Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-421

A nemzetgyűlés 421. ülése 1925. évi jimiiis hó 4-én, csütörtökön, SeUovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az országgyűlési-képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. —• A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Rakovszky Iván, Mayer János, gr. Klebelsberg Kunó, gr. Csáky Károly. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra ÍO perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Perlaki György jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Bodó János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig jegyzi Petrovics György jegyző ur. Bemutatom a t. Nemzetgyűlésnek a Keresztény Pénzintézeti Tisztviselők Országos Szövetsége és a Nyugdíjas Magántisztviselők Homonnay Tivadar képviselő ur és társai által ellenjegyzett és benyújtott kérvényét, nyugdíjaik valorizálása tárgyában. A-kérvény a házszabályok 226. §-a értelmében előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a kérvényi bizottságnak. Napirend szerint következik az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvénvj avaslat tárgyalásának folytatása. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Petrovácz Gyula ! Petrovácz Gyula : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A választójogi javaslat tárgyalása kapcsán támadás érte a keresztény gazdasági pártot az ellenzék oldaláról akkor, amikor ez a párt az ellenzék álláspontjával meglehetősen azonos álláspontot foglal el e javaslattal szemben ; akkor, amikor a mi álláspontunk és az ellenzék álláspontja között csak nüánszbeli különbségek vannak ; akkor ért bennünket olyan támadás, amely szerint (olvassa) : -»Nem lehet politikát ugy csinálni, hogy itt ellenzéket mímelek, de a kormánnyal egy gyékényen árulok. Ezt mi nem ismertük. Ha mi azt mondjuk, hogy ilyen életbevágó törvény tekintetében a mi meggyőződésünk — mint ahogy Ernszt t. képviselőtársam is kifejtette — nem egyezik meg a kormányéval, akkor otthagyjuk azt a kormányt. Ez régi parlamenti morál, régi parlamenti kötelesség.« Ezt mondotta Rakovszky István képviselő ur legutóbbi beszédében. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Én egy nagy hibáját látom a parlamentarizmusnak abban, hogy a kormánypárton ülő képviselő urak mindent helyeselnek, amit a kormány előterjeszt, ha másért nem, pártállásuknál fogva (Felkiáltások jobbfelöl : Tévedés / — Propper Sándor : Kormánytámogatók !) és a kormány iránti bizalomból ; az ellenzék oldalán ülő képviselő urak pedig elvből elleneznek mindent, amit a kormány előterjeszt, nem a javaslat szempontjából (Felkiáltások balfelöl : Tévedés!) hanem abból a szempontból, hogy a kormány iránt bizalommal nem viseltetnek. {Meskó Zoltán: Tévedés balról és jobbról ! — Derültség.) Én a parlamentarizmus lényegével nem tartom ellenkezőnek azt a felfogást, amelyet mi képviselünk, hogy t. i. mi nem a kormányt nézzük (Pakots József : Pianem saját érdekeiket !), hanem magát a javaslatot és amennyiben a javaslat megfelel a mi programmunknak, azt elfogadjuk, amennyiben pedig nem felel meg, nem fogadjuk ela javaslatnak azokat a részeit, amelyek nem felelnek meg programmunknak, iparkodunk lehetőség szerint javítani és pártpolitikai programmunkat a javaslaton keresztül is érvényesíteni. (Ugy van! Ugy van ! a középen. — Meskó Zoltán : Ezt kellett volna tennie a kisgazdapártnak is ! Homonnai Tivadar : Ki csinálta meg a városokban a titkos, lajstromos szavazást, önök-e, vagy mi?) Minden választójogi javaslatnál ugy a kormány, mint az ellenzék oldalán az az egy kérdés lebeg: cui prodest, kinek használ az a javaslat. Ez a szempont az, amely a szavazatokat irányítja. Lehetséges olyan középen álló párt, amely abszolút mérlegre teszi a javaslatnak nem a saját szempontjából, hanem az egyetemes, a köz, a nemzet szempontjából való előnyeit és hátrányait és szavazatait e szerint adja le. Szeretném, ha ez a javaslat, amely hosszabb időre készül, bizonyos állandóságot hozna létre. (Propper Sándor : Ez a javaslat nem !) Tisza Kálmán 1872-ben a választójogi javaslatnál azt mondotta, hogy : »Állandóságra jogosult választási törvényt kell hozni, mert a választójog minduntalan való változtatása a leghelytelenebb eljárás«. Én a magam részéről megállapítom, hogy ebből a szempontból a javaslat nem állja meg a kritikát, mert átmeneti, nem állandó jellegű javaslat, olyan javaslat, amely a közeljövőben ismét meg fogja indítani maga ellen a támadásokat és amelynek megváltoztatását az országgyűlés már a legközelebbi jövőben is követelni fogja. (Propper Sándor : Halvaszületett !) Van ennek a javaslatnak még egy másik hibája is, az, hogy nem elég egyszerű. Egyedül az egyszerűség biztosithatja az" állandóságot. A javaslatnak lehetőség szerint egyszerűnek, egyöntetűnek kell lennie, hogy állandó maradjon. (Propper Sándor : És talán jónak kell lennie !) Ami a választójogra vonatkozó részt illeti, végtelen helyesnek, egyszerűnek és elfogadhatónak tartom a férfiválasztókra megállapított választójogi kritériumot. Én helyesnek és megtámadhatatlannak tartom, hogy a választónak elsősorban XAPLÓ XXXIII. 1