Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-433
A nemzetgyűlés 433. ülése 1925. évi június hó 24-én, szerdán. 121 a hiányát megfelelő intézkedéssel a törvényhozás nem pótolja, a kormány ezt a fegyvert a kezéből nem adhatja ki. (Ugy van! a jobboldalon.) Bátor vagyok azt is megjegyezni, hogj?" erre a fegyverre csak főbenjáró esetekben van szükség, de akkor alkalmazni is kell és ilyen főbenjáró esetnek tekintek minden forradalmi kísérletet a nemzet érdekeivel szemben. ( Ugy van ! a jobboldalon. — Propper Sándor : A bajorokkal szövetkezni és a bajor gyilkosokat idehozni nem forradalom ! — Rothenstein Mór : Az ellenforradalmat is ! — Zsirkay János : Ellenforradalom csak akkor van, ha forradalom volt ! — Rupert Rezső : Ki ment el Bajorországba ? A felmerült konkrét esetre áttérve, nem tekinthető forradalmi cselekménynek önmagában véve az, ha az államfő személyét bármi durván megsértik, mert hisz az államfő személyét meggondolatlan bűnös, vagy exaltait személyek más külföldi államokban is ismételten megsértették, s az ilyen egyénekkel szemben a biróság eljárt, bezárta őket megfelelő időtartamra és a kérdés el van intézve. Ebben önmagában véve még politikum, vágj" forradalmi tendencia nincs. Ebben a konkrét esetben azonban ezt a cselekményt nem tudom izolált kormányzósértésnek, az államfő egyszerű megsértésének tekinteni, mert itt egy politikai akciósorozat egyik láncszemével állunk szemben, amelyre tudatosan és tendenciózusan készültek fel, amely akció nem egyszerűen a kormányzó ur minden becsületes ember által nagyratiszteit személyének megsértését és lejáratását tűzte ki céljául, hanem gyökerében és fejénél akarta megtámadni azt a rendszert, amelyen a jelenlegi keresztény és nemzeti Magyarország nyugszik. Forradalmi kisérlet volt az a cselekmény azért is, mert nemcsak a belföldön iparkodott ezt a hihetetlen perfid gyanú, sitást elhinteni, hanem egyidejűleg a külföld felé is ugyanezzel a tendenciával lépett fel s mig a magyar államfőt és a jelenlegi rendszert befelé akarta diszkreditálni, a külföld felé pedig denunciálni akarta. ( Rupert Rezső : Mit csinálnának, ha holnap sikerülne egy királypuccs ! — Györki Imre : Mind királyi tanácsos akarna lenni ! — Rupert Rezső : Akkor egyszerre mind Beniczky lába előtt heverne, Beniczkynek rendeznének hódoló felvonulásokat !) Farradalmi kísérlettel állunk tehát szemben. Ez a kísérlet annak ellenére, hogy balul ütött ki, ki kell, hogy nyissa a nemzeti közvélemény szemét. Mert abban a tényben, hogy épen az Az Újságon keresztül érvényesülnek ma ezek a forradalmi tendenciák, azon az Az Újságon keresztül, amely valamikor Tisza István lapja volt, mely valamikor a konzervatív társadalomnak és a tőkés társadalomnak lapja volt, ebben a tényben is egy ravasz, előrelátó számitás, egy tudatos tendencia gáncsvetéseit kell felfedeznem. Mert, amikor Az Est és a vele társult érdektársaságban levő lapok ma már a forradalmi tendenciákat nem nyíltan hirdetik, s a forradalmi cselekményeket nyíltan vállalni nem merik, akkor nem saját természetüket, nem saját lelkük sugallatát követik, hanem a közvélemény kényszerítésének nyomása alatt ma már nem merészkednek forradalmi cselekményeket elkövetni ; Az »Az Est« ma már a magyar közvélemény támogatását másféle eszközökkel, fürdő-trikós nők aktjának leközlésével, s más egyéb csábeszközökkel iparkodnak biztositani, (Derültség.) A forradalmi tendenciákat ma már a valamikor konzervatív hirben állott »Az Újság« vette át, a fórradalom szárnyának vezérletét ez vette a kezébe a forradalmi cselekmények elkövetését már hosszú időn — és itt épen sajtófőnöki tapasztalataimra hivatkozom —, a konzervatív hirben állott »Az Újság« vállalta. Rá akarok mutatni