Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

 nemzetgyűlés 433. ülése 192, Ugyan, de tény, hogy a jobboldali lapok is nyugtalanítják ebben a kérdésben a közönséget. Ép a kezemben van az Uj Nemzedék, amely a legsúlyosabb tévedésben van etekintetben. Magyarországon mindig ugy alakul a közvélemény, hogy ha egy ember panaszkodik, senkisem arra törekszik, hogy őt megnyugtassa, hanem mindenki rögtön kinyitja füleit a panasznak, továbbadja azt és egy hét alatt az egész országban elterjed. Méltóztassék tudomásul venni : aki az opciós kérvényt beadta, annak semmi baja sem történik, aki a visszahonositási eljárást folyamatba tette, annak semmi baja sem történik és mindazok a külföldiek, akik ennek a kérdésnek rendezése végett egyelőre három hónapi határidőn belül.— de előre bejelentem, hogy ezt a határidőt meghosszabbítjuk —- csak egyetlenegyszer életükben kötelesek megjelenni a hatóság előtt, egészen nyugodtak lehetnek, hogy ügyüket el fogják intézni, ha a nagy tömegre való tekintettel el is húzódik hosszabb ideig, de addig, mig az ügy elintézve nincs, semmiféle joghátrányt nem fognak szenvedni. Különben nagyon köszönöm a képviselő urnák, hog\^ ezt a kérdést szóvátette, mert magam is látom, hogy a közvéleményben félreértés forog fenn, és örülök annak, hogy alkalmam és módoni volt arra, hogy innen is megnyugtassam a nagy publikumot, hogy azok, akik pillanatnyilag a megfelelő okmányok hiányában — különösen azok, akik a trianoni békeszerződés folytán vesztették el az állampolgárságot — nem tudják rendezni az állampolgárság kérdését, teljesen nyugodtak lehetnek, hogy semmi bajuk nem történik addig, mig az állampolgárság kérdése elintézve nincs. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Nagyon szerettem volna oly helyzetbe kerülni, hogy a minister ur válaszát tudomásul vehessem, de sajnos, nem vehetem tudomásul, és pedig azért nem, mert a minister ur fő érvelését a tényleges külföldiekre vonatkozólag domborította ki. Em interpellációmban egyáltalán nem kifogásoltam azt az intézkedést,- amely a tényleges külföldiekre vonatkozik, mert annak áttekintésével azonnal láttam, hogy azok az intézkedések, amelyek a rendeletben foglaltatnak, könnyitik a külföldiek helyzetét s azok ezután egészen egyszerű eljárás alá kerülnek. Megmondottam előbb elhangzott szavaimban is, hogy a baj az 1. §-ban van, s a minister ur is elismeri, hogy ott van a baj, habár ilyen értelemben nem is nyilatkozott. A baj abban van, hogy külföldinek tekintik tulaj donképen azokat is, akik Magyarország területén születtek. (Urbanies Kálmán : Ezen nem lehet segíteni !) Én nagyon szívesen tudomásul vettem volna azt a kijelentést, hogy aki optálását vagy visszahonositási szándékát bejelentette, annak semmi baja nem történik s az ki nem utasitható, szivesen beletörődtem volna ebbe és kijelentettem volna, hogy a választ tudomásul veszem, ha ez ebben az esetben is igy történt volna. Az előbb nem akartam konkrétumot megemlíteni, de miután a minister ur felbátorított erre, kénytelen vagyok konkrétumot is emliteni. Az egyik konkrétum az, hogy a jelentkezés alkalmával olyan bizonyítványt kapnak a jelentkezők, amely valami kételyt hagy maga után. A bizonyítványban ugyanis az van, hogy ez a hivatalos elismervény a bejelentés érdemleges elintézéséig, de legkésőbb 1925 szeptember 20. napjáig tartózkodási engedély gyanánt szolgál. Ezt magyarázzák azután félre azok, akik jelentkeznek, mert azt gondolják, hogy ez alatt az idő alatt nem lesz végleg elintézve a tartózkodási engedély-ügyük, a kitűzött határidő lejár, ez eseti évi június ko 24-én, szerdán. 