Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-435

202 Â nemzetgyűlés 485. illése 1925 nem vette jegyzőkönyvbe ugy, ahogy a tanú elő akarta adni. De nem kell tovább mennem. Semmi egyebet nem kellett volna tennie az újból eljáró uj referensnek és uj ügyésznek, csak egyszerűen elővenni a régi iratokat, a régi iratokban a nyomozási hézagokat felfedezni, azokat kiegészíteni és uj nyomozási eljárásra bőséges alkalom lett volna és meg lehetett volna találni a gyilkosokat. Néhány ilyen adatot kivánok ismertetni és néhány adatot ajánlok a t. Nemzetgyűlés és a jelen nem lévő honvédelmi minister ur figyelmébe. Ilyen adatok a következők : 1920 február 17-én. történt. Somogyi Béla és Bacsó Béla meggyilkolása. Február 18-tól 22-ig volt a nyomozás az államrendőrség főkapitányságának kezében. A főkapitányságnak négy nap elégséges volt arra, hogy a gyilkosokat megállapítsa, a tetteseket személy szerint megnevezze. Amikor azonban ezeknek elfogásához kellett volna hozzákezdeni, akkor egyszerűen a budapesti katonai parancsnokság ügyészének egy átirata érkezett, illetőleg annak megküldötték az aktákat és pedig kisérő levéllel, amelyben a rendőrség átküldi az aktákat a katonai parancsnokság ügyészének. Ebben hangoztatva van, hogy utalással az ezen ügyben történt szóbeli megállapodásra küldik meg az aktákat. Nyilvánvaló tehát az, hogy már itt kezdődik az eltussolás és az idegen nyomra való juttatás. Mert hiszen szóbeli megbeszélésről van szó, amelynek Írásban nyoma nincsen és sem a rendőrség, sem a katonai parancsnokság ügyésze nem tartották szükségesnek, hogy lerögzitsék azt, hogy ilyen nagy horderejű ügyben ki az, akinek szóbeli utasitás alapján az iratokat átküldik vagy átkérik. De itt van egy másik körülmény is. Tudjuk, hogy február 22-ig voltak a rendőrség kezében a bűnügyre vonatkozó összes iratok, ellenben már 20-án az akkori fővezérség, hogy igazolja valahogyan azt a cselekményét, hogy az autót a gyilkosoknak ő bocsátotta rendelkezésükre és hogy a gyilkosok és azok társainak alibi-igazolása lehetséges legyen, bár február 22-éig még semmiféle nyom nincs a fővezérségnél, az egész ügy csak a rendőrség kezében van, mégis már február 20-án a fővezérség egy alibira vonatkozó körtáviratot adott ki a saját hatáskörében az eltűnt autó kinyomozására. Minden józaneszü ember megdöbben, magyarul szólva, azon a gazságon, az eltussolás azon kézenfekvő metódusán, hogy, amikor tudatában voltak annak, hogy a fővezérség III-A 36. számú autóját ő bocsátotta rendelkezésére az Ostenburg-különitménynek,(Rakovszky István : Hallatlan S Tessék rendreutasítani !) — Zaj és felkiáltások jobbfelől : Nem Rakovszky elnököl ! — Elnök : Csendet kérek ! Méltóztassék rám bizni a rendreutasitást ! — Rakovszky : István : Igen, rá is bizom ! Tegnapelőtt még ilyesmit nem volt szabad mondani.!) akkor ő alibit bizonyít és nem átall egy hamis körtáviratot kibocsátani, amelyben ő érdeklődik, hogy hol van az autó. De idetartozik az is, hogy ugy az autó utasai, mint pedig azok, akik az autóval Sátoraljaújhelyre mentek, vagy pedig Sátoraljaújhelyre sinautóval utánuk mentek, mind hamis útlevéllel voltak ellátva. Kérdezem én : képzelhető-e becsületes emberek között, egy becsületes kényes tisztikar kebelében, hogy hamis útlevéllel menjenek és utazzanak az országban ? (Rakovszky István : Hallatlan ! Szép fővezérség !) Nem nyilvánvaló-e abból, amikor megállapították, még pedig kétségtelenül megállapították azt, hogy hamis útlevéllel voltak ellátva a gyilkosok, hamis útlevéllel vitték az autót Sátoraljaújhelyre, (Rakovszky István : Felháborító !) hamis útlevéllel mentek azok is Sátoraljaújhelyre, akik sinautón mentek, hogy mindez csak azért történt, hogy ezekről a tettesekről igy, a hamis névre kiállított utleveévi június hó 26-án, pénteken. lekkel eltereljék a figyelmet és igy palástolják a bűnt. (Rakovszky István : Ilyen kezekben van Magyarország !) Itt van azután az az ur, akiről már szóltunk a nemzetgyűlésen, és akiről már névszerint is emlités történt : Soltész István. Megállapítható, hogy Sólymos István névre kiállított útlevele volt és ilyen útlevéllel ment el a halálautóval Sátoraljaújhelyre és Sátoraljaújhelyen, igenis, több napon át tartózkodott. (Saly Endre : A másik útlevél meg Ferenc névre volt kiállítva ! — Bâtiez Gyula : Úgynevezett csempészeteket kerestek 1 — Rakovszky István : A capite foetet piscis ! Ezt kell mindig bátran megmondani !) Van egy másik körülmény, amely azt mutatja, hogy bőségesen lett volna módja a honvédelmi minister urnák felderíteni az igazságot, ha akarta volna. Tényként megállapítható és az iratokból is kitetszik, hogy sinautóval mentek a gyilkosok után Sátoraljaújhelyre, és állandóan, nap-nap után érintkeztek velük. A budapesti vizsgálat és nyomozás eredményét hozták tudomásukra, hogy tudjanak miként viselkedni, mikor majd elérkezik az ideje annak, hogy Budapesten az Ostenburg-különitmény többi tagjai igazolván alibijüket és azt, hogy a gyanúsítottak a gyilkosság idején velük együtt vacsoráztak, visszatérhetnek Budapestre, addig azonban állandóan Sátoraljaújhelyen kellett tartózkodniuk és az összeköttetést sinautóval tartották fenn velük. Kérdezem : akinek volt valamikor bírósággal dolga, aki résztvett akár paszsziv, akár aktiv szerepben nyomozati eljárásban a rendőrségnél vagy ügyészségnél, nem tudja-e, hogy az első teendő az, hogy megállapítsák, ki adta kölcsön az autót, és hogyan került az autó Budapestről Sátoraljaújhelyre, és ki adta, ki bocsátotta rendelkezésre a sinautót. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Még azt is meg tudom érteni, hogy egy kocsit, egy autót nem tudnak megfogni esnem tudják megállapítani, hogy Budapest és Gödöllő között hány autó száguld, amely kihallgatásra visz egyes urakat. Aki azonban a vasút technikáját ismeri, tudhatja, hogy a sinautót máskép nem lehet elindítani, csak ugy, hogy bevezetik az állomás inditókönyvébe és beállítják, hogy mikor és milyen számú sinautó indult el, kinek a rendeletére, milyen számú menetlevéllel. Innét Budapestről Sátoraljaújhelyre és Budapesttől Sátoraljaújhelyig is minden vasútállomáson ott kell lenni a vasúti könyvben, hogy fogadtunk egy ilyen rendszámú sinautót, amely ilyen paranccsal utazott és ezt a sinautót továbbítottuk ekkor meg ekkor. Dátum szerint, nap szerint meg kell mindennek lennie, tehát egész egyszerű dolog lett volna, hogy a honvédelmi minister ur és a katonai ügyészség ezt kinyomozza. (Rakovszky István : Beniczky azért ül, mert volt bátorsága megmondani az igazat és nyomra vezetni !) Tizenegy tanút hallgattak ki ebben az ügyben, akik látták azt, hogy azon a halálautón, amikor Megyer felé haladt a külső Váci-uton, Újpest határában, katonatisztek ültek. Ezzel szemben tudjuk, hogy Kovarcz Emil és Megay, a két gyilkos, vagy akik legalább is vádolva vannak a gyilkossággal, azt vallották, hogy a Palace-szálló előtt két civilnek adták kölcsön az autót. Ellenben megint nem csinálták meg azt, amit nyomozati eljárásnál a legkézenfekvőbb, a legelemibb lett volna megcsinálni, hogy t. i. tizenegy tanú közül, akik látták, hogy katonatisztek ülnek az autóban, akik megismerték az autót, látták a rendszámát, tudták, hogy törött a lámpája és a sárhányója, nem szembesítettek egyet sem azokkal, akiket a rendőrség a gyilkosság vádjával gyanúsított. Hagyták futni ezeket az embereket és megelégedtek azzal, hogy egymás közt alibit igazoljanak és az sem jutott eszükbe, hogy szembe-