arra, hogy amikor sajtófőnök voltam, Henri Barbusse munkájának, a franciaországi Tűznek (Derültség) és az emberi jogok ligájának érdekében az »Az Újság« egy perfid propagandát indított, s mint sajtófőnök voltam akkor kénytelen beavatkozni, és felhívni Az Újság figyelmét, hogy itt egy burkolt bolsevista propagandáról van szó, amelyet Bécsen keresztül Magyarország ellen irányítanak igenis az Az Újság hasábjain keresztül. (Zsirkay János : Zsidó vállalat mindenre kapható !) Ma már a forradalmi idők tanulsága után a magyar közvélemény tisztán lát és az álarc mögöttis meglátja a vigyorgó vörös arcot. (Strausz István közbeszól.) Strausz igen t. képviselőtársamat aki arra hivatkozik, hogy az Az"Újság nem lehet forradalmi orgánum, mert hisz legitimista, bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy a becsületes és tisztességes legitimisták mellett van még egy pince-legitimizmus is, amely legitimizmust csak jelszónak és ürügynek használja fel arra, hogy a mai rendszert ezen az általa talán legkönnyebben megfoghatónak vélt eszközön keresztül borítsa ki sarkaiból és ehhez tartozik az Az Újság is. Igen kérem itt a Házban és a Házon kívül is mindazokat a nacionalista, tisztességes . érzésű legitimistákat, akik a legitimizmust komolyan és becsületesen akarják, hogy ne azonosítsák magukat ezekkel a pince-legitimistákkal, aminthogy mi, akik másik véleményen vagyunk a királykérdésben, nem azonosítjuk magunkat soha semmi körülmények között az októbristákkal, akik talán szintén anti-legítimisták, de akik tőlünk sokkal távolabb állanak, mint a becsületes legitimisták. Szemétdombra királyi trónt nem lehet felállítani és az Az Újság propagandáján keresztül keresztény, nemzeti magyar királyságot felállítani nem lehet. Forradalmi törekvésekkel legitimizmust szolgálni nem lehet és a becsületes legitimizmusnak is érdeke, hogy az ilyen pince-legitimizmus gyökerében és csirájában legázoltassék. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni, mert még csak egy perc áll rendelkezésére. Eckhardt Tibor : Tekintettel a hosszú közbeszólásokra, amelyek miatt mondandóimat nem tudtam elmondani, tisztelettel kérem, hogy még 10 perc időtartamot engedélyezni méltóztassék. Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a meghosszabbítást megadni, igen vagy nem? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az engedélyt megadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Többség. A Ház az engedélyt megadta. Eckhardt Tibor : Az Az Újság betiltásának kérdése, illetve a betiltás véglegességének vagy ideiglenes jellegének kérdése nemcsak politikai szempontból, hanem egy lényeges szociális szempontból is tisztázandó és ez a munkatársaknak, a szerkesztőségi, kiadóhivatali és nyomdai személyzet anyagi ellátásának kérdése is. Amennyiben az Az Újság tényleg véglegesen betiltatott — és hinnem keil, hogy ez tényleg igy történt, —• abban az esetben a ~ munkatársakat végkielégítés illeti meg és pedig két esztendőtől hat hónapig terjedő végkielégítés fizetendő ki és az igen t. kormánynak szociális szempontból kötelessége az, odahatni, hogy a munkatársak érdekében ezek a végkielégítések sürgősen folyósittassanak és kötelessége tőle telhetőleg gondoskodni arról is, hogy az önhibájukon kivül állás nélkül maradt tisztviselők, írók, raun- kasok stb. megfelelő kenyérhez jussanak. Hogy mennyire nem érdemli meg az »Az Újság« a támogatást, és hogy mennyire tényleg forradalmi lap volt, nemcsak ma, hanem az ellenforradalom első napjától kezdve, ennek illusztrálására bátor vagyok itt felolvasni egy levelet, amelyet annakidején Agai Béla a Budapesti Napilapok Szindikátusa nevében az akkori ministerelnökhöz, Friedrich Istvánhoz NAPLÓ. X XXIV. I?
