Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-426

A nemzetgyűlés 426. ülése 1925. gyűlés a felsőházi javaslatot elveti, ha a nemzetgyűlés nem fogadja el a kétkamarás rendszert? Erre számitani kell. ( Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) Ez a parlamentarizmus alapja. Nem lehet előre berendezkedni arra, hogy a többség mindent meg fog szavazni, amit ide eléje terjesztenek. A törvényhozásnak abból az alapelvből kell kiindulnia, hogy a beterjesztett javaslatokat elfogadhatják, de el is vethetik ; már pedig ha a törvényhozás a felsőházról szóló javaslatot elveti, akkor itt állunk egy egykamarás rendszerrel, de egy kétkamarás rendszerre szabott alsóházzal, országgyűléssel, vagyis akkor ezt az itt letárgyalt javaslatot — akkor már törvényt — nem lehet alkalmazásba venni és előáll az a kaotikus helyzet, amely előállott a forradalmak után és amelyet a kormány és a ministerelnök ur mesterségesen létrehozott az első nemzetgyűlés megszűnése után. Ezek a szempontok teljességgel kizárják azt, hogy mi magának a törvényhozásnak prejudikálva létrehozzuk a kétkamarás rendszerre elgondolt — csak elgondolt — országgyűlési törvényt, mert ez olyan alkotmányjogi zavarokat idézhetne elő, amelyeket — ha ez csakugyan bekövetkeznek — nem tudnánk megoldani. Továbbmenve el kell vetnünk azt a kérdést, vájjon nekünk, mai helyzetünkben, szükségünk van-e felsőházra ? évi június hó 13-án, szombaton. 205 vénynek alapján Magyarországon a jövőben csak nyugalmazott szolgabirók és alispánok lehetnek majd képviselők, vagy olyanok, akiket a nyugalmazott szolgabirók és alispánok kegyesen maguk közé, mutatványszám gyanánt, egy kis változatosság okáért, beengednek. Ez azt jelenti, hogy a mai nemzetgyűlés büroktatizmusa még jobban ki fog fejlődni, teljesen bürokratikus alsóházunk lesz ; emellé most odateszik az arisztokratikus felsőházat, amelynek tartalma teljesen idegen a néptől, teljesen idegen az uj eszméktől, teljesen elszakadt attól a kortól, amelyben él. Méltóztassanak elgondolni, hogy egy ilyen összetételű kétkamarás-rendszer együttműködéséből milyen eredmények származhatnak, Végtelenül nagy és súlyos problémák várnak megoldásra szociálpolitikai és gazdasági téren, amelyekre az előttem szólott képviselőtársaim már hivatkoztak ; minden rendezetlen és minden elintézetlen, s be kell látnunk, hogy a nemzetgyűlési választójog törvényes szabályozására sürgősen szükség volt. Hiszen azt mi követeltük is, de természetesen nem szolgabirói hatalommal, nern az osztályuralom berendezkedésére alkalmas módon, hanem demokratikus módon ; mondom, el kell ismernünk, hogy a nemzetgyűlési képviselők választásáról szóló törvényre szükség volt, nincs azonban szükség további lépésre, nincs szükség arra, hogy foglalkozzunk a régi törvényhozási hierarchia kiépítésével, akkor, amikor orditó problémák várnak megoldásra. A felsőházi javaslat csak egy dologra lehet alkalmas és én azt hiszem, ezt akarják szolgálni a kétkamarás-rendszerrel : hogy azoknak az uraknak, akik nem jutottak kormánytanácsosi, kormányfőtanácsosi, kincstári főtanácsosi, kereskedelmi főtanácsosi és nem tudom még micsoda tanácsosi és főtanácsosi állásokba, amelyek már be vannak töltve és még betöltésre várnak, hogy ezeknek az uraknak, akik vagy nem tudták megvenni ezeket a címeket, vagy valamiképen nem tudtak hozzájutni, cím- és rangfájdalmát valamivel mégis kielégíthessék, hogy felsőházi tagság alapján ők is beléphessenek a méltóságos urak meglehetősen nagy táborába. Erre a kétkamarás-rendszer mai helyzetünkben és viszonvaink között jó lehet, de semmi másra nem lesz alkalmas. Nagyon igaz és találó az, amit Rupert képviselőtársunk