem fizetődnek ki és azért nem íehet a munkások és alkalmazottak fizetését feljavítani, mert az üzem nem rentábilis. A munkásokat és alkalmazottakat felhívta, hogy törekedjenek arra, hogy ezek az üzemek rentabilisek legyenek s akkor majd lehetséges lesz az is, hogy nekik magasabb díjazás jusson. Nekem már többizben volt alkalmam rámutatni azokra a visszás állapotokra, melyek az állami üzemekben előfordulnak. Utaltam többek között a győri vagóngyár esetére is. Kimutattam, hogy a győri vagóngyárban körülbelül 8—10 úgynevezett udvari munkás dolgozik, akiknek az a kötelessége, hogy a gyárudvart rendben tartsák, tisztán tartsák, kisöpörjék és az apró javításokat elvégezzék. Mondom, 8—10 ilyen ipari munkás van s ezek mellett körülbelül 45 létszámú alkalmazotti kar van, amelynek az a hivatása, hogy ezeknek a munkásoknak ügyeit adminisztrálja. Ez az állapot tehát nem tartható fenn. De nemcsak ebben a gyárban van igy, hanem minden állami üzemben azt állapithatjuk meg, hogy az ipari munkások nagy részét elbocsátják munkahiány miatt, a szanálási javaslattal kapcsolatban ; nincs munka, tehát elbocsátják az ipari munkások egy részét. Amig azonban elbocsátják azoknak az ipari munkásoknak egy részét, akik produktiv munkát végeznek, addig a tisztviselői létszámból senkit sem bocsátanak el, ellenkezőleg, tisztviselőket alkalmaznak, tehát a redukált munkáslétszám mellett a tisztviselők létszáma lényegesen több, mint a békeidőben volt. Sőt az is megtörténik, hogy mivel már maguk is sokalják a tisztviselők létszámát, a tisztviselőket munkásbárcával látják el és ugy kezelik őket, mintha munkások volnának, mintha a gyárban dolgoznának, eszerint is kapják fizetésüket és igy terjesztik fel a kimutatásokat, de nem a gyárban, hanem az irodában dolgoznak. Itt van többek között a diósgyőri vasgyár esete. Itt körülbelül 1500 munkást bocsátottak el, de a tisztviselői létszám megmaradt a régi ; sőt nemcsak hogy megmaradt, hanem a zolyómbreznói, rozsnyói és vajdahunyadi üzemekből menekült tisztviselőket felvették a diósgyőri vasgyárban és ezek még a mai napig is ott vannak alkalmazva. A diósgyőri vasgyárban megtörténik, hogy egyes üzemekben naponta 8 órát dolgoznak ; egyes üzemekben, osztályokban hetenként négy vagy öt napot dolgoznak. A többi osztályokban azonban megtörténik az is, hogj

r napi 8—10—12 órát dolgoztatnak, szóval túlóráznak egyes üzemekben akkor, amikor az utóbbi időben 1500 munkást elbocsátottak s amikor a másik üzemben, másik osztályban a munkások alig dolgoznak háromnégy napot hetenként. A diósgyőri vasgyárban békeidőben 8000 munkás dolgozott, most pedig körülbelül 4000 munkás dolgozik. Békeidőben a 8000 munkás mellett egy főfelügyelő volt, ma pedig 4000 munkás mellett van 45 főfelügyelő. (Gracífl Jenő : Elbocsássak őket? Akkor meg amiatt panaszkodnak !) A munkáslétszám felére redukálódott. Ebben a gyárban történt meg az, 'hogy mivel a tisztviselők magas létszámát már maguk is sokalják, a tisztviselők egyikét-másikát munkásbárcával látták el, de ezek nem a gyárban, nem az üzemben teljesítenek szolgálatot, hanem bent a hivatalban s igy nem végeznek produktiv munkát. Felhívom tehát a pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy ha azt akarja, hogy az állami üzemek kifizetődjenek — mert azoknak ki kell fizetődniük — akkor méltóztassék elrendelni ezeknek a dolgoknak megvizsgálását. De ne azokkal a közegekkel vizsgáltassa meg, akik ott vannak, s akik maguk is részesei ezeknek a visszaéléseknek, hanem innen küldjön ki a pénzügyminister ur olyan felülvizsgáló közeget, aki alaposan, tüzetesen meg fogja vizsgálni az ügyet s az igazságnak megfelelően fogja a pénzügyminister urnák a jelentését megtenni. Ez az összes állami vállalatoknál igy van. Azért kérem a minister urat, hogy innen Budapestről küldjön ki vizsgálóbiztost. Már volt alkalmam egy ilyen esetre rámutatni ; a vasutassztrájkkal kapcsolatban utaltam a szombathelyi esetre és Írásban mutattam ki, hogy kik voltak azok, akik az ott dolgozó munkásokat a sztrájkba beugratták s kértem a vizsgálat elrendelését annál is inkább, mert a sztrájk miatt ártatlan embereket tettek ki az üzemből. Erre a minister ur nem innen küldött ki vizsgálóbiztost, hanem kinevezte vizsgálóbiztosnak azt az urat, aki főrészese és főbűnőse volt e sztrájkmozgalomnak, aki a munkásokat uszította a sztrájkra. Ezt az urat nevezte ki a minister ur felülvizsgáló biztosnak és igy természetes, hogy az igazságot nem tudta kideríteni. (Szomjas Gusztáv : Mindig a munkások bőrére megy a játék !) Szükségesnek tartottam ezt elmondani és felhivni a pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy az állami üzemeket tüzetesen vizsgáltassa meg s akkor meg fogja találni mindezeket a hibákat, de még egyebeket is. Csak egy dolgot akarok még emliteni. Meg fogja tudni azt is, hogy a mérnök urak hibájából elrontott vasakat és egyéb anyagokat, melyekkel nem tudnak mit csinálni, nem merték kint hagyni, mert akkor rájönnek arra, hogy azok el vannak rontva, hanem az elrontott vasanj^agokat elásatták a föld alá, hogy a kormány és a vizsgáló közegek ne jöjjenek rá arra, hogy milyen sok anyag lett pocsékká. Ilyen és ehhez hasonló hibák majdnem minden üzemben előfordulnak. (Szomjas Gusztáv : Meg kell nevezni azt a mérnököt. Másképen nem hisszük.) Minthogy ilyen esetek előfordulnak, s a kormány nem törekszik arra, hogy ezeket meggátolja, nem törekszik arra, hogy a konszolidáció végre Magyarországon is azon az utón haladjon, amelyen a háború utáni hatodik évben haladnia kellene, a kormány iránt bizalommal nem viseltetem és az indemnitást nem szavazom meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző' : őrgróf Pallavicini György. Őrgr. Pallavieini György : T. Nemzetgyűlés Az indemnitás tárgyalására igen rövid idő van szánva, ennek következtében beszédemet én is igen rövidre kívánom fogni. Egy aktuális kérdésről kivánok szólani : a mezőgazdasági hitel kérdéséről. Előre bocsátom, hogy amikor a mezőgazdasági hitel kérdésében történteket fogom bírálni és kritizálni, teljesen távol áll tőlem, hogy személyes vonatkozásban bárkit is támadjak. Ha mégis kritizálnom kell ugy a minister urat, mint más tekintetben egy a mezőgazdasági hitel kérdésében az utóbbi időkben igen előtérben szerepelt urat, ezt tisztára a legteljesebb objektivitással kívánom tenni. Egyike ezeknek az uraknak, akik a mezőgazdasági hitel kérdésében az utóbbi időkben újságokban is legtöbbet szerepeltek : Sir William Goode, aki elismerem, kiváló tulajdonságokkal biró ur, aki igen kitűnő