Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.
Ülésnapok - 1922-433
122 A nemzetgyűlés 433. ülése 1925. évi június hó 24-én, szerdán. intézett. Ez a levél abban az időben intéztetett Friedrich Istvánhoz, amikor itt Budapesten román megszállás volt, (Felkiáltások a jobboldalon.: Aha ! Aha!) és a Roboz Imréktől kezdve minden sajtóhiéna itt szabadon fejthette ki a maga nemzetellenes működését. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Abban az időben a magyar nemzeti hadsereg fővezérének rendeletéből ezt a destruktiv sajtót Székesfehérváron, illetve amint az a budapesti körzetből kikerült, a vonatokból kiszedték és elégették. Nagyon helyesen. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hogy lehet ilyet mondani? — Szégyen !) Az a szégyen, hogy a képviselő ur védelmezi Î (Pakots Józseí : Szégyen, hogy ilyen szerepre vállalkozik Î — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szégyen Pakots képviselő ur, hogy a Roboz Imréket védelmezi ! (Nagy zaj a bal- és a széléőbaloldalon. — Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon. —• Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képvselő urak ! (Zsirkay János : Nem szégyen, hanem kötelesség I) Eckhardt Tibor : En azokkal a képviselő urakkal akik itt közönséges börtöntőlteléket védelmeznek, nem vitatkozom. Én csak arra mutatok rá, hogy itt a román megszállás alatt (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : Nem Robozékról van itt szó, hanem arról, hogy a tisztességes sajtóról igy nyilatkozik ! —• Egy hang a szélsőbaloldalon : Maguk a gyilkosokat védelmezik ! — Felkiáltások a jobboldalon : De igaza van, igy volt ! — Propper Sándor : Maguk a speciális kiképzésű bajorokat védelmezik I) A hazafiatlan és nemzetietlen sajtónak itt olyan orgánumai jelentek meg, amelyek a menzeti rend helyreállítását, ha tényleg a nemzeti hadsereg körzetébe tartozó kerületen szabadon terjeszthettek volna, súlyosan fenyegették volna. A fővezérség abban az időben ezeknek a lapoKnak szállítását betiltotta és szállításukat lehetetlenné tette és ekkor a Budapesti Napilapok Szindikátusa nevében Ágai Béla a köveikező levelet intézte Friedrich Istvánhoz (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) A képviselő urak üres lármával hiába iparkodnak a levél felolvasását megakadályozni, én azt fel fogom olvasni. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) A levél következőképen hangzik (Olvassa) : »Nagyméltóságú minister ur ! Kegyelmes Urunk ! A Budapesti Napilapok Szindikátusa bejelenti Nagyméltóságodnak, hogy a tegnap, vasárnap, folyó hó 28-án reggel megjelent lapokat Bicske állomáson Nemecskay őrnagy ur kidobta a vonatból és azok Bicskén túl nem mehettek. Méltóságodnak ezt azzal jelentjük be, hogy kegyeskedjék azonnal táviratilag vagy telefonice intézkedni, hogy ez a felháborító visszaélés többé elő ne forduljon, mert hogyha ezen megkeresésünkre sürgős orvoslást nem kapunk, és ma délután 5 óráig dr. Ágai Béla szerkesztő ur cimére »Az Újság« szerkesztőségébe : Rákóczy-ut 54. a magas kormány részéről határozott válasz nem érkezik arra, hogy ez az eset többé nem fog ismétlődni, mi kénytelenek vagyunk az egész esetet még a mai nap folyamán a »megszálló« — román — »csapat parancsnokának bejelenteni és tőle orvoslást kérni«. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Zsaroló ! Pfuj ! Pfuj ! Undorító ! Szegy éljék magukat ! — Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon : Benne voltak maguk is ! — Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek a Ház minden oldalán ! (Propper Sándor : Benne volt minden újság ! — Zsirkay János : Ezt meri védeni? — Zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni ! Eckhardt Tibor : Nem hiszem, hogy Ágai Bélának lemre bátorsága ezt a levelet letagadni, mert az eredetije a minist.erelnökségen fekszik. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — IJrhanics Kálmán : Ilyen sajtóra nincs szükség î — Szomjas Gusztáv ; Menjen Romániába ! — Zsirkay János : Szégyen ! Gyalázat !) Elnök : " Csendet kérek ! Kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakat rendreutasítani. (Pakots József közbeszól.) Pakots képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Eekhardt Tibor : A levél igy végződik (olvassa) : »Épen a mai viszonyok között Nagyméltóságod is be fogja látni, hogy minő fontos a magyar lapok megjelenése és ezt semmiféle magánbasáskodás prédájává kitenni nem engedjük. Nagyméltóságodnak kész hivei : Budapesti Napilapok Szindikátusa Ágai s. k.« stb. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon ; Ez a szindikátus volt és nem az »Az Újság.« — Urbanies Kálmán : Gyönyörű levél !) Igen t. Nemzetgyűlés ! Lehet, hogy Ágai Béla a Budapesti Napilapok Szindikátusa nevében járt el, de olyan egyén, aki ilyen eljárásra vállalkozott, tisztességes ember védelmét nem érdemli meg. (Propper Sándor : A kormányt is a románok segítségével távolították el ! Hát ez hazaárulás ? - Zaj.) Én ennek az esetnek megítélését az igen t. Ház és a magyar közvélemény Ítéletére nyugodtan rábízom (Egy hang a szélsőbaloldalon : A románok segítségével jutottak hatalomra !) . . . hogy akkor, amikor ennek a lapnak és főszerkesztőjének magatartása felett az igen t. kormány majd végleges Ítéletet mond, ennek az adatnak tudatában és birtokában méltóztassanak majd a végleges elhatározásukat meghozni. Igen t. Nemzetgyűlés ! Bátor vagyok még rámutatni arra is, hogy az »Az Újság« épen az utóbbi napokban uj előfizetési felhívást bocsátott ki és a baloldali tömegek túlnyomó részében zsidók részéről, tekintélyes számú előfizetést gyűjt. Ha egy véglegesen betiltott lap előfizetőket gyűjt, akkor közönséges szélhámosságot, csalást követ el. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az igen t. kormánynak tehát már ezért is kötelessége sürgősen világosságot deríteni erre a kérdésre, hogy van-e joga az »Az Újság«-nak további előfizetéseket gyűjteni. (Kabók Lajos : Azért a »Nép« mégis megszűnik !) Lehetetlen szó nélkül elhaladnom a Magyarországi Ujságirók Egyesületének választmányi ülésén hozott határozata mellett is. A Magyarországi Ujságirók Egyesülete a következő határozati javaslatot fogadta el : Rokonérzéséről és legteljesebb szolidaritásáról biztosította az »Az Újság« szerkesztőjét, Kóbor Tamást, aki csupán újságírói kötelességét teljesítette és a gondolat- és sajtószabadság nagy elve szerint itélte meg a maga szerkesztői hivatását. (Zaj a jobboldalon. — Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zsirkay János közbeszól. — Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Tűz ! Tűz .') Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Zsirkay képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani 1 (Zsirkay János : Himlőhelyest akartam mondani ! — Derültség.) A képviselő ur a Ház tekintélyét sértette meg ezzel a kifejezésével, amikor az elnöki rendreutasitást gúny tárgyává kívánta tenni. Egyébként ezért a képviselő urat másodízben is rendreutasítom. Egyben figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a tárgyalást állandóan ne zavarja. (Propper Sándor : »Nem adhat mást, mint ami lényege ! — Derültség.) Eekhardt Tibor : T. Nemzetgyűlés ! A Magyarországi Ujságirók Egyesületének kétségtelenül joga van elvi álláspontot foglalni a betiltás kérdésében, sőt kétségtelen joga van ahhoz |j, hogy a kormány ezen eljárását helytelenítse . . . Elnök : A szónokot fig3 T elmeztetnem kell, hogy a tizedik perc elérkezett . . . "Eckhardt Tibor : . . . egy konkrét bűncselekmény pártolását azonban nincs joga kezdeményezni, már pedig akkor, midőn az »Az Újság«-ot,
