Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIV. kötet • 1925. június 22. - 1925. július 10.

Ülésnapok - 1922-433

A nemzetgyűlés 433. ülése 1925. évi június hó 24-én, szerdán. 1Ô? Nézzük most, mennyi az ipari állandó munkások keresete. Ugyancsak a hivatalos Statisztikai Szemle adatait veszem alapul. Keresetük 957 aranykorona évenként, de a nem állandó ipari munkásoké alig 400 aranykorona, ellenben ezt az óriási fejkvótát nekik is viselniök kell. Nézzük most, mennyi a keresete a köz- és magánalkalmazottaknak, a napszámosoknak, a házi cselédeknek és az egyéb foglalkozásuaknak. Ezeknek a száma 1,067.447, óriási szám. A hivatalos kimutatás szerint s a pénz ügy minist er ur elismerése szerint ezek nem keresik meg békebeli keresetüknek 50%-át sem. íme, méltóztatnak látni, ilyenek a kereseti viszonyok a legnagyobb magyar néprétegek körében, a magyar nemzet 88%-át kitevő úgynevezett dolgozók körében. Kérdem önöktől, hogy ezek a nagy néprétegek el birják-e a 80 aranykorona fejenkénti megterhelést. (Zaj a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés és t. pénzügy minister ur, fájdalom, ezzel kell kapcsolatba hozni azt, hogy egy éjszaka többen ugrálnak a Dunába és többen lesznek öngyilkosok, mint máskor egy esztendő alatt. A 80 aranykorona fejenkénti adóval méltóztassék összeköttetésbe hozni, hogy ami iiem volt meg a vidéken, az Alföldön . . . (Ernszt Sándor : Nem azok fizetik !) Hát kik fizetik, t. képviselőtársam? (Barthos Andor : A gazda fizeti ! — Zaj a jobboldalon.) Igenis azt mondom, ez a szerencsétlen magyar nép azáltal tudja fizetni az adót — azt hiszem, ez önök előtt sem titok — hogy koplal, s nem telik cipőre, étkezésre, orvosságra, patikára sem. (Nagy zaj a jobboldalon. —• Barthos Andor : Azt tetszett mondani, hogy a házicseléd is fizet I —• Felkiállások a szélsőbaloldalon : Az is I —• B. Podmaniezky Endre : Az nem fizet ! Azt mi fizetjük !) Elnök : Csendet kérek. (Esztergályos János : Annyival kevesebb bért ad neki a báró ur ! —• B. Podmaniezky Endre : Ugyan mit beszél? Magának fogalma sincs róla ! —• Esztergályos János : Vagy pedig nem fizet semmit ! — B. Podmaniezky Endre : Maga csak Zalaegerszegről tud beszélni I — Zaj.) Csendet kérek. Dénes István : A t. képviselő ur ugy tesz, mintha sejtelme sem volna arról, hogy a mi pénzügyi rendszerünkben az egyenes adók csak 26%-át teszik ki a bevételeknek. (Barthos Andor : Másutt is igy van !) T. képviselőtársam, a közvetett adók a nehezek és súlyosak, amelyek 74%-ot, nézetem szerint 84%-ot tesznek ki, s amelyeket az a szegény cseléd fizet, midőn eszik, ruházkodik, s a legprimitivebb szükségleteit kielégíti. (Zaj a jobboldalon.) Igenis, helyesnek tartom, a pénzügyminister ur ama további fejtegetését — és ebben ő is igazat ad az én állításaimnak —- hogy maga a pénzügyminister ur is erkölcsi kötelességének tartja ezeknek az adóknak csökkentését. (Helyeslés a jobboldalon.) Hát ha a pénzügyministerük mondja, hogy ezt erkölcsi kötelességének tartja, akkor ezekben az adókban bizonyára súlyos nagy erkölcstelenségek lakoznak. (Zaj a jobboldalon. — Urbanics Kálmán : Helytelen logika !) Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogyan gondolja a pénzügyminister ur az adók csökkentését. Azt mondja, hogy a házadóból elenged 10 millió koronát. (Barthos Andor : A kincstári részesedésből ! — Zaj jobbfelől.) Kérem, képviselő urak, méltóztassanak nyugalommal bevárni ; reá térek én mindenre. A házhaszonrészesedésből 15 millió aranykoronát enged el a minister ur. Az a 10 millió aranykorona, amelyet a házadóból elenged a háziuraknak, ingyen ajándék, míg a 15 millió aranykorona nem jelent nyereséget a lakóknak, mert a háziurak házbéremelési joga hamarosan vissza fog állni és ők ezt teljes egészében ki is fogják aknázni» Méltóztassanak megnézni, hol enged el az igen t. pénzügyminister ur az adókból ? Az ember azt várta volna, hogy a kereseti adónál, forgalmi adónál és egyebütt tesz engedményeket. Ó nem. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) A t. pénzügyminister urnák nem a kereseti adó fáj és nem a tömegek által fizetett adó. (Bud János pénzügyminister : A forgalmi adót ki fizeti ?) Majd erre is rátérek, minister ur. Az igen t. pénzügyminister urnák az fáj . . . Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédének ideje lejárt. Méltóztassék egy percen belül befejezni beszédét. Dénes István : A pénzügyminister ur 200.000 aranykoronánál soknak tartja a 40% jövedelemadót, s ha a vagyonadónál eddig 4000 aranykorona volt a kiindulási pont 0.1%-os kulccsal, a pénzügyminister ur most az alapot felemeli 20.000 aranykoronára. Hát ez adóelengedés ? Ön engedményeket tesz a vagyonosoknak, a hatalmasoknak. T. pénzügyminister ur, ha ön fel is emeli az alapot és 20.000 aranykoronánál kezdi megadóztatni a jövedelmet, illetőleg ott fogja elérni a legmagasabb kulcsot, akkor is le fogják tagadni az emberek a jövedelmüket. (Szabó Sándor : Ez vagyonadó Î Mindig összetéveszti 1 — Zaj.) Mi mutatja legjobban az egész költségvetésnek és indemnitásnak antiszociális voltát ? Az, hogy az egész ország jövedelme és vagyona, tehát aminek tulajdonképen adóalapnak kellene lennie, összesen 30 millió aranykoronát fizet, ezzel szemben a kenyér, só, cukor után fizetett forgalmi adó összesen 80 millió aranykoronát tesz ki. Sajnálom, hogy épen ennél a leglényegesebb kérdésnél, hogy miből rekrutálódnak a bevételek, be kell fejeznem beszédemet, mert hiszen meghosszabbításnak helye nincs, csak arra akarok rámutatni, hogy súlyos antiszociális cselekedetnek és megbocsáthatatlan intézkedésnek tartom, hogy ön, pénzügyminister ur, a vámbevételeket 29 millió aranykoronáról felemelte 85 millió aranykoronára. (Zaj a jobboldalon.) Pénzügyminister ur, ön azt csinálta, hogy elengedte a forgalmi adó 1 %-át, leszállította a forgalmi adót 2%-ra, de belenyúl a nemzet másik zsebébe és ezt az összeget kiveszi a vámtételekből. Elnök : Képviselő ur, méltóztassék beszédét befejezni, mert a beszédideje lejárt. Dénes István : Minthogy ilyen pénzügyi politikával az ellenzék, s az ország népe megelégedve nem lehet, s nyomát sem látom benne annak, hogy szociális irányban haladást jelentene, az indemnitást nem fogadom, el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Héjj Imre Jegyző : Kéthly Anna S (Nincs jelen.) Elnök : Képviselőtársunk nincs jelen. Töröltetik. Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Rupert Rezső ! (Nincs jelen.) Elnök : A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Esztergályos János ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérdem a képviselő urat, méltóztatik-e a szólás jogával élni, igen vagy nem ? Esztergályos János : Ha muszáj, akkor igen ! (Derültség és zaj.) Elnök : A képviselő urnák talán nagy örömet szerzek akkor, ha azt mondom, hogy nem muszáj. Teljesen jogában áll a képviselő urnák, hogy kiván-e beszélni, vagy sem. Esztergályos János : Nagyon kérem a nemzetgyűlést, méltóztassék ez egyszer kivételesen megengedni, hogy mai beszédemet holnapra halaszt* hassam. (Zaj.) 15*