Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-435

188 A nemzetgyűlés 435. ülése Id25 Balkán poroszainak, a szerbeknek tehát reálpolitikai alapon kell hátvédet, szövetséget keresni arra, hogy ők védelemben részesüljenek s elég erősek lehessenek minden belpolitikai zavarral s minden kivülről jövő támadással szemben. Jugoszláviának az a szerencsétlen helyzete, a külföldi népek szempontjából tekintve, hogy a gazdasági súlypont nem a szerbeken, hanem a horvátokon nyugszik. A gazdasági fölény pedig a jövőt jelenti minden népnek. Jól tudjuk, hogy a horvátok a szerbekkel erős küzdelemben állnak, hogy az ő politikai céljaik őket tőlük eltávolítják és elvezetik. Jugoszláviával tehát a szerbeknek csak az lehet a céljuk, hogy elérjék azt, hogy Jugoszláviának tengerentúli kereskedelmi érintkezési pontja ne Fiume legyen, amelynek Hinterland]át Horvátország képezi, de legyen azon a területen egy kikötője, amelynek Hinterlandját a szerbek által lakott terület képezi. A balkáni Jugoszláviának legfőbb célja az kell hogy legyen, hogy ók Szalonikit vegyék birtokukba, hogy Szalonikiben bonyolittassék le Jugoszlávia tengerentúli kereskedelme. Akkor azonban, amikor a szerb politika Szalonikire tekint, mikor gazdasági alapját biztosítja saját nemzete jövőjének, lehetetlen, hogy ne számoljon a hátában élő magyarsággal. Lehetetlen elképzelni azt, hogy amikor ezen politikából kifolyólag balkán-konílagrációkra is kell gondolnia, ne jusson eszébe az, hogy a világháború idején a mi területeinkről lőtték Szerbia fővárosát, hogy a hátában álló magyarsággal neki megértést, egy entente-t jobb atmoszférát kell létrehoznia. Nem mondom azt, hogy szerződésileg kell biztosítani a jó viszonyt Magyarország és Jugoszlávia között, de igenis mondom és kivánom, hogy Magyarország és Jugoszlávia között megértés, egy entent jöjjön létre, vagy legalább is olyan kedvező atmoszféra hozassék létre, amely lehetetlenné tesz itt minden nagy szláv álmot és ábrándot, amely feltétlenül paralizálja Benes cseh külügyministernek középeurópai törekvéseit, amely lehetővé teszi azt, hogy Magyarország gazdaságilag azt az utat épitse ki magának, amelyre minden kulturállamnak feltétlenül szüksége van, hogy Magyarország tengerhezvezető úthoz jusson hozzá és Fiúméban vethesse meg a lábát. Amikor erre gondolok, nem mulaszthatom el, hogy felhívjam a szerb politikusok figyelmét arra, hogy ők ma Európa legnagyobb hatalmai előtt azzal tették gyanússá magukat, hogy nagyszláv célokat követnek. A nagyszláv célok azok, amelyek miatt Olaszország és Anglia bizalmatlan Jugoszláviával szemben s ezen nagyszláv célok pozitiv megnyilatkozását épen a tőlünk elszakított területek birtoklásában látja mindenki. Mindaddig, amig Jugoszlávia nem lett középeurópai hatalom, amíg csak a Balkánon élt, ebből a szempontból senki előtt gyanússá nem vált, gyanússá csak akkor lett, amikor átlépte a Duna vonalát s akkor hivta fel Anglia, Olaszország és a velük együtt haladó északamerikai Egyesült-Államok figyelmét azon lehetőségre, hogyha déli és északi szlávok egyesülnek és győz a francia politika s Magyarország igy megsemmisül, megmutatta azt a lehetőséget, hogy létrejöhet az a nagy szláv birodalom, amely Ázsiától Konstantinápolyig nyúlik, amely birodalom olyan földrajzi pontokat vesz birtokába, mint Konstantinápoly, melyről a világtörténelem beigazolta, hogyha egy egészséges nagyhatalom kezében van, akkor az olyan messzemenő rádiusban érvényesiti a maga hatalmát, amely rádiusba beleesik a Szuez-csatorna, Angliának Indiába vezető útja is. Azt mutatta meg Jugoszlávia, hogy az ő politikai iránya igenis egy ilyen veszélyes helyzet megvalósulását, létrehozását eredményezheti. Epen azért kérdem én, hog3^ mit hozott