Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-435

192 A nemzetgyűlés 435. ülése 1925 Tulaj donképen ezek a célok vannak kodifikálva | ebben a költségvetésben és ezek azok a célok, amelyek, azért, hogy ilyen költségvetés legyen és ilyen költségvetést lehessen végrehajtani, az egész alkotmányos életünk rendszerén is keresztülhuzódnak. Arra a hatalmi berendezkedésre, amelyről szó van, arra a párt- és kormán y diktatúrára, arra az alkotmányellenes reakciós rendszerre, amelynek súlya alatt nyögünk már hosszú esztendőkön keresztül, mind azért van szükség, hogy ilyen költségvetésünk lehessen, mint amilyet itt előterjesztettek. Rakovszky István t. képviselőtársam bizonyos tekintetben dicsérőleg emlékezett meg a pénzügyminister úrról, mondván, hogy ebben a költségvetésben a kiadások területén, a terhelések terén, micsoda enyhítések vannak. T. képviselőtársammal ebben a dicséretben nem osztozkodhatom, mert bármilyen szépen felépített beszéd volt is a pénzügyminister ur beszéde és bármennyire is csillogott és biztatott ennek a beszédnek egy része és szólt ki belőle a remény, ha a költségvetési eredményt megnézzük, amely elénk tárul, ha megnézzük a pénzügyi kormányzat, pénzügyi gazdálkodásunk összes eredményeit, akkor meg kell állapitanunk azt, hogy nemhogy javult volna a helyzet, hanem még rosszabbodott. (Bud János pénzügyminister : Nem kell elfelejteni azt, hogy a tényleges bevételekkel van szembeállítva a költségvetés ! Már egyszer tanulják meg !) A pénzügyminister ur nemcsak most, hanem már előzően egy interpellációm alkalmával is nagyon fölényesen akart elintézni. T. pénzügyminister ur, én szívesen meghajolnék ez előtt a fölény előtt, de megint ismétlem, hogy az eredményeket nem látom, mert ha szétnézek' künn a gazdasági életben, ott csak romokat találok. Ha szétnézek az állam pénzügyi gazdálkodása területén, ott csak felesjeges kiadásokat, felesleges terheket, csak pazarlást és fényűzést láthatok majdnem az egész költségvetésen keresztül és láthatom azt az elhibázott pénzügyi politikát, amely anélkül, hogy az állam kiadásának fedezésére annyira szüksége volna, sokkal több bevételt vesz be, mint amennyit az állam kiadásai szükségessé tennének és ezzel e nyomorult, szegény, lerongyolt országnak adózóitól, exisztenciáitól elveszi nemcsak azt a termelőeszközt, mellyel a további terhek viselésére szükséges összeget megkereshetnék, hanem elveszítettük azt a termelőeszközt is, amellyel a mindennapi kenyeret megszerezhetnék. T. pénzügyminister ur, az élet odakünn és azok a nagy hatalmas tételek, amelyek itt felesleges kiadások fedezésére a költségvetésben be vannak állítva, egészen ellenkezőt beszélnek és bizonyítanak. Természetesen ezért nem teszem a pénzügyminister urat személy szerint felelőssé. Hangsúlyoztam már több felszólalásomban és most is hangsúlyozom, hogy erről nem tehet a pénzügyminister ur. Olyan hatalmi előfeltételekkel, olyan hatalmi előzményekkel, berendezéssel és olyan súlyos morális bajokkal áll szemben, amelyek a múltból felhalmozódtak, hogy azokkal a pénzügyminister ur nem tud megküzdeni és bármennyire becsületesen is igyekezne az ország pénzügyeit vinni és költségvetését felállítani, ezzel szemben teljesen tehetetlen. Pedig nagyon nagy fontossága van annak, hogy egy országnak milyen a költségvetése, mert az mutatja, hogy keH-e forradalomtól tartani, vagy pedig nem, hogy milyen a költségvetés. Egy másik minister ur, aki olyan könnyedén veszi a dolgokat és a realitásokkal nem nagyon törődik, Rakovszky minister ur, előadást tartott itt nekünk arról, hogy a forradalmakat rendesen az robbantja ki, hogy a hatalom gyenge, a hatalom nagyon engedékeny. Azt mondotta, hogy a francia forradalmat, is ez