Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-435
À nemzetgyűlés 4B5. ülése 1925. sitsék velük Bódi Sándor nevű rendőrt, aki az éjjel szolgálatot teljesített, a sorompónál megállitotta az autót és utasait igazoltatta. (Saly Endre : Akkor megtudhatták volna, kik voltak !) Legalább ezt a rendőrt kellett volna szembesíteni a gyanúsítottakkal. De azt is láthatjuk — és megint vissza kell térnem részben a szegedi körletparancsnokság ügyészének ténykedésére, akit akkor, mikor becsületesen ki akarta vizsgálni az ügyet, eltávolítottak, — hogy a Prónay-ügyben az ügyészt, aki szintén becsületesen teljesítette kötelességét, eltávolították és a Somogyi—Bacsó-gyilkosság ügyében ugyanezt a komédiát megismételték. Abban az időben, amikor a nyomozati eljárást folytatták, kétféle nyomozó hatóság volt. Az egyik a honvédelmi minister hatáskörébe tartozott, a másik pedig — ez teljesen érthetetlen, legalább mint jogász, nem tudom megérteni — a fővezérség alá. A fővezérségnek külön nyomozó hatósága volt. Hogy milyen címen, milyen törvény alapján, azt megmagyarázni nem tudom. ( Rotheiistein Mór : Az erőszak alapján.) Tény azonban az, hogy az első nyomozója ennek a Somogyi-Bacsógyilkosságnak Tahi Pál százados hadbiró volt. Mikor a rendőrségtől kezéhez kapta az iratokat, átnézte azokat és megállapította, hogy az Ostenburg-Moravecz Gyula különítményének tagjai közül kell a gyilkosnak előkerülnie, első dolga volt magát Ostenburg-Moravecz Gyulát maga elé idézni. Az csak természetes volt, hogy ez a különítményparancsnok nem jelent meg a hadbiró előtt. Elnök : A képviselő ur beszédideje lejárt, kérem méltóztassék beszédét befejezni ! Györki Imre : Erre másodszor is megidézte magához, de a parancsnok akkor sem jelent meg, amikor pedig a harmadszori idézésre került a sor, egyszerűen parancs jött a fővezérségtől, Írásbeli parancsot mutatott fel egy tiszt, annak alapján elvette Tahi Páltól az összes iratokat, kivette a kezéből, és Tahi ellen, aki becsületesen teljesíteni akarta kötelességét, ezután megindult a vekzálások egész sorozata, később lefokozták és be is börtönöztékf (Felkiáltások balfelől : Hallatlan .') De minthogy időm lejárt, — és sajnos, nem lehet folytatnom ezt az ügyet és meghosszabbitást sincs módom kapni — csak két dolgot kivánok a t. Nemzetgyűlés és ezen keresztül a honvédelmi minister ur figyelmébe ajánlani. Már mondottuk itt is, a kihallgatott tanuk is megmondották az ügyészségen, hogy az egyik alaposan gyanúsítható gyilkos, Soltész István, aki Solymosi István állnévre kiállított menetlevéllel ült az autóban, ma is szolgálatot teljesít a honvédelmi ministeriumban. A másik gyilkos ugyancsak 24 óra alatt felelősségre vonható. Amióta ezt az ügyet három vagy négy hete pertraktáljuk, Kovarcz Emil azóta is csendőrtiszti beosztásban van. Sásdon ma is szolgálatot teljesít. Ezek után kérdezem a t. Nemzetgyűléstől, vájjon nem minősitik-e komédiának azt az ujabb eljárást, amelyet itt végigcsinálnak, nem volt-e igazuk mindazoknak az embereknek és képviselőtársainknak, akik azt mondották, hogy egyetlen egy adattal nem járulnak hozzá ehhez az ujabb nyomozáshoz, mert nyilvánvaló a szándék, amely az ujabb eltussoláshoz vezet ; nem járulnak hozzá, hogy ország-világ előtt feltárják, hogy meg van bennük a készség az igazság kiderítésére. (Rakovszky István : Egy ember miatt kell szenvednie az egész országnak ! Világbotrány !) Láttuk eddig is az eredményt, azt, hogy Beniczky, az első tanú, már le van tartóztatva emiatt, egy másik tanútól pedig megtagadták tanuságtételének jegyzőkönyvbe foglalását. (Rakovszky István : Megmaradt az ember, elveszett a tenger! — Derültség.) Láttuk, hogy amikor a Népszava ezeket a közleményeket lehozta, első intézkedése az volt évi június hó 26-án, pénteken. 