Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-422

52 À. nemzetgyűlés 422. ütése 1925, évi június hó 5-én, pénteken. kívánjuk kényszeríteni arra, hogy képviselői mandátumai választóinak visszaadja." (Zajos taps balfelöl. —- Horváth Zoltán: Egységespárt, lemondani! — Meskó Zoltán: Könnyű nektek azt mondani. — Mozgás jobbfelöl.) Ezt mondja a 31. pont. Kérdezem, hol vaunak ezek a programpontok? (Zaj a jobboldalon. — Meskó Zoltán közbeszól.) Elnök: Meskó képviselő urat kérem, méltóztassék lehetővé tenni, hogy a szónok beszédét folytathassa. (Meskó Zoltán ismét közbeszól.) Meskó Zoltán képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Roíhenstein Mór: Másodszor!) Kun Béla: Ezek a programpontok részben halvány vonásokban valósittattak meg, részben pedig ott vannak az égen, mint szelíd bárányfelhők és azokból várja ennek az országnak kisgazda-közönsége, hogy majd mint termékeny eső fognak aláhullani; persze hiába várják. De ha azt az egy programpontot, a 31. pontot megvalósították volna, amely arra vonatkozik, hogy azok a képviselők, akik megszegték ezt a programot, mandátumukat tartoznak letenni, kérdezem, hány kisgazdapárti, avagy egységespárti képviselő lenne ma ebben a teremben? (Zaj a jobboldalon. — Csontos Imre közbeszól. — Horváth Zoltán: Csontos Imre találva érzi magát! — F. Szabó Géza: Nem 1920-ban, hanem 1925-ben vagyunk!) Ezekre kívántam rámutatni éspedig nem hangulatkeltés, hanem a tények konstatálása szempontjából. Az egységespárt alatt megingott a talaj az országban. (Meslcó Zoltán: Tudják ők is!) Kérdezem, van-e szükség arra, hogy tovább is erőltessék a hatalmon maradást? Nem volna-e jobb, ha belátnák, hogy elvégezték átmeneti kötelességüket és tiszta, titkos választás utján megkérdeznék a nemzetet? Ha övék lenne a többség, legyen övék a hatalom is, egyébként pedig adják át azoknak a hatalmat, akiket a nemzet méltónak tart erre. (Felkiáltások a jobboldalon: Kun Béla vegye át a hatalmat?) Kérem, akire céloztak, künn van Oroszországban, én pedig nem vágyom hatalomra. (Bessenyey Zénó: Akkor megegyezhetünk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kun Béla: Mindezeket nem azért mondtam el. mintha éket akarnék verni soraikban (Csontos Imre: A kisgazdák és a kormány közé