Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-435

196 A nemzetgyűlés 435. ülése 1925, előtt hivatalosan magállapitották, hogy gyilkosságokban részes, az államfőnél többizben megjelenhetett látogatáson és vele órákhosszat, csaknem barátilag elbeszélgetett? 4. Ha ez a hihetetlen vád igaznak bizonyulna, nyilatkozzéK a kormány, tudtával történtek-e a látogatások és vállalja-e azokért és azok súlyos erkölcsi következményeiért a felelősséget és e felelőssége tudatában mit szándékozik cselekedni.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezeket tisztázni kell, hogy megtörténjék az erőpróba, hogy vájjon ezek erősebbek-e vagy a törvényes hatalom. Nem mulaszthatom el azonban, hogy a kormányt is felelőssé ne tegyem azért, hogy ezek megtörténhetnek. Megtörténhetnek ezek ezért, mert maga a kormány nem gondoskodik arról, hogy az államfő körüli tanácsadói szerepét és kötelességét ugy teljesítse, hogy az államfő ténykedései és nyilatkozatai semmi félreértésre, vagy biztatásra ne szolgálhassanak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A kormány felelőssége szempontjából szóvá kell tennem azt a nyilatkozatot is, amelyet a kormányzó az u. n. urnapi felvonuláson tett, mert ez a nyilatkozat nem felel meg a mi alkotmányunknak, ennélfogva a felelősséget a kormánynak kell vállalnia, annak a kormánynak, amely ezt a nyilatkozatot szerkesztette. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédidejéből még csak egy perc van hátra. Rupert Rezső : Ezenkivül az ott megjelentek hiradása alapján, de közkézen forgó feljegyzések szerint is az a verzió kering, hogy zárt ajtók mögött olyan nyilatkozat hangzott el, amely félreértésre és biztatásra szolgálhatott alkalmul azoknak, akik ezt elhitték. Ezt a kérdést is tisztázni kell, épen ezért a következő határozati javaslatot terjesztem be (olvassa) : »Javaslom, utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt : 1. Nyilatkozzék, hogy ellenjegyezte-e az állam főnek azt a beszédét, amelyet az urnapi hódoló felvonulás alkalmával a hódolók szónokának üdvözlő szavaira válaszul adott s amelyben többek között arról is szólott, hogy ha a haza érdekében szükségesnek látta volna, büntetett volna. 2. Vállalja-e a kormány ezért a kijelentésért a felelősséget, holott az államfőt büntető hatalom nem illeti meg és még kevésbé illette meg, mielőtt államfővé választották. 3. Jelen volt-e a kormány a beszéd elhangzásakor? (Nagy Vince : Vass József az ajtókon kivül !) 4. A jelen voltaktól kiszivárgott közlés és közkézen forgó feljegyzések szerint az emiitett s állítólag hivatalos beszédet állítólag a következő nemhivatalos beszéd előzte meg : »Uraim, önök jól tudják, hogy érzésben egy vagyok önökkel. Mindnyájan jól ismerjük azokat az akadályokat, amelyek ma még lehetetlenné teszik akaratunk érvényesülését. De ami ma lehetetlen, az holnap megvalósulhat. A holnapot ne vegyék szószerint. De rövid időn belül olyan fordulatnak kell jönnie, amely mindnyájunkat kielégít. (Felkiállások a szélsőbaloldalon : Hallatlan !) Ezek után pedig eleget teszek alkotmányos kötelességemnek és felolvasom a következő lagymatag nyilatkozatot.« (Zaj a szélsőbaloldalon.) 5. Kijelentheti-e a kormány, hogy ez a beszéd, amely valósága esetén megdöbbentő perspektívát tárna fel, nem hangzott el?« Minden bajnak végokát abban látván, hogy a kivételes hatalom még mindig fennáll, annak megszüntetése erdekében a következő határozati javaslatot terjesztem be (olvassa) : »Javaslom, mondja ki a nemzetgyűlés : a kormány köteles az 1912 : LXIII. t.-c. és későbbi törvények alapján kibocsátott összes évi június hó 26-án, péntehen. kivételes u. n. háborús intézkedéseit haladéktalanul visszavonni és a rendes törvényes állapotot különösen az esküdtbiráskodást, sajtó-, gyülekezési és egyesülési szabadságot, mint az a háború kitörése előtt volt, helyreállitani«. T. Nemzetgyűlés ! ha majd a nemzetgjóilés visszakapja a maga alkotmányos jogát, akkor lehet szó alkotmányos levegőről, a tekintély tiszteletéről, mert csak egy az, amire szükségünk van a jövő fejlődés érdekében, amire szükségünk van azért, hogy még egyszer legyünk, s hogy súlyos anyagi bajainkból is kiszabaduljunk ; ezt csak egy adhatja meg : a visszatérés minden erők és tekintélyek ősforrásához, egyetlen jogosult forrásához, magához a nemzethez, a nemzet akaratához. Ez pedig a feltétlen alkotmányosságot követeli meg. ( Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Minthogy ez az egyetlen feltétel, amelytől a nemzet élete függ, s amelytől függ a teljes alkotmányosság is, amely nélkül rendes, becsületes költségvetésről sincs szó, egyelőre veszélyeztetve van, ennek egyelőre útjában áll az a kormányzati rendszer, amelyről itt szó van és amely a bizalmunkat kéri, kéri, hogy fedezzük azokat a rengeteg kiadásokat, melyeket a maga módja szerint tesz, ezzel szemben bizalommal nem viseltetem és az indemnitást nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Györki Imre ! Györki Imre : Kérem a tanácskozóképesség megállapítását ! Elnök : A Ház nem tanácskozóképes, az ülést 15 percre felfüggesztem ! (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Györki Imre képviselő urat illeti a szó ! Györki Imre : Tisztelt Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk!) Azokról a sajgó fájdalmakról, amelyek ennek az országnak testét égetik, már az indemnitási vita során előttem felszólalt képviselőtársaim beszéltek és hangoztatták azt, hogy sem politikai tekintetben nem tudtuk a konszolidációt elérni, sem pedig gazdasági téren a kormány nem tudott olyan nyugodt állapotot teremteni, amely ennek az országnak dolgozó népét megnyugváshoz tudta volna juttatni és munkaalkalmak teremtésével a gazdasági élet fellendítésével közmegnyugvást kelthetett volna. Politikai és gazdasági tekintetben még mindig nem a konszolidáció, hanem a züllés felé megyünk. Politikai tekintetben talán még inkább ; nehéz a kettő között fokozatot megállapítani. A napról-napra megnyilvánuló jelenségekből azt látjuk, hogy azok a jelenségek, amelyekről azt hittük, hogy már a multaké, amelyek 1920-ban és 1921-ben nyilvánultak meg, azok ma is naprólnapra megnyilvánulnak, megismétlődnek és igy politikai konszolidációról, megnyugvásról, a jogoknak abszolút demokratikus irányban való biztosításáról sem a fővárosban, még kevésbé pedig a vidéken nem lehet beszélni. Az az önkényeskedés, amely egyes hatósági szervek részéről megvolt a múltban, jelenleg is megvan a a vidéken. Az önkényeskedések a vidéken, a gazdasági és a politikai élet minden terén ma is megnyilvánulnak, úgyhogy fejlődést e tekintetben nem lehet találni ; ellenkezőleg, ha a gazdasági élet kapcsolatait vetjük fel, akkor igenis meg kell állapitanunk, hogy itt nem fejlődés, hanem politikai visszafejlődés található. Á kormány nem valósította meg azokat a súlyos feladatokat, amelyeket meg kellett volna valósítania. Akkor, amikor a háború és a forradalmak