ebben a kérdésben elmondott. Ebből a választójogi elgondolásból, a hozzácsapott arisztokratikus, fellegekben élő felsőházból és a kettőnek együttműködéséből mindenki, még a legtudatlanabb is kénytelen lesz koncedálni azt, hogy a mai magyar uralkodó szellem nem akar hallani arról, hogy Magyarországon más is van, mint olyan, aki méltóságos ur akar lenni, és kénytelen tudomásul venni azt, hogy a népszuverenitás fogalmát a magyar alkotmányból ki akarják irtani, hogy erről nem akarnak hallani az úrnak 1925. esztendejében akkor, amikor a többi világ versenyez egymással a haladás terén, az alkotmányos fejlődés szempontjából. Ha a törvényjavaslatnak már a címében jelentkezik ez az alapvető hiba, ha már a cím azt jelenti, hogy egyrészt törvényalkotási technikai szempontból teljesen helytelen és alkalmatlan, — mert mint beszédem elején mondottam, prejudikál későbbi törvényhozási alkotásoknak — másrészt pedig már az elején megerősiti a törvényjavaslat egész tartalmának azt az intencióját, hogy osztályuralmi alapra akar helyezkedni, méltóztassanak " elhinni, — lehet, hogy önök ezt ebben a pillanatban nem látják, de később valószínűleg alkalmuk lesz tapasztalni — hogy ebből a nemzetre, amelyre önök olyan gyakran és olyan szenvedélyesen szoktak hivatkozni, semmi jó nem fog származni. Elnök : A képviselő oir beszédéből még csak A túlsó oldal és a törvényjavaslat indokolása igen sokszor és igen sokat hivatkozott sajátos nemzeti viszonyainkra és ezeket a közelebbről meg nem határozott sajátos nemzeti viszonyokat liquidálja a törvényjavaslatban. Nem mondja meg mik azok, de liquidálja olyanképen, hogy elszakad az egész világtól, elszakad az egész világ mai felfogásától, elszakad a demokráciától s osztály uraim at létesíteni alkalmas törvényjavaslatot nyújt be. Sajátságos azonban, hogy amikor a többségi párt, az örökre berendezkedni akaró uralkodó párt számára kényelmetlenné válik a külföldi hasonló példa, akkor változtat a taktikán és hajlandó elfogadni a külföldi példákat. A felsőházi javaslat kidolgozásánál, a két" kamarás-rendszer megállapításánál és iétrehozásá". nál már nincsenek aggályok a sajátos hazai viszoli nyok tekintetében ; (Rakovszky Iván belögyminister : Sőt !) egyáltalán nincsenek, mert kritika nélkül elfogadja és hivatkozik arra, hogy a külföldön is kétkamarás-rendszer van, tehát nekünk is erre az alapra kell térnünk. Itt a kombinációból tehát kiesik a sajátos hazai viszony és amint az alsóháznál, az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslatnál a sajátos hazai viszonyok folytán elszakad a külföldtől, ugy a másik javaslatnál — minden indokolás nélkül — hozzácsapódik a külföld parlamentjeihez és a külföldi forradalmak által meg nem zavart nagy nemzetek rendszereihez csatlakozva át akarja ide plántálni a kétkamarásrendszert. A velünk egysorsu uj és átalakult államok nem tartották eddig szükségesnek a kétkamarásrendszer bevezetését. Nincs kétkamarás-rendszere Ausztriának, nincs kétkamarás rendszere a weimari alkotmány szerint Németországnak (Ernst Sándor : Hogyne volna ! Van !) és nincs kétkamarás-rendszere Jugoszláviának sem. Ezek az államok számoltak azzal a helyzettel, amelybe a vesztett háború és a forradalmak folytán kerültek. Magyarország kormánya, amelynek sorsa hasonló ezekéhez az államokéhoz és valószínűen továbbra is hasonló lesz, nem akarja tudomásul venni a helyzet és a sors változását, hanem teljesen vissza akar térni régi alapokra. Ha ez a javaslat meggondolás és bírálat nélkül törvényerőre emelkedik, nem képviseleti rendszert fog létrehozni, hanem egy bürokratikus nemzetgyűlést vagy országgyűlést. Ennek a választójogi tör-