Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-422

À nemzetgyűlés Í22. ülésé ÏÔ25. pitanunk, hogy nem jól mennek a dolgok ebben, az országban. Kit terhel ezért mást a felelősség, mint a kormányt és a mögötte álló pártot. - n i Igaza van az előbb közbeszóló képviselő urnák, hogy rossz termés volt, 1923-ban azonban bő, rekordtermés volt. Statisztikai adatokkal ki lehet mutatni, hogy akkor olyan jó volt a termés, és olyan nagy volt a jószágállomány, hogy szinte érthetetlen, hogy miért épen abban az évben süllyedt le leginkább a korona. Hiszen nem aranyért adnak jószágot, hanem a búzáért és a jószágért adják az aranyat. Szinte érthetetlen, hogy miért hanyatlott annyira^ a magyar pénz értéke, és érthetetlen, hogy miért jutottunk abba a szomorú és sanyarúi helyzetbe, hogy külföldi kölesönhöz kellett fordulnunk. Eossz volt a pénzügyi gazdálkodás. Azok, akik felelős polcon ültek, jóhiszeműen, azonban sikertelenül intézték az ügyeket. Mást nem vonhatok kérdőre, csak azokat, akik csinálták a dolgot, mást nem tehetek felelőssé, csak azokat, akik engedték éveken keresztül ebben az országban a lelketlent spekuláció üzérkedését; amikor engedték, hogy a tőzsdejátékokon egyesek nagy vagyonokat halmozhassanak fel és mások tönkremenjenek, amikor nem adóztatták meg a tőzsdén szerzett vagyonokat, s amikor legvégén beállott a bessz, amikor; mindenki odajutott a tönk szélére és nem volt kit megadóztatni. (Ugy van! Úgy van! balfelől.) Ezek után kénytelen vagyok megállapítani, hogy nincs a világnak olyan nagyító lencséje, amellyel száz embert lehetne találni ebben az országban — az érdekszálak odakötöttjein kívül —, aki meg lenne elégedve a mai kormányzattal. A baj az, hogy az egységespárt összetéveszti magát a nemzettel. Hivatkozik a konzervativizmusra és annak jogi alapján teszi azt, amit tesz. De engedelmet kérek, mást jelent konzerválni a nemzeti erőket, mint a hatalmat, mely sokszor az egyéni érdekek takarója. Hivatkoznak továbbá a t. túloldalról a vármegyék felirataira, amelyek a Ház asztalán vannak. Csodálkozik az ember, amikor ezeket olvassa. Elismerem, hogy ott lüktet soraikban a nemzeti érzés. De ez Írások fogalmazói és megszavazói nem tanultak a múltból. Itt van egy pár szemelvény a lehetetlen okoskodások sorozatából. Azt mondja pl. Abauj vármegye (olvassa): „Törvényhozásunknak ' nem

1 személyeskedő botrányokra, hanem alkotó munkára van szüksége. Épen azért a választójogi törvényjavaslat közvetlen tárgyalása előtt az utolsó percben felemeljük tiltakozó szavunkat a nemzeti tekintély további rombolásának lehetővé tétele ellen és kérjük a titkos szavazásnak teljes mellőzését s az összes választókerületekben a nyílt szavazás elrendelését". Gróf Apponyi Albert tehát — Abauj vármegye felirata szerint —, aki az általános, titkos és egyenlő választójog mellett f tört lándzsát, szintén a nemzeti tekintély további rombolásának lehetővé tétele mellett foglalt állást. Nem groteszk kép ez ebben a csonka országban, ahol mindenkinek össze kellene fogni, hogy egyetértsük, hogy adjunk jogot a népnek, adjunk népparlamentet, amely az üdvös reformokat szociális szempontból is megvalósítani képes? Azt mondja Szatmár, Ugocsa és Bereg vármegye (olvassa): „A titkosságot, .minthogy a mellett nyilik a visszaéléseknek legtágabb tere és a felelősséget a yálasztóközönségből telNAPIÍÓ xxxin. évi június hó 5-én, pénteken. 53 jesen kiöli, célszerűnek nem tartja és az egész vonalon mellőzni kéri." Engedelmet kérek, az az állítás, hogy a titkos szavazás mellett nyilik a visszaélések legtágabb tere, ez lehetetlenség. Bethlen ministerelnök ur is Hódmezővásárhelyen titkos szavazással, titkos választás utján lett képviselő. Lehet-e azt mondani, hogy az ő választása révén is a visszaéléseknek legtágabb tere nyílhatott. Ha még erőszakot akart volna is alkalmazni a kormányhatalom, még akkor is mindenki ugy szavazhatott volna, ahogy akart. Nógrád és Hont vármegye feliratában a következőket mondja (olvassa): „A nemzet lelkétől idegen általános, titkos választójog behozatala a demagógia felülkerekedése vei a közélet megrontásával s az ország elhanyatlásával egyértelmű s a titkos szavazás jelszavával a radikalizmus ujabb támadásra készül. A törvényhatósági választójog terén is tiltakozik a titkosság behozatala ellen." Ez egészen nevetséges. Zemplén vármegye ezt mondja (olvassa): „A titkosság teljes mellőzésével kéri a törvényhatóság a választójog megalkotását, s ezt teszi azért, mert mint a Rákócziak és Kossuth Lajos vármegyéje a nemzet érdekeit szolgáló reformok elől sohasem zárkózott el, sőt azok megvalósitásában, mint egyik vezérvármegye mindig elől járt." Bátor voltam beszédem folyamán rámutatni arra, hogy Kossuth egyenlő jogot és szabadságot hirdetett (Szomjas Gusztáv: De nem titokban!) minden polgár számára. Bátor vagyok továbbá kérdezni azt, hogy kikből állottak Rákóczi kurucai? Igaz, hogy ott voltak mellette a közép-birtokos osztály jelesei, de^ hadseregének zömét mégis csak a parasztság, a néptömegek képezték. (Mokcsay Zoltán közbeszól. — Zaj.) Hajdú vármegye a titkosságot mindenütt mellőzni kéri, mert lelkiismeretlen, a haza sorsával nemtörődő, csakis egyéni érvényesülésre vágyó elemek (pl. Andrássy és Apponyi?) a szervezett tömegek utján a titkosság által káros szándékaikat könnyen meg tudják valósítani, s minthogy a választójognak már eddig is történt lényeges kiterjesztése folytán nagy számban jutottak és jutnak szavazati joghoz politikailag iskolázatlan és felelősség nélküli egyének, ezért a nyilvánosság ellenőrző hatását fentartani fontos állami érdek. Végül Bihar vármegye azt mondja, hogy (olvassa): „A választójogi törvény minden ugrástól mentesen alkotandó meg. Csak a,

r nyílt szavazás egyeztethető össze a magyar nép önérzetével, a magyar nép jellemével. Menjen az a magyar választó emelt fővel, nyíltan szavazni az urnák elé és gerincesen, bátran mondja ki annak az egyénnek nevét, akibe bizalmát helyezi." Ezekkel szemben mi az igazság? Az, hogy a vármegyék olyan feliratokat szállítanak, amilyeneket szelídebb vagy erősebb nyomással a kormány készít elő. Elfelejtik azt, hogy ha Magyarországon is szükség lett volna a társadalom különböző osztályai között való összhangra, ebben a csonka országban erre százszorosan szükség van. Ezt a, kérdést nem lehet egyoldalú szolgabirói szemszögből nézni. Nem lehet továbbá rendszerré tenni azt, hogy olyan képviselőt szállítok az ország házába, amilyent a kormány akar, mert van hozzá hatalmam, módszeres eszközöm és szuronyom. Fel kell hagyni az erőszak eszközeivel és rá kell bizni a népre, hogy kit akar képviselőjének, kiben van bizalma. Tartom azt, hogy a népet vezetni kell, s s