203 az igazsánügyminister urnák, hogy tiltott sajtóközlés miatt bűnvádi eljárást indított ellene és hogy a két gyilkos, akit megneveztünk, és akire vonatkozólag a tanúvallomások is elhangzottak . . . Elnök : Másodszor figyelmeztetem a- képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Györki Imre : Már csak ezt a mondatot fejezem be. Annyira tisztában van a katonai ügyészség ezzel a dologgal, hogy amikor az egyik tanút megidézték és azt mondta, hogy Kovarcz Emil nincs Dél-Afrikában, mint ahogy mondták, hanem csendőrtiszti beosztásban van Sásdon, akkor az eljáró ügyész igenlőleg bólintott és tudomásul vette, hogy nemcsak ő tudja ezt, hanem még a tanú is. Ilyen körülmények között azt hiszem, teljesen céltalan ennek az ügynek továbbfolytatása a honvédelmi minister ur részéről. Tiszta komédia az, amit ebben az ügyben csinálnak. Itt nincs más megoldás, mint idehozni ezt az ügyet és kiküldeni azt a parlamenti vizsgáló bizottságot, hogy az végre vizsgálja ki, hogy milyen eltussolásokat és a törvénytelenségek minő sorozatát követték el ebben az ügyben. Elnök : Szólásra következik? Héj| Imre jegyző : Várnai Dániel ! Várnai Dániel : T. Nemzetgyűlés ! Egyik kormánypárti képviselőtársunk az indemnitás vitájában azt mondotta, hogy feltétlen bizalommal van a kormány iránt és e feltétlen bizalomnál fogva szavazza meg az indemnitási javaslatot. Bármennyire is hangoztatják tehát, hogy a felhatalmazási javaslat nem a kormány iránt való bizalmat, hanem az ország iránt való kötelességeket tartalmazza, a dolog mégis csak ugy áll, hogy, ez a javaslat a bizalom kérdése. (Zaj.) Épen délelőtt Rakovszky István képviselőtársunk beszélt erről a kérdésről és ő nagyon jól megérttette a nemzetgyűléssel, hogyha van bizalmi kérdés a nemzetgyűlés, illetőleg a törvényhozás előtt, akkor az csak az a javaslat Jehet és ennek lényege szerint kell eldöntenie az egyes törvényhozónak, hog} r azt megszavazza-e vagy nem. Hiszen maga az appropriáció is bizalmi vótumot jelent. De akkor már egy letárgyalt költségvetés van előttünk, már tudjuk, hogy a kormány az adójövedelmeket mire akarja felhasználni. Mennyivel fontosabb tehát az indemnitás, mennyire, kétszeresen foglalja magában ezt a bizalmi kérdést, amikor még hire hamva sincs a költségvetésnek, amikor még azt sem tudjuk, hogy a kormány azt a hatalmat, amelynek gyakorlására felhatalmazást kér, mire és hogyan fogja felhasználni. Azt hiszem, nem kell részletezni, legalább is nekünk nem kell részleteznünk bizalmatlanságunk okait. Vannak a kormánynak távoli és közeli tényei, amelyek a bizalmatlanságot a legteljesebb mértékben megindokolják. Hogy ne menjek nagyon messzire, itt van mindjárt az a méltatlan, az a szinte érthetetlen, mert férfiatlan kétkulacsos, kétszínű játék, melyet a kormány a választójog kérdésében hónapok óta játszik. Itt van, — csak röviden akarok rámutatni, mert van nekem egyéb mondanivalóm is, — e kérdéssel kapcsolatban az, hogy a kormány nyilt kérdéssé tette a választójog titkosságát. Attól a pillanattól kezdve, azonban, amikor ezt a kérdést nyilt kérdéssé deklarálta, kormány és a kormánypárt legkülönbözőbb tagjai részéről szóban és írásban a leghevesebb agitáció indult meg a választójog, de még inkább a választójog titkossága ellen. Ugyanakkor, amikor ország-világ előtt, sőt hozzátehetném, ország-világ megnyugtatására deklarálták, hogy nyilt kérdés a választójog titkossága, hogy senki sincs megkötve abban, hogy miképen szavaz, csak természetes, hogy mindenki azt hitte, hogy ez a nyilt kérdés egy messzebbmenő ügyet rejt magában, azt, hogyha akad valaki a kormány-