Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-431

Î4 À nemzetgyűlés 431. ütése 1925. évi június hó 22-én, kétfon. lényegesen érinteni nem igen iehet és nem igen kell. Természetesen arról lehet beszélni, hogy 5—10 vagy 3 évenként változzék, erről lehet vitázni, azonban mindenesetre azt jelenti, hogy évenként lényeges változások nem történnek. Egy olyan költségvetés a mostani, amelyben az összes állami célok még nem mutatkoznak, amelyben a tisztviselők fizetésének megfelelő rendezésétől még mindig távol vagyunk. Hiszen összeállítottam ezeket az adatokat a Népszövetség részére és konstatáltuk, hogy a tisztviselők nagy átlagban még ma is ott tartanak, hogy csak 50%-át kapják annak az értéknek, amelyet kapniok kellene. Ez tehát mutatja, hogy a tisztviselői kar milyen nehéz helyzetben van és egy olyan budget, amelyben nincsenek keresztülvive az összes adóreformok a gazdasági élet követeléseihez mérten, normális budgetnek még nem mondható. Ezek olyan óriási feladatok, amelyek még megoldásra várnak, de megvan a reményem arra, hogy a gazdasági élet megerősödésével hamarabb lehet ezt megcsinálni, mintsem gondoljuk. Most egy kedves kötelességet is kell teljesítenem. (Halljuk ! Halljuk !) A költségvetés és az egész pénzügyi helyzet kialakitásánál mindig óriási szerepe van a főbiztos urnák. Én, aki közvetlen érintkezésben vagyok vele, mondhatom, hogy nemcsak ritka szaktudással, hanem ritka megértéssel is az ország gazdasági és szociális viszonyai iránt, nagy része van abban, hogy ilyen eredményeket tudtunk elérni ugy befelé, de különösen kifelé. Azt hiszem, helyesen járok el, ha innen a nemzetgyűlésből az ország és a nemzet nevében a főbiztos urnák és munkatársainak fáradságos és rendkívül tárgyilagos munkájukért igaz köszönetemet nyilvánítom. (Általános helyeslés és éljenzés. — Rothenstein Mór : Mit csinálnánk, ha nem volna ez a Smith ! — Hedry Lőrinc : Azt hiszem magára kerülne a sor ! — Derültség jobbfelől.) Most már olyan problémákra térek át, amelyek úgyszólván kivül esnek a budgeten, amelyek azonban rendkívül közelről érintik az egész gazdasági életet. (Halljuk ! Halljuk !) Hogy nem foglalkoztam szervesen a hasznos beruházások kérdésével a budget keretében, annak meg van a maga magyarázata. Méltóztatnak tudni, hogy mi egy 100 milliós beruházási programmot dolgoztunk ki. Ezt képviselte a ministerelnök ur óriási energiával Genfben, azonban most teljes mértékben keresztül vinni nem tudtuk. A Népszövetség most hozzájárult ahhoz, hogy az idei költségvetési felesleg mintegy 40 millió korona, továbbá a Népszövetségi kölcsönből 30 millió aranykorona hasznos beruházásokra fordittassék és ha azt látja a Népszövetség, hogy az első félévben az államháztartás kedvező irányban és mederben folyik, decemberben a legjobb akarattal teszi megfontolás tárgyává további összegek juttatását is. Én azt hiszem, hogy ezzel mi tulaj donképen nagy lépéssel megyünk előre. A múltnak hiányait kell pótolnunk. Hiszen a ministerelnök ur rendkívül éles formában mutatott rá arra, hogy 11 év alatt nem történt itt úgyszólván semmi. Én csak a számadatot teszem szóvá, azt hogy ez azt jelenti, hogy ebben az országban körülbelül egy milliárd korona beruházás maradt el — aranykoronában kifejezve — és ha most hozzáteszem azt az óriási leromlást, amely az összes üzemeknél, felszereléseknél és gazdasági berendezéseknél tapasztalható, ezt számokban hirtelenében nem is tudnám kifejezni, de talán igaza van Ugrón Gábor t. képviselőtársamnak, aki kétszeres Összegben állapitja ezt meg. Épen ezért törekedtünk arra, hogy ezt a beruházási programmot, amely nélkül nem is tudjuk