Jugoszláviának a tőlünk elszakított terület? Diplomáciailag? csak évi Junius hó 28-án, pénteken. ellenségeket hozott neki, hozta Angliának és Olaszországnak gyanúját, kihívta ezeket a világhatalmakat, amelyekkel a szerbek megküzdeni soha ebben az életben nem lesznek képesek, arra hivta ki őket, hogy óvó figyelemmel kisérjék Jugoszláviának minden diplomáciai kérdését és hogy igyekezzenek Jugoszláviát arra szorítani, hogy ne szláv eszméket kövessen, hanem legyen egyedül szerb. Ha Jugoszlávia csakugyan képes lesz elérni azt, hogy tisztán csak szerb lesz és lemond arról, hogy önállóságát feláldozza s egy nagy szláv egységbe .illeszkedjék államilag bele, akkor igenis a mi számunkra elérkezik az a helyzet, amely lehetővé teszi, hogy Mussolini politikájába belekapcsolódva, folytassuk diplomáciai munkát Középeurópában akképen, hogy Jugoszláviában megértést teremtsünk meg és létrejöjjön közöttünk az a kedvező atmoszféra, amely mindkét államnak feltétlen előnyt biztositana, amely feltétlenül megszüntetne minden bizalmatlanságot és gyanakvást mindkét részről és amely lehetővé tenné a szerbeknek azt, hogy Szaloniki felé nyomulva előre, megteremtsék reálpolitikai magvát és gazdasági alapját annak, hogy ez az uj állam megszilárdulhasson, konszolidálódhassék és erőssé lehessen. Én, aki nem tudom elfelejteni a szerbek harcias erényeit s annak ellenére, hogy szerb részről bántalom ért bennünket magyarokat, nem tagadom azt, hogy szimpátiával viseltetem e nemzet iránt s meg vagyok győződve arról, hogyha a kellő közeledésnek ez az alapja meg lenne teremthető, ez Magyarországon minden komoly ember részéről a legnagyobb rokonszenvvel találkoznék, mert egyéni előfeltételei annak, hogy ez a szimpatikus összekapcsolódás létrejöhessen, igenis megvannak. T. Nemzetgyűlés ! Én Jugoszláviában látom azt a kisententehatalmat, amellyel mi ugy Olaszországra való tekintettel, mint különben is a politikai kapcsolatot létrehozhatjuk, és amely politikai kapcsolat létrehozása nekünk a legnagyobb előnyöket biztosítaná azért, mert a nagyszláv koncepciót egj^szersmindenkorra zúzná széjjel, mert lehetetlenné tenné azt, hogy Benes ur további intrikákkal ártson Magyarország további fejlődésének, mert ez a politika feltétenül arra vezetne, hogy az a diplomata, ki Közép-Európa jelenlegi helyzetéért felelős, Benes ur, teljesen izoláltassék az európai politikában. Hiszen már a jelenlegi helyzetváltozás is azt eredményezte Csehszlovákia számára, hogy a nagyhatalmak vele szemben bizalmatlanságot tanúsítottak. Már a jelenlegi helyzetben is gyöngült Benes ur pozíciója, az ő nemzetközi súlya. Ha ezt sikerül elérnünk, akkor teljes izolálását érjük el annak a Csehszlovákiának, amelyet nem a nemzeti erő hozott létre, hanem a mondvacsinált francia politika teremtett egyik napról a másikra, minden reálpolitikai alap, minden biológiai előfeltétele nélkül az állami életnek, az állami egységnek. Akkor elérjük azt, hogy az a hullám, amely Franciaországból indult el, a maga gazdasági erejét továbbítani fogja Csehszlovákiára is, amely állam feltétlenül a legérzékenyebb minden gazdasági változással szemben, amelynek sorsát a szokolnak egy katasztrofális esése feltétlenül meg fogja pecsételni. Nekünk nem a gyöngéhez kell csatlakoznunk, hanem az erősebb felé kell néznünk, hogy a gyönge a maga belső erőtlenségéből kifolyólag összeomolják és az összeomlás veszélye az, amit mindenkinek látnia kell ma Csehszlovákiában. Méltóztassék elképzelni azt, hogy ebben a par excellence ipari államban megindul az a gazdasági válság, amely lehetetlenné teszi a termelést, lehetetlenné teszi azt, hogy a gyárak üzeme fentartassék, amely hozza a munkanélküliséget, az azzal járó nyomorúságot, az ennek kapcsán fel-