Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-435

A 'nemzetgyűlés 435. ülése 1925. évi június hó 26-án, péntekén. 185 parlamentarizmusról irt remekművéből azt a szép mondatot, amely igy hangzik : »Igaz, hogy sokkal nehezebb egy hatalmával visszaélő fejedelmet ellenőrizni, vagy megfenyíteni, mintsem a népet a lázadásért, vagy felségárulásért felelősségre vonni«. Szép mondat ! Igaz ! Még ha politikai ellenfelem is az az államfő, ha igazságtalanság történik vele és valaki hivatkozik rá, hogy én tudom, hogy ezt, meg azt tette, én leszek az első, aki kinyilatkoztatja : ezen az emberen igazságtalanság történt ! Politikai ellenfelem ugyan, de azért ezt kinyilatkoztatom. (Zaj és felkiáltások jobbfelől : Államfő nem lehet politikai ellenfél 1) Hogyne ! Le is fejeztek államfőket. (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! A képviselő ur beszédideje lejárt. Szíveskedjék beszédét befejezni. Rakovszky István : Az indemnitást nem fogadom el. (Élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Héjj Imre Jegyző : Bogya János ! Bogya János : T. Nemzetgyűlés ! Az előttem szólott képviselő ur beszédének, •— hogy ugy mondjam — reálpolitikai részébe kapcsolódhatom bele akkor, amikor azt a véleményét teszem vizsgálat tárgyává, hogy a magyar külpolitika mennyiben áll hivatásának magaslatán, mennyiben szolgálja kellőképen az ország érdekeit. Mindjárt bátorkodom rámutatni arra, hogy az előttem szólott képviselő ur beszédében egy nagy ellenmondást találok ebből a szempontból, mert akkor, amikor ő a pénzügyminister ur politikája mellett lándzsát tör és azt ellenzéki álláspontja dacára is elfogadja, akkor tulaj donképen előbbi álláspontját cáfolja meg, mert hiszen ma a mi külpolitikánk súlypontja ugyebár a szanálás művére esik, ( Ugy van ! jobbfelől.) amely szanálási mű nem egyéb, mint a kormánynak fináncpolitikája, nem egyéb mint merő gazdasági politika. Amikor tehát a képviselő ur megállapította azt, hogy a mi fináncpolitikánk eredményeket hozott, egyúttal megállapította azt is, hogy a mi külpolitikánk igenis hivatásának magaslatán áll, hogy a mi külpolitikánk a kellő gyümölcsöket hozta ennek az országnak. Nem lehet ilyen röviden és ilyen általános szólamokkal elintézni az ország külpolitikai problémáit ; nem lehet anélkül, hogy a problémák maguk bírálat tárgyává tétetnének, pálcát törni a hivatalos azon felelős tényezők felett, amelyek külpolitikánkat irányítják. Rám nézve épen az ország külpolitikájának helyes irányítása, a kormánynak gyümölcsöző külpolitikája volt irányadó akkor, amikor a kormányhoz csatlakoztam. Épen azért, mert e tekintetben világosan kell, hogy lásson mindenki, épen azért, mert ugy a közvélemény, mint a politika szempontjából rendkívül fontos az, hogy lássa és tudja mindenki azt, hogy az ország gyeplője jó kezekbe van letéve, figyelmeztetni kell arra, hogy általános szólamokkal, —• hogy ugy mondjam — frázisokkal az ország politikai életének hatalmas problémáit elintézni nem lehet. A külpolitikai kérdéseket óhajtom kiemelni felszólalásom során, azokat óhajtom analízis tárgyává tenni. T. Nemzetgyűlés ! Magyarország jelenlegi helyzetét a szerencsétlen trianoni béke szabta meg. A trianoni békében mely tényezők voltak azok, amelyeknek akarata érvényesült, tette tönkre ezt az országot és teremtette meg csonka Magyarországot? Ma mindenki tudja azt, hogy az ország szerencsétlensége, — eltekintve azoktól a belpolitikai tényezőktől, amelyek lehetővé tették azt, hogy felettünk az ellenség akarata legyen úrrá — egyedül a francia koncepcióban keresendő, amely francia koncepció a nagyszláv eszmére lévén beállítva, Magyarországot életképtelenné akarta tenni, hogy ezáltal lehetővé tegye