Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-435

A nemzetgyűlés 435. ülése 1925. *épő politikai ellentéteket. Méltóztassék elképzelni azt, hogy Csehszlovákia elveszti minden piacát, hiszen gazdasági jövője épen a piac szempontjából egyenesen a magyar diplomácia kezében van letéve. Hol helyezi el Csehszlovákia a maga termékeit? Magyarországon, Nagy-Ramániában és Jugoszláviában elsősorban. Ugy a magyar piac, mint Jugoszlávia és Románia is Magyarországon keresztül lévén csupán megközelithető, exportja teljesen a magyar politikától függ. A magyar politika egy adott esetben elérheti azt, hogy Csehszlovákiát, illetve — mondjuk ugy, ahogy az igazságnak megfelel — Csehországot, a cseh ipart elvágja a maga piacától és térdre kényszeríti. Amikor látjuk azt, hogy a magyar diplomácia számára ezzel az ellenséggel, amely az intrikából kifogyni sohasem képes, egy ilyen tisztán diplomáciai eszközzel küzdhet meg, akkor ezt az eszközt meg kell ragadnunk és mindent el kell követnünk aziránt, hogy Magyarországnak ez a gazdasági szempontok által adott diplomáciai fegyvere Csehszlovákiával szemben ne vesszen el. Azért tartom fontosnak ezt kiemelni, mert köztudomású, hogy ezidőszerint folynak a kereskedelmi tárgyalások Magyarország és Csehszlovákia között. Azért tartom szükségesnek ezt kiemelni, nehogy ez a diplomáciai előnyünk aprópénzre váltassák fel esetleg a kormányzat által, nehogy csekély előnyökért feladassák ez a helyzet által biztosított óriási diplomáciai előny, amely nemcsak Magyarország jövője, hanem Közép-Európa sorsa tekintetében is döntő jelentőségűnek tekinthető. Nem lehet elképzelni azt, hogy a magyar mezőgazdasági termékektől elzárkózzék a cseh piac. A mezőgazdasági, a nyersterményeknek általában az a sajátságuk, hogy azoknak ára, értéke tekintetében a világpiacon a szállítási költségek irányadók. Nem lehet elképzelni azt, akármilyen olcsók is legyenek Amerika mezőgazdasági termékei, hogy azok Csehszlovákiába olcsóbban jussanak el a magyar mezőgazdaság termékeinél. Nem lehet arra gondolni, hogy Csehország saját érdeke ellen a magyar mezőgazdasági termékektől elzárkózni igyekezzék azért, hogy bennünket politikailag, gazdaságilag sújtson, mert hiszen a mezőgazdasági termékektől való elzárkózás elsősorban a cseh ipar nyersanyagának megdrágítását eredményezné és igy megdrágítaná a cseh iparcikkeket, gyengítené a cseh iparnak a világpiacon való versenyképességét. Nem lehet elképzelni azt, hogy retorzióval élnének külpolitikai okoknál fogva a magyar kenyérmagvak bevitelével szemben, mert hiszen a kenyérmagvak megdrágítása megdrágítaná az életet Csehszlovákiában, drágábbá tenné a munkabért és ez ismét csak az ipari termékek értékére hatna vissza és ismét csak csökkentené Csehszlovákiának a világpiacon való versenyképességét. Ezeket látva, ezeket tudva, feltétlen tényként kell elfogadnunk azt, hogy Magyarországnak szabad keze van Csehszlovákia külkereskedelme tekintetében, hogy Magyarországnak a cseh piacra szüksége nincs, de a cseh piacnak igenis szüksége van ugy a magyar termelésre, mint a magyar fogyasztóközönségre, amint szüksége van a magyar kormány jóindulatára is, hogy Magyarországon keresztül tegye lehetővé neki az ő fontos piacainak, Jugoszláviának és Nagy-Romániának megközelítését. Épen ezért remélem és hiszem azt, hogy az a kormányzati bölcsesség, amely külpolitikánkban megnyilatkozott, ezen a téren is érvényesülni fog és és a cseh kereskedelmi szerződés kérdésében a kormány ezeket a szempontokat szem előtt tartva, a kellő óvatossággal fog eljárni. De tudjuk azt, hogy épen a gazdasági vonatkozások azok, amelyek a diplomáciai összeköttetéseknek legjobb előkészítői. Épen a gazdasági összeköttetések