Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-436

A nemzetgyűlés 436. ülése 1925. évi június hó 27-én, szombaton, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Az indemnitásról szóló törvényjavaslat tárgyalása — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Elnöki előterjesztések. — Interpellációk : Bodó János (írásbeli) interpellációja a pénzügyministerhez a csereilletókekre vonatkozó törvényes rendelkezések módosítása tárgyában. — Bodó János (Írásbeli) interpellációja a belügymmisterhez a nagymagyarországi illetőségűek visszabonositásának egyszerűsítése tárgyában. — Várnai Dániel a kereskedelemügyi ministerhez, a faszerkereskedések és más nyilt árusítási üzletek zárórája tárgyában. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány réseérői jelen vannak : Vass József, Bud János, gr. Csák y Károk). (Az ülés kezdődik d. e. 11 órakor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Csik József jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző ur. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom. 871, 873) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Saly Endre képviselő ur, aki a tegnapi ülésen beszédének elhalasztására engedélyt kapott. Saly Endre képviselő urat illeti a szó. Saíy Endre : T. Nemzetgyűlés ! Az indemnitási törvényjavaslat bizalom kérdése. Minthogy én a kormány iránt bizalommal nem viseltetem, természetesen az indemnitási törvényjavaslatot nem szavazom meg. Bizalmatlanságom főoka az, hogy a kormány négyéves uralma alatt sem tudta biztosítani Magyarországon a törvények uralmát. Négy év után is még mindig ott tartunk, hogy az atrocitások egész sora követtetett el, és ezek megtorlatlanul maradtak, nem is szólva arról, hogy a kormány reakciós intézkedései is hozzájárulnak ahhoz, hogy az ellenzéki oldalon ülő képviselők a kormánnyal szemben bizalmatlanok legyenek. A kormány még mindig a háborús kivételes intézkedések alapján kormányoz, még mindig nem látja az időt elérkezettnek arra, hogy visszaállítsa a régi normális helyzetet, hogy visszaállítsa a régi törvénykezést és még mindig guzsbaköt minden megmozf dulási szabadságot. Mi nem vagyunk alkotmányos állam —• ezt el kell ismernünk, — mert egyetlen alkotmányos államban sem fordulhatnának elő azok az események, melyek Magyarországon a Bethlen-kormány ideje alatt is előfordultak. Meg kell állapitanom azt is, hogy nincs felelős kormányunk. Ez a kormány, amely ma a kormányszékben ül, nem felelős kormány. Magyarországon diktatúra van, de ezt a diktatúrát nem a magyar kormány csinálja, a magyar kormány csak végrehajtja a diktatúrát ; a diktatúrát Magyarországon a kamarilla, a mellékkormányak csinálják. A magyar kormány nem felelős, hanem csak végrehajtja mindazt, amit neki diktálnak. Csak természetes, hogy ilyen kormánnyal szemben az ellenzéki oldalon ülő képviselők bizalommal nem viseltethetnek. Csak egy néhány szót akarok szólni a költségvetéshez, annyival is inkább, mert a pénzügyminister ur volt szíves expozéjában néhány szóval rátérni azokra a munkáskérdésekre is, amelyeket ő ennek kapcsán kifogás tárgyává tett. De mielőtt erre rátérnék, méltóztassék megengedni, hogy csak egy néhány számot ragadjak ki ebből a költségvetésből és ezzel igazoljam be, hogy Magyarországon az adózási rendszer is milyen igazságtalan, hogy Magyarországon az adókoronákat legnagyobb részben a szegény dolgozó népek fizetik be. Az előttünk fekvő költségvetésből ugyanis megállapíthatjuk, hogy egyenes állami adók címén az 1925/26. évre 127 millió aranykorona van előirányozva, ezzel szemben közvetett adókból, forgalmi adókból, illetékekből, vám-, só- és dohányjövedékekből 359 millió aranykorona van előirányozva. Az állam háztartásának kétharmad részét tehát a kormány közvetett adókból szedi be, a nagyvagyon azonban alig-alig járul valamivel hozzá az államháztartás fentartásához. Amíg tehát a kormány egyenes adókból egy év alatt 127 millió aranykoronát kivan bevenni, addig csupán forgalmi adó címén 103 millió aranykoronát. (Gr. Hoyos Miksa : A gazdagok is fizetnek !) Igaz ugyan, hogy a gazdagok is fizetik ezt, minthogy azonban a gazdagok lényegesen kevesebben vannak, mint a szegények és a gazdagoknak is csak egy gyomruk van — hogy köznyelven fejezzem ki magamat — és minthogy a gazdagok rendszerint kevesebb családtaggal rendelkeznek, mint a szegényebb dolgozó néposztályhoz tartozók és minthogy a bevásárlásokat nagyban eszközölhetik és igy lényegesen olcsóbban vásárolhatnak, mint az a szegény munkás, aki 5 vagy 10 deka kávét és 10 vagy 20 deka cukrot kénytelen venni a grájzlerosnál, hogy napi szükségleteit fedezze, ennélfogva a legnagyobb teher a szegény dolgozó népmiliók vállaira hárul* Ehhez hozzájárul még az is, — hogy a költségvetésnél maradjak, — hogy az állami beruházásoknál nem látunk lényeges javulást, még a következő évben sem. Ezzel szemben megállapíthatjuk azt, hogy pl. a kormányzóság rengeteg sok pézébe kerül ennek a szegény, elnyomott, agyonnyomoritott országnak. A kormányzóság fentartása ugyanis évenként körülbelül 18 millió aranykorona költTTAPLO. XXXTV. 81