Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-435

 nemzetgyűlés 435. ülése 1925. îis bajok, amelyektől végeredményben a nemzet állapota függ, oly nagyon összehalmozódtak, hogy ezek megszűnése nélkül eredményt elérni nem lehet. Pénzügyi téren is, de az államhatalom tekintetében politikailag is bizonyos kivételes hatalom érvényesül. Ez a politikai kivételes hatalom a morális hiba, a legközvetlenebb, amit itt láthatunk és az állapotok okául felismerhetünk. Ez az, amely lehetetlenné tette azt, hogy itt a politikai, erkölcsi, társadalmi, gazdasági és pénzügyi konszolidáció létrejöjjön. Ezzel a kivételes hatalommal a kormány teljesen legyöngitette önmagát. Titokzatos erőknek különféle párt- és hatalmi csoportoknak játékszerévé vált, válhatott azért, mert a kormány a magának megadott kivételes hatalomnál fogva mindent megtehetett, ennélfogva, hol egy titkos politikai csoport, hol egy társadalmi egyesület, hol pedig arról a részről, amelyet kamarillának nevezünk, hol nem tudom egyes sajtóorgánumok részéről feladatok, követelések elé állíttatott, és nem tagadhatta meg a titkos erők kívánságának teljesítését,— amelyek ugy látszik nála nagyobbak, —mert hiszen egyszerűen az volt a válasz : te kormány, ezt megteheted, ezt neked a hatalmad megengedi. Ha a kormány visszaadta volna a nemzet kezébe az alkotmányos hatalmat, akkor a régi törvényes rendes állapotok helyreállhattak volna, mert a régi törvényes, rendes állapotban megvolt a nemzetnek az önvédelme, épugy a nemzet polgárainak is abban, hogy volt sajtószabadságuk, volt gyülekezési és szólásszabadságuk és volt igazságszolgáltatási szabadságuk is, t. i., nem kellett oda menniök egyszerűen — amint itt mondották, — egy ébredő biróság elé, hanem a saját , polgártársaik itéletmondása elé állhattak, mint az j esküdtszéknél és akkor a kormány nem követett volna el annyi túlkapást, mint amennyi túlkapást igy elkövetett. Itt van például az »Az Újság« esete. Nem hiszem, hogy az »Az Újság« esetében a kormány saját tények ént merte volna ezt megcselekedni, hanem egyszerűen azt mondták neki : megvan a te kivételes hatalmad erre. Annak pedig, aki ezt mondta, nagyobb ereje volt, mint a kormánynak és kényszeritette, hogy a kivételes hatalom alapján ezt megcselekedj e. De azt látjuk, hogy ez a kivételes hatalom is nem arra volt jó, hogy a kormány nyugodtan kormányozzon, hogy konszolidáció legyen, hanem arra, hogy a maga hatalmát bérbeadja. Azt látjuk, hogy ez a kormány, amely olyan borzasztóan beszél a forradalom ellen, amely üldözi az izgatást és más egyebeket, amely itt pártdiktaturát gyakorol, amelynél egyebet sem látunk, mint mentelmi eseteket és ellenzéki képviselőknek minden képtelen címen való kiadását a bírósághoz, ugyanaz a kormány elnézte, hogy egy hatalmi csoport, egy desperado kalandor csoport éljen, szabadon mozogjon ebben az országban, és egy romboló irányzat propagandáját terjessze és cselekedje, amint jónak látja. A t. kormánynak semmi hatalma nem volt azokkal a sörház-utcai vagy Csocsóvendéglőbeli megmozdulásokkal szemben, amelyek végeredményben az atrocitások, a gonosz bűntettek sorára vezettek. Semmi hatalma nem volt azzal az agitációval szemben, amely még a magántulajdon terén is az egyenlőségi rendszer felbontására törekedett nyiltan, itt a parlamentben is. Mindenütt csak azt látjuk, hogy ezek a kezdeményezések a hatalom pártfogásában részesültek, h°gy úgyszólván sub auspiciis imperii követhetik el mindazt, ami különben a rendes, törvényes állapotok rendjével szemben áll. Amint előttem szólott Rakovszky István t. képviselőtársam mondotta, ilyen körülmények között, amikor a kormány kivételes hatalma arra szolgál, hogy mennél évi június hó 26-án, pénteken. 