azt, hogy egy kedvező konjunktúra alkalmával az északi és a déli szlávok egyesüljenek és hogy azok egyesülésének útjában Magyarország kellő gátat ne képezhessen. Tudva azt, hogy Magyarországot igy a francia diplomácia céltudatosan életképtelen keretek közé szorította, tudva azt, hogy a francia diplomáicának egyedüli szempontja az volt Magyarország határainak megállapításánál, hogy itt a továbbélésnek gazdasági előfeltételei ne legyenek meg, lehetetlen az az ellenzéki álláspont, amely a jelenlegi gazdasági helyzetért a kormány politikáját teszi felelőssé és nem számol azzal, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet abból a lehetetlen helyzetből adódik, amelyet Trianon teremtett. ( Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Nem is szükséges ezen oknál fogva a kormány politikájának megítélésénél párhuzamot vonni az ország gazdasági helyzete szempontjából Magyarország és a győztes kis-entente államok gazdasági helyzete között, amely utóbbiaknak a béke minden előnyt biztosított, ennek ellenére azonban a politikai vezetés még sem tudta számukra azt a gazdasági konszolidációt biztosítani, amelyet Magyarországnak az elveszett háború és Trianon dacára a kormán y eredményes politikája igenis biztosítani tudott. A gazdasági politikának kritériuma — hogy ugy mondjam — a pénz értékének színvonala. Ahol a pénz stabil, ott határozottan megállapíthatjuk a gazdasági konszolidációt, amely egyenesen a külpolitikai munka eredményének tulaj donitható. Mert mi a mai pénz, amelynek nincs kellő fedezete? Nem egyéb, mint az államnak egy hitellevele, amely hitellevél a külföld által aszerint fog elbíráltatni, amilyen mértékben az illető állam kormányzata bizalmat tud kelteni a külföldön saját politikája iránt. Ha ebből a szempontból tekintem Magyarország gazdasági helyzetét, akkor meg kell állapitanom azt, hogy igenis a magyar kormánynak épen a helyes, koncepciózus külpolitikával sikerült az ország iránt olyan bizalmat kelteni, amely lehetővé tette azt, hogy a korona stabilizáltassék. (Ugy van ! jobbfelől.) Ha ezzel szemben nézzük azt, hogy a győző nagyhatalmak és kishatalmak körében a pénz értékének állandósága mennyire nem biztosított, akkor igenis mindenkinek meg kell állapítania és el kell ismernie azt, hogy Magyarország kormányának sikerült biztosítani a gazdasági élet fellendülésének alapjait, hogy gazdasági szempontból ennek működése eredményes volt és hogy ez a gazdasági eredmény külpolitikai eszközökkel, a diplomácia munkájával éretett el. (Ugy van! jobbfelől.) Világos tehát, hogy itt a tárgyilagos kritikus, a reálpolitika alapján álló politikus egy koncepciózus politikával áll szemben, olyan koncepciózus politikával, amely mindenki számára a haladás útját mutatja s amely politikával szemben egyszerűen a betegség tüneteire hivatkozva, frázisokkal kritikát gyakorolni nem lehet. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Amikor megállapítottam azt, hogy Magyarország külpolitikája iránt igenis mindenki elismeréssel kell, hogy legyen, akkor egészen nyugodtan indulhatok el utamon és engedhetem meg magamnak azt, hogy ezt a politikát vizsgálat, taglalat tárgyává tegyem, azzal szemben véleményemet kifejtsem és tárgyilagos kritikát gyakoroljak. (Zsirkay János : Be kell ismerni, hogy ez a politika tönkretette a magyarságot !) Magyarország jelenlegi helyzetében, amikor a korona stabilitása eléretett és csak gazdasági kibontakozás végett kell további külföldi kölcsönt igénybe vennünk, mindenekelőtt igyekeznünk kell jó belpolitikát csinálni, hogy létrehozzuk a lelkeknek azt az egyensúlyát, amelynek megbontásán még most is bűnösen dolgoznak sokan, akik, — hogy ugy mondjam — hátrafordított arccal akar-