az állami pénzügyek helyes vitelét elképzelni, keresztülvigyük. Mert nemcsak az a tétel áll, mintha ez tehertételként jelentkeznék a költségvetésben. De ha mi megoldottuk az első feladatot, hogv az államháztartás egyensúlyát rendbehoztuk, ugyanakkor leszögeztem magamat a második feladat elvégzésére is és azt mondottam, hogy a magángazdaságokat is rendbe kell hozni. (Általános helyeslés.) Határozott formában kijelentettem azt, hogy én a kettőt egymástól elválasztani nem tudom, én a kettőt csak egymással a legszorosabb kapcsolatban tudom elképzelni. (Helyeslés.) Rámutattam arra és mindenütt felhasználom az alkalmat, hogv erre rámutassak, hogy hiábavaló minden törekvésünk, ha nem tudjuk megteremteni a szilárd bázist a magángazdasági életen át az államháztartás egyensúlyának fentartására. Ez volt az a szempont, amelv a kormányt a beruházási programmnál vezette/mert ezáltal a gazdasági életnek visszaadunk egyrészt bizonyos összegeket, amelyeket óriási áldozatkészséggel és erőfeszitéssel bocsátott rendelkezésre, de másrészt ez bázis arra is, hogy a gazdasági életnek nehezebbé vált vérkeringését megint élénkebbé tegyük és ezen az élénkített gazdasági életen át törekedjünk olyan bevételek elérésére, amelyek az államháztartás egyensúlyát biztosítják. Csak azért fogok néhány szóval a hasznos beruházásokkal foglalkozni, mert bámulatos, micsoda fogalomzavar van e tekintetben. Hasznos beruházások alatt sokan azt értik, hogy egyes cégeknek hitelt kell nyújtanunk. Ez tévedés, mert ez csak közvetett formában történik. Itt arról van szó, hogv az állam bizonyos célokat meg kivan valósítani. Ebből a szempontból elsősorban természetesen az állami üzemek jönnek figyelembe. Csak az államvasutakra fogok hivatkoznk Ha azt akarjuk, hogy a forgalmat zavartalanul lebonyolíthassuk, akkor mivel nagyon sok kocsit vesztettünk s nagy kocsihiánnyal állunk szemben, ezt a hiányt pótolnunk kell. Uj vonalakat is kell létesítenünk ; meg kell oldanunk a győr—királyhidai dupla vágány kérdését. Ott vannak azután a határállomások, amelyek nem tudnak megfelelni a mai igényeknek, amelyekkel alig lehet lebonyolítani a forgalmat, ugy, hogy alig tudunk beleilleszkedni kellőleg a világgazdaságba. Ott van a lakáskérdés az államvasutaknál. Óriás teherként nehezedik az államvasutakra, hogy vannak tisztviselők, akik órányi távolságra laknak munkahelyüktől. így rendes adminisztrációt végezni és még a takarékossági elveket is keresztülvinni alig lehet. A beruházások legnagyobb része tehát elsősorban az államvasutakra fog esni. Ami a posta- és távirdaüzemet illeti, itt csak arra akarok utalni, hogy nemrég láttam egy térképet az Illustration című francia lapban, hogy hogyan van behálózva Nyugateurópa földalatti telefonkábelekkel. Érdekes, hogy ez a vonal Bécsnél megszakad. Tehát, mivel mi mindig Nyugat felé törekedtünk és sok tekintetben gazdasági elhelyezkedésünk is ilyen, azt hiszem, nagyon helyes, hogy mi ezt a kérdést is dűlőre vigyük és ezt a kábelkérdést megoldjuk. Ez szintén nagyobb öszszegnek, 10—13 millió aranykoronának igénybevételét jelenti. Az állami vasgyáraknál a diósgyőri nagyolvasztót akarjuk üzembe helyezni. Ugyancsak bizonyos beruházásokat akarunk az erdőkitermelő iparvasutak kialakitásánál. A csepeli kikötőt és a soroksári Dunaágat három év alatt olyan állapotba akarjuk hozni, hogy teljesen üzembe kerülhessen ; a kikötő részben már most üzemben van s mint bevételiforrás is szerepel. Ez mintegy 15 millió koronát fog igényelni ; ebből egy részt most akarunk felhasználni. | Ott van a kislakások építésének kérdése is. I Azt hiszem, nincs itt senki, aki ne lenne azon az