robbantotta ki. Pedig évt június hó 26-án, 'péniektVri. nem ez robbantotta ki ! A francia forradalmat a francia költségvetés robbantotta ki, az a pazarló gazdálkodás, az a harácsoló, kinzó, szinte rémuralmi adórendszer, amely Franciaországban volt és amely adórendszer nem tudta a szükségleteket fedezni, az egész francia népet azonban tönkretette, úgyhogy 25 millió ember Franciaországban akkor darócruhában, mezítláb járt és a mindennapi kenyérért siránkozott. (Nagy Vince : Azt mondották, egyék füvet a nép !) Mindig a költségvetésekben van megírva a forradalmak prognózisa. Ha igaz lenne az, amit a t. belügyminister ur mondott, hogyha a kormány nem engedékeny, akkor nincs forradalom, akkor valóban sohasem lett volna forradalom, mert amikor 1775-ben a versailles-i kastély előtt megjelent az éhező francia tömeg és kenyérért kiabált, nagyon kurta és megérthető választ kapott : a kenyérért könyörgök közül egy negyven láb magas akasztófára rögtön felhúztak kettőt. Hát engedékenység volt ez? Vagy hogy közelebb menjek a forradalomhoz, ott volt 1788 áprilisa, amikor a svájci gárda tüzelése és az ágyuk kartácsai szántottak végig St. Antoin népén, úgyhogy egyszerre ottmaradt 500 halott. A Bastille bevétele csak később következett. Kell ennél erélyesebb fellépés, hogy csak erre a pár példára mutassak rá? De mindegy ! Hiábavaló volt az erős fellépés, hiába való volt a szigorúság, hiábavaló volt a terror, a francia állam költségvetése nem volt rendben és ennélfogva nem volt rendben morális élete és gazdasági élete sem s a forradalomnak el kellett következnie. Mindenféle költségvetés ennélfogva egyúttal a forradalmak prognózisa is. Bármilyen szép legyen is és bármilyen kiegyensúlyozottnak mutassa is ez a költségvetés pénzügyi helyzetünket, ha valamiben lehet ma látni a forradalmat kodifikálva, ebben látjuk, mert ez a költségvetés a kétségbeesés kodifikációja. Látom belőle csakugyan, hogy a kevesekért vannak a milliók és hogy a milliók levetkőznek mezítelenre — mint ahogy már pár év óta meztelenre vetkőztetik a milliókat és erről mondják önök azt, hogy kormányozunk. Ha folytatják azt, hogy a kevesekért a milliókat meztelenre vetkőztetik, akkor csakugyan lehet forradalomtól tartani, mert egyébként méltóztassanak megnézni ezt a magyar népet, amelyről a forradalom veszélyét festik a falra, ez a nép szörnvü megtiportságában, elnyomottságában is- békésen tür, csak ne bántsák. Ebből a költségvetésből, amelyről a pénzügyminister ur olyan fölényesen beszél és amelynek kritikáját olyan fölényes válaszokkal akarja elintézni, mint mondottam, a kétségbeesés szól. Künn mi a helyzet? Teljes nyomor, viszont mikor itt ránézünk a kevesek uralmi rendszerének költségvetésére, féktelen pazarlást látunk, Annakidején, amikor a kormányzót megválasztották és a kormányzó tiszteletdíját megállapították — ezeken a tanácskozásokon én is résztvettem — arról volt szó, milyen lesz az udvartartás, milyen lesz az a segédhivatali személyzet, amelyet majd mellette felállítanak s mennyi kiadás lesz erre. Akkor azt a megnyugtatást kaptuk, hogy nagyon egyszerű kis berendezkedés lesz, afféle manipuláns őrmesteri iroda úgyszólván, mert hiszen ugyis mindent a ministerelnökség végez el, a ministerelnökségnek meglesz erre a maga osztálya, nincs olyan nagy dolgokról, olyan nagy udvari közigazgatásról szó, hogy ezért egy költséges apparátust kellene felállítani. Mégis évek óta azt látjuk, hogy van kabinet-iroda, van katonai iroda és palotaőrség, van gazdasági iroda, van főudvarnagyi bíróság és a jó Isten tudja, még mi nincs. Van ezenkívül még, — ami a ministerelnökség számláján van elszámolva — a koronaőrség. Méltóztatnak tudni, mennyi ezeknek a kiadása? A kabinet-irodáé 998