195 gyengébb legyen a nem törvényes, nem legitim erőkkel és tényezőkkel, s ezek követeléseivel szemben, könnyen megtörténhetett, hogy egyszerűen felállt ennek a kalandorirányzatnak egyik képviselője, egy fiatalember és követelhette, hogy a kormány a maga hatalmát, amely nem is illeti meg, ilyen törvénytelen célra felhasználja. Terrorizálta a kormányt, hogy ne merje a sajtószabadságot respektálni, a sajtószabadságon esett sérelmet reperálni és ne merje egy újságnak és vállalatnak életét visszaadni. (Nagy Vince : Hivatkozott a saját terrorcselekedeteire !) Csak kivételes hatalmi rendszernek ebben az atmoszférájában történhet meg, hogy még ma is fel lehet állni a nemzetgyűlésen és szemben minden moralitással, hirdetni és büszkélkedni azzal, hogy ő valamikor ujságkötegeket lopatott el a vasúton, tehát a magántulajdon szentségének törvénye ellen vétett. Ez mind természetes mindaddig, amig a kivételes hatalmi rendszer fennáll. Természetes az is, ami történik kint a világban. Természetes, hogy ezek az emberek, akik megszokták, hogy a kormány a kivételes hatalmát nekik bérbeadja és az ő érdekükben érvényesiti, azt is megszokták, hogy odakint is mindenkit kisajátítsanak. Kisajátítják idebent a kormányt, minden hatalmat s a végén az államfőt is. Ilyenformán tanúi lehetünk annak, ami az egyik bíróságnál történt, hogy valósággal meg nem engedett módon, csak azért, hogy perbeli előnyt érhessenek el s hogy a favor judicist maguk felé fordíthassák, arra ragadtatták magukat, — mint egyszer, amikor a biróság előtt kijelentették, hogy : a biróság ébredő, a biróság pedig a mienk, — hogy a végén kisajátították az államfőt s a leglehetetlenebb vádakat, gyanúsításokat említették fel csak azért, hogy egy percben eredményt érjenek el, hogy egy bírót terrorizáljanak azzal, hogy tulaj donképen micsoda pártfogó hatalom áll felettük. Ezt az atmoszférát egyszer már meg kell szüntetni. Épen ezért határozati javaslatot nyújtok be, hogy ez az eset is vizsgáltassék meg s a kormány a konzekvenciákat levonhassa (olvassa) : »Javaslom, utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt : 1. vizsgáltassa ki, mi igaz abból a vakmerő állításból, amelyet folyó évi június hó 25-én Kádár Lehel hirlapiró, mint vádlott a budapesti büntetőtörvényszék úgynevezett Schadl-tanácsa előtt nyilvános főtárgyaláson tett, hogy t. i. Héjjas Iván kecskeméti lakos, akinek mint bűntevőnek feldicsérése volt a vád tárgya, felsőbb felhatalmazás alapján járt el, amikor Zbona János és társainak — az immár közismert, elitélt rablógyilkosoknak — parancsot adott arra, hogy Pánczél Zoltán, Beck Sándor és Schmidt Árpád izsáki lakosokat meggyilkolják. 2. Vizsgáltassa ki azt is, hogy ki adott ilyen felhatalmazást nevezett Héjjas Ivánnak és mi igaz abból, amit Kádár Lehel szintén állított, hogy Héjjas Iván felhatalmazása oly széleskörű volt, amilyet még soha magyar ember nem kapott, feljogosítván Héjjas Ivánt arra is, hogy szó nélkül bárkit minden külön eljárás nélkül íőbelövethessen vagy felakaszthasson. (Nagy Vince : Kinek van joga ilyen felhatalmazásra? — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan !) 3. Vizsgáltassa ki továbbá a kormány, igaz-e Ulain Ferencnek; Kádár Lehel védőjének az a vakmerő vádaskodása, amelyet a sajtó, még a kormánypárti sajtó szerint is az említett főtárgyaláson hangoztatott, hogy az államfő Héjjas Iván bűntettes családjánál az izsáki gyilkosságok megtörténte után, amikor a gyilkosságok és az azokban bűnös részesek már tudva voltak, s az áldozatok ártatlansága is kiderült, többizben látogatásokat tett, sőt egészen az utolsó hetekig az is megtörtént, hogy Héjjas Iván, akiről már évek