azok, amelyek leginkább könnyítik NAPLÓ, xxxiv. évi június hó 26-án, pénteken. lÔâ meg a diplomáciai összekapcsolódást, a kedvező atmoszféra megteremtését. Ha igy látjuk a helyzetet és tudjuk azt, hogy a magyar piacon elsősorban a cseh ipar és a cseh kereskedelem az, amely arat és hogy az adott diplomáciai helyzetnél fogva nekünk elsősorban Csehországtól kell elvennünk ezt a piacot, nekünk gondoskodnunk kell arról, épen a kereskedelmi politika terén, a kereskedelmi szerződések utján, hogy a cseh ipar számára Magyarországon erős, megfelelő, megbízható konkurrenst tudjunk felállítani. Ilyen konkurrensnek más, mint Olaszország és Anglia nem kínálkozik. Ezért a diplomáciai okok súlyát is latba véve, nekünk a magyar-olasz kereskedelmi tárgyalások fontosságát le kell szögeznünk a közvélemény előtt, s azon reményünknek kell kifejezést adnunk, hogy a magyar kormány kellő bölcsességgel be fogja kapcsolni a magyar piacot és Magyarországot a világkereskedelembe olyképen, hogy Magyarországba elsősorban az angol és olasz iparcikkek számára nyitja meg az utat, hogy itt azokat a gazdasági lehetőségeket, amelyeket eddigelé a cseh ipar számára gyümölcsöztettünk, majd a mi szövetségeseinknek és jóbarátainknak bocsássuk rendelkezésére. Egy ilyen politika eredményezheti azt, hogy Magyarország a kis-entente-tal szemben kellő hatállyal és súllyal tud fellépni, hogy Magyarország a maga súlyos helyzetében, amikor lehetetlen kellő hadseregről gondoskodnia s amikor lehetetlen, hogy a maga hatalmi ressource-ait latbavetve biztosítson magának súlyt az európai politikában, egy ilyen politikával érheti el a magyar kormányzat azt, hogy igenis európai tényezővé teszi a magyar diplomáciát, amely magyar diplomácia szembehelyezkedhetne magával Trianonnal s azt a revíziós politikát vetheti tapétára, amely revízió gondolatával már a reálpolitikát pillanatnyilag a háborús mentalitás nyomása alól felszabadult kormányok is .elfogadtak, s amely eszmével ezek az államok is megbarátkoztak. Én egyedül az ilyen irányú diplomáciában látom a lehetőségét annak, hogy a kis-entente egyszer és mindenkorra elintéztessék, csak egy ilyen diplomáciával látom a lehetőségét annak, hogy a kis-entente államai egymással olyan ellentétbe kerüljenek, hogy a magyar kérdés felvetése őket többé ne egyesíthesse. T. Nemzetgyűlés ! A kisentente hatalmi körében a legnagyobb reálpolitikai ellentéteket láthatjuk. Láthatjuk azt, hogy a nagy szláv célokat követő állam — különösen Csehország — a maga jövőjét abban látja, hogy a maga egészében a majdan nemzeti alapra helyezkedő Oroszországhoz csatlakozva talál támaszt arra, hogy a jelenlegi keretek között fenmaradhasson. Láttuk azt, hogy az a tényező, amely az egyik hatalmi faktor számára a jövő és reménység összességét jelentette, Romániára a legnagyobb veszélyt jelenti, mert Romániának állandóan készen kell állnia egy orosz támadással szemben, és Romániában mindenki tisztában van azzal, hogy az orosz nacionalizmus újjáéledésével azonnal Basszarábiáért egy Románia elleni háború indul meg, amely esetleg nagy Románia összeomlását is maga után vonja. Ott, ahol ilyen nagyok a belső ellentétek, ott a további fenmaradás előfeltételei nincsenek meg s ott igenis érvényesül az, hogy a középen nyugszik a súlypont, a középen van a legnagyobb előny s ott a diplomata számára a lehetőség adva van, Magyarország diplomáciája számára lehetővé van téve, hogy érvényesitse a maga erejét olyképen, hogy ez a súlypont oda csatlakozzék, ahova az ország érdeke kívánja és ez a csatlakozás az ellenkező tényező sorsának, — hogy ugy mondjam — megpecsételését jelenti. Ezeket tartottam szükségesnek a magyar diplomácia szempontjából kifejteni akkor, amikor 28