Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-422

58 A nemzetgyűlés 422. ülése 1925. évi június hó 5-én, pénteken. Baranyában, Pest meg-yében, Szolnok megyében mégis függetlenségit választottak meg. Erről Apponyi Albert t. képviselőtársam Neuillyben, Franciaországban az első tárgyaláskor kimutatást terjesztett elő, mégpedig azzal kapcsolatban, hogy a mai Magyarország nem hibás a kormányok bűneiben, hiszen mindig függetlenségit választott 95%-ban. (Horváth Zoltán: Azért is hanyagolták el azt a részt! — Felkiáltások a jobboldalon: Ez igaz!) Apponyi Albert nevét emiitettem, neki egy mondása jut eszembe, amelyet, ha jól emlékszem, már az előadó ur is felhozott előadói beszédében. Lőcsén mondotta egyszer gróf Apponyi Albert, hogy befolyásolt ember, azaz a kormánytól függő ember, csak azt hiszik sokan, hogy sok van, pedig nagyon kevés van, csak azt szeretnék az emberek, hogy azok közé sorozzák őket, akik a kormánytól függnek és befolyásolhatók. És ebben neki nagyon igaza van. Nem képzelek el ma olyan tisztességtelen kormányhatalmat, nem képzelek el olyan főispánt, legalább az én megyémben nem, aki számonkérné valakinek becsületes meggyőződését a nyilvános szavazás miatt. (Propper Sándor: Borbély-Maczky Emil!) Mindig azokról beszélek, akiknek körében én éltem, s akiknek egyéniségét kell hogy megvédjem minden támadás ellen, de viszont kell hogy legszigorúbban kritizáljam is, ha a törvényes kereteken tiíl találnak hatalmukkal élni. (Horváth Zoltán: Mire valók a főispánok

1

? — Beck Lajos: Na, mindenesetre van még egyéb dolguk is!) Erre nehéz felelni. Azt is megkérdezhetné t. képviselőtársam, hogy mire való az angol király? (Derültség. — Horváth Zoltán: Politikai ágensek a főispánok!) Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Kállay Tamás: Mikor én fiatalember voltam, ennek a nemzetnek, ennek a politikai küzdőtérnek minden egyes tagja a nyilt szavazás mellett volt. Nem akarok neveket emliteni. hiszen kötetekre meg*y azok száma, akik Magyarországon a nyilt szavazás ellen ós a titkos mellett voltak és megforditva. (Pakots József: Kállay Ödön a titkos szavazás mellett volt!) De mortuis nihil nisi bene! (Derültség és taps a jobboldalon.) Mondom, mikor fiatal képviselő voltam, ennek a nemzetnek nagyjai — mert hiszen hála Istennek, mindig voltak nagyszerű elméink — mind a titkos választójog ellen voltak. Nem olvasok fel csak egyet, mert az a technikai részre vonatkozik és szinte megbélyegző a titkos szavazási módszerre. Csak gróf Andrássy Gyulától olvasok fel négy sort. (Olvassa): „Gyakorlatilag a titkos szavazás csak a becstelenek szabadságát védi meg, akik szavuk beváltását magukra nézve kötelezőnek nem tartják. A magyar közélet minden mozzanata nyilvános, történelmi tradicióinkkal és a magyar nép jellemével nem tartom összeegyeztethetőnek, hogy a nemzet részvétele a legfontosabb közjogi aktusnál, a titkosság leple alatt történjék." (Horváth Zoltán: Önökre is rá fogják még olvasni! — Felkiáltások a középen: Melyik Andrássy irta ezt?) Én magam mindig rossz néven veszem, ha valaki régi iratokat tud elővenni, vagy ha magánbeszédekkel hozakodik elő, mert vagy le akar valakit leplezni az illető, vagy akar valami lenni, szóval, abból mindis- valami disznóság jön ki. (Derültség.) Nem tisztességes dolog, ha valaki gyűjti az iratokat és az adatokat. Félretenni minden embertársunk elszaladt nyilatkozatait, akár magántársaságban történt az, akár nem, és figyelni a dolgait: nem magyar uri dolog. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Akkor miért olvasta fel Andrássy szavait?) Bocsánatot kérek, én rövid voltam, mindössze négy sort olvastam fel, s amit felolvastam, az is könyvben van meg, nem én jegyeztem fel. Én csak olyan dolgokat jegyeznék fel, amelyek örökösek maradnak, már pedig ez változásoknak van kitéve, tehát igazán nem volt rá szükség, hogy feljegyezzék. Azt mondta Andrássy Gyula gróf, hogy a nemzetiségektől féltette ezt az országot. (Nagy János (egri): Most meg a nemzetietlenektől!) Nagyon helyesen mondja, igen t. képviselőtársam, és ne gondolják szocialista képviselőtársaim, hogy ez reájuk akar célzás lenni. Nem abban a tömegben keresem a nemzetietleneket. A nemzetietlenségnek azonban, igenis, nagy talaja van. Nem tudom, kik és hogyan csinálják, de hogy a nemzeti érzés nem az ebben az Qrszágban. aminek lennie kellene, az bizonyos. (Ugy van! jobbfelől.) És ez az, ami szerintem ebben a kérdésben a legfontosabb. Azután megkérdem én tisztelettel Andrássy Gyula grófot és Apponyi Albert grófot — hiszen van nekik, mint minden magyarnak, két nagy ideáljuk, amelyért, ha másért nem, kell hogy mindenki dolgozzék és előre nézzen, s ez: Nagy-Magyarország visszaállitása és a királyság kérdése —, mit gondolnak, vájjon ezekhez a kérdésekhez valami erős támpontot vagy támaszt fog-e adni az általános, egyenlő és titkos választójog parlamentje 1 (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nem hiszem, mert a hűséges Ausztria példája mást mutat. Pedig ott még hosszú évtizedekig fognak élni abból, ami az osztrák császárok kegyeiből jutott nekik. Nem tudom, milyen kényszer alatt szedték el tőlünk, megcsonkított kis országtól azt a földsávot, de mindenesetre ezzel sem járultak hozzá, hogy valaha egy fedél alatt, egy területen, egy királyi család alatt, fájó sebek nélkül együtt legyünk. Mikor nekünk végünk volt, ők megjelentek rabló módra. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Hát. ha az általános választójog parlamentje szüli ezeket az erkölcsi magaslatokat, akkor én ebből, engedjék meg, hogy ne kérjek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Én azt látom, hogy a titkos ^ választójog tulajdonképen . a program kedvéért kell, mert azt a programot, amelyet titkosan elfogadhat, nyiltan sohasem fogadja el tisztességes ember. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Derültség. — Beck Lajos: Rabulisztika!) Lehet benne rabulisztika, t. képviselőtársam, de mindenesetre van benne igazság is. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Szomjas Gusztáv: Teljesen igaz! Nemhogy benne van!) T. Nemzetgyűlés ! Én azért nem vagyok hive a titkosságnak, mert minden választás, amely az utóbbi időben titkosan folyt le, olyan jelenségeket mutat fel, mint pl. a miskolci, ahol Tariiay Gyula liberális, demokratikus, szociális és nem tudom még milyen elvek hangoztatása mellett ment bele a választásba, kapott 1860 ajánlót; becsülettel aláirva, ellenben szavazót csupán 620-at. (Derültség a jobboldalon. —- Propper Sándor: Ez érv a titkosság mellett! Felkiáltások a jobboldalon: Ellenkezőleg! — Horváth Zoltán: Klasszikus argumentum a titkosság mellett! Nyiltan nem merték, titkosan meg merték tenni!) Elnök (csenget): Csendet kérek képviselő urak. Méltóztassanak a szónokot meghallgatni. Kállay Tamás: Az az 1200 hiányzó választó, amikor kijött a választófülkéből, magát becstelennek érezte. (Rassay Károly: Vagy azt, aki kényszeritette, hogy odaszavazzon!) Bocsa-