119 ben pedig a rendeletben foglaltak szerint akármilyen módon kiutasíthatók, mert annyiféle mód van a kiutasításra, hogy ha időm volna, huszonötöt is felolvashatnék. (Rakovszky Iván belügyminister : Ne kövesen el bűncselekményt !) Ezek az okok mind alkalmat szolgáltatnak arra, hogy az illetők kiutasíthatók legyenek. Az egyik baj tehát itt van és ez az egyik konkrétum. A másik konkrétum pedig az, hogy igenis, támadtak már bajok, s hogy ezek tényleg nem lettek nagyobb bajok, az csak annak tulaj donitható, hogy az illető, akivel ez megtörtént, tisztázás végett arra a helyre küldötte vissza az ügyet, ahonnan a baj kiindult. Méltóztassék megengedni, hogy ne beszéljek névleg arról a gyárról és arról a személyről, amelyről és akiről szó van, mert nem szeretném, ha ennek konzekvenciái volnának. A dolog lényege az, hogy ha több ilyen eset előfordul, akkor ez nagy nyugtalanságot fog kelteni a belügy minister ur megnyugtató válasza ellenére is, mert az az egy ember, akivel ez megtörténik, száznak elmondja, és azok megint másoknak elmondják és így tele lesz egy-kettőre a város ezzel a nyugtalanító hírrel. Ugyanis az történt, hogy egy gyárban a munkásokat munkahiány miatt szabadságra küldöttek. Több hétig tartott a szabadságolás és végeredményben egyszer csak a gyár azt mondotta, hogy most már a szabadságolás véget ért, nem tudja a szabadságolt munkásokat alkalmazni, tehát elbocsátja őket. Mégis kiválogatta azonban, akiket használhat és azokat nem bocsátotta el. A válogatás alkalmával vizsgálat tárgyává tették azt is, hogy ki rendezte magyar állampolgárságát és ki nem, és aki magyar állampolgárságát nem rendezte, arra nézve kimondották, hogy azon a címen, mert magyar állampolgársága rendezve nincs, a gyár munkásainak kötelékében nem tartható ,itehát elbocsátásra kerül. Csak amidőn az illetőt visszaküldöttem és megmagyaráztam neki, hogy ilyen értelmű intézkedés nincs, — mert ez az intézkedés a gyárban hirdetmény utján volt közzétéve, hirdetménnyel közölték a munkásokkal, hogy aki magyar állampolgárságát nem fogja kellő időben igazolni, a gyár kötelékében nem tartható, — csak akkor változott meg a helyzet. Ez keltett ijedelmet, tisztelt minister ur, és épen ezért szükség van határozottabb megnyugtató kijelentésre. Én nem akarom a minister ur kijelentéseit kétségbe vonni, de szerintem mégis valami komoly intézkedésre van szükség e kijelentés után, hogy megszűnjenek ezek az ijedelmet; i*lfí>zó és nyugtalanságot keltő jelenségek. nhns: A minister urnák nem kellene egyebet tennie, csak valami pótintézkedést kiadni, amelybe ne foglaljon bele egyebet, csak azt, amit itt elmondott, hogy az, aki optálási szándékát bejelentette, vagy aki visszahonositási kérelmét benyújtotta, azt semmi baj nem éri, az egyáltalában ki nem utasitható. Ha ezt a minister ur egy pótrendelkezéssel kiadja, akkor ez azoknak az illetékeseknek, akik a minister ur rendeletével szembenálló intézkedéseket tettek, bizonyára irányadóul szolgál és el fog múlni az a nyugtalanitó ok, amely most még megvan, és amelynek eltüntetésére feltétlenül szükség van. Miután a minister ur ilyen irányú intézkedést kilátásba nem helyezett, ez okból nem vagyok abban a helyzetben, hogy válaszát tudomásul vehessem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : A belügyminister ur kivan szólni. Rakovszky Iván belügymister : T. Nemzetgyűlés ! Az igen t. képviselő ur félreértette szavaimat, ha azokat ugv értelmezi, hogy én azt mondottam, hogy az, aki beadta optálási, vagy visszahonositási kérvényét, az egyáltalában nem fog i kiutasittatni, mert én arra garanciát nem vállai