Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-435
18i A nemzetgyűlés 435. ülése 1925. évi június hó 26-án, pénteken. Oroszországnak volt egy belügyministere, Trepov Iván és Trepov Iván megbűnhődött azért, amit tett, még ott is ahol olyan nagy volt a despotizmus. Igazságtalanságot, jogtalanságot, méltatlanságot nem szabad senki és semmi kedvéért elkövetni arz oszágban. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha bűnös valaki csukják le, Ítéljék el és akkor minden becsületes ember melléje fog szegődni, az igaztalanul megtámadott mellé, így azonban azt mondják sokan : Beniczky az igazság mártírja (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — jVafiy Vince : Én is azt mondom !) Én nem tudom, de tény az, hogy itt van a Kádár Lehel per és ahhoz képest, amit a biróság ellenőrzése mellett ott mondottak, csekélység az, amit Beniczky mondott. (Nagy zaj a Ház minden oldalán. — Friedrieh István : Tessék letartóztatni Kádárt, Ulaint !) Elnök : Csendet kérek ! (Friedrich István : A Margit-köruton hónapokon át játszottak színházat ! Tisza-pernek hívják !) Méltóztassék visszaemlékezni, én emlékszem rá élénken ! — Nagy Vince : Héjas barátja-e, vagy sem ? — Friedrich István : A színházra méltóztassék visszaemlékezni ! — Urlmnics Kálmán : Egészen nyugodt lehet, nem fogjuk védelmünkbe venni !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Rakovszky István : Én nem akartam erre kitérni, csak a t. képviselő ur közbeszólásának köszönhető, hogy most erre kitérek. Igyekeztem — és talán sikerült is — a tárgyilagosság határain belül beszélni, de ha engem provokálnak, kénytelen vagyok erre kitérni. Tudja a t. képviselő ur, hogy az ügyész ezt a pert csak a kormány különös felhatalmazása alapján indíthatta meg ? És ha igazak ezek a kijelentések, amelyek súlyosak (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.), fúlyosan kompromitálóak, előre kellet volna látnia a kormánynak, hogy ez súlyosankompromitáló az államfőre. (Rupert Rezső : Ez az erkölcsi fertő ! —- Pikler Emil : Szabadon lehet gyilkolni, ez nem kompromitáló ? Hallatlan ! — Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky István : Kérdezem a t. képviselő urat, ha ez igy van, ha ez áll, — mint ahogy áll — akkor a kormánynak ez a cselekedete nem a kormányzó elleni cselekedet? (Urbanies Kálmán : Nem !) Megint csak ön egyedül felel. Beniczky sem tett egyebet, sőt még ennyit sem tett. Itt van a lap, de nem'fogom felolvasni. (Halljuk ! Halljuk ! balt elől.) Azt mondja Kádár : »Bizonyítani tudnám, hogy mely tényezőktől és kiktől kapott Héjas felhatalmazást arra, hogy az Alföldön rendet teremtsen. Bizonyítani tudnám, hogy az a felhatalmazás olyan széleskörű volt, aminőt még soha, de soha magyar ember nem kapott. Feljogosította Héjast arra, hogy szó nélkül bárkit, minden külön eljárás nélkül főbelövethessen vagy felakaszthatasson.« Mi ez, kérem? ! (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan ! Mi ez? Ez nem kompromittáló? Ki adta ezt a parancsot?) Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky István : Nincs a világon ember, aki azzal a joggal bárkit is felruházhatott volna, hogy magyar állampolgárokat mint a nyulakat kénye-kedve szerint lelőhessen. (Ugy van! Ugy van ! Taps a szélsőbaloldalon.) Es ha ez a kormányzó, azt is megmondom, hogy nincs joga ehhez, és ha megtette, törvénytelenül tette és súlyosan vétett a törvényes rend ellen. Mert kell végre Magyarországon lenni egy embernek, aki sem a tőröktől, sem a pisztolygólyóktól, amelyeket ellene lőnek, nem fél és megmondja még a kormányzóval szemben is az igazságot. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De nem akarok ezzel foglalkozni és nern is foglalkoztam volna, ha a t. képviselő ur ebbe engem bele nem kényszeritett volna. T. Nemzetgyűlés Î Még egy szót ezek után. Itt feláll egy képviselő, — minő rendszer, minő kormányzati bölcsesség az, hogy ilyen embereket alkalmaztak — felkel egy volt' sajtóirodai főnök és . . . ( Maday Gyula : Haynaut ki bizta meg akasztással? —• Rupert Rezső : Ugyanazt a rendszert csinálják önök is !) Haynau utált személy volt, aki magyar hazafiakat mártírokká avatott halálos Ítéleteivel, de orgyilkos nem volt, (Pikler Emil : Nem rabolta el az aranyórákat ! — Nagy zaj.) orgyilkosságra nem jogosított senkit. Elnök : Csendet kérek ! (Graeffl Jenő : A kommunisták raboltak ki mindenünkből ! — Folytonos nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak ! (Ilegymegí-Kiss Pál : Visszahozzák a főrendiházba egy részét azoknak, akik akkor kaptak báróságot ! — Szomjas Gusztáv : Tisza Istvánt és a többi magyart ki gyilkolta meg? És kik támogatták a gyilkosokat, arról beszéljenek — Pintér László : Az a szépséghiba, hogy azok tapsolnak önnek, akik maguk is ludasok !) Rakovszky István : T. képviselőtársam, bárki, aki gyilkosokat támogatott, előttem olyan súlyos megítélés alá esik, hogy én ezt a jelzőt és megbélyegzést a parlamenti illem szempontjából nem használom, mert én nem teszek kivételt senkivel sem. És nagyon csodálkozom, hogy ön beszél igy, aki pap. (Pintér László : Én nem védem !) Kérem akkor ezzel elintéztük ! Mondom, feláll itt egy képviselő, aki sajtófőnök volt és azzal kérkedik, amit én nem hiszek, — mert annak más gondja volt akkor — hogy a fővezér parancsolta volna, hogy csenjék el az újságokat, amelyek a cenzúrán keresztül mentek. Én éltem a Bach-korszakban, amikor cenzúra volt, de akkor, ha megeenzuráztak egy lapot, nem volt sem az a Feldmarschall-leutnant, sem az az admirális, sem senki más, aki hozzá mert volna nyúlni Ebben a tekintetben biztonság volt. (Ugrón Gábor : Cenzúrán ment keresztül ! Amit a cenzúra áteresztett, azt lopták el ! — Szilágyi Lajos : Ez a tulajdonjog? Ez a tulajdon védelme, a más újságját ellopni?) Ideállt a képviselő ur és azzal kérkedett, hogy »én rendelkezéseket adtam, hogy másnak a tulajdonát elvegyék, mást károsítsanak« és erre teljesen törvényes alapom volt és ezzel talán azt akarta jelezni, hogy »én különösen alkalmas voltam egy ilyen kényes helyre, mint a sajtóirodai főnökség«. Ilyen felszólalások, bármit mondanak, abban a régi, ugy zsémbelt osztályparlamentben lehetetlenek voltak. Az önök dicséretére válik — talán elfogadják ezt tőlem — hogy önök sem helyeslik ezt, s én ezt örömmel állapítom meg. (Nagy zaj. — Zsirkay János közbeszól. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon ; Tüz ! Tüz !) Elnök : Csendet kérek ! (Zsirkay János : Emlékezik rá, hogy osztogatták az Az Estet? Az rombolta szét az ország egységét ! Nem kidobálni kellett volna, hanem beszüntetni ! A gyengeség hibája !) Zsirkay képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Rakovszky István : Remélek egy jobb jövőt és reménykedem abban, hogy ezeknek a dolgoknak véget tudunk vetni, mert már nagy haladás az is, hogy csak szórványosan találkozunk az önök soraiban olyanokkal, akik az ilyen merényleteket, az ilyen dolgokat helyeslik. Ez az atmoszféra az, amely szükséges, hogy itt a botrányok, az izgalmak megszűnjenek. Mert nem lehet botrányt csinálni, ha nincs igazán ok a botrányra. Nem az a botrány ha ezt szóváteszik, hanem az, hogy ilyesmi történt. A német birodalom elnökét megrágalmazták, erre ő odaállott a lipcsei törvényszék elé és igazságot kapott politikai ellenfeleitől. (Pikler Emil : Az férfi, ember volt !) És ne feledjék el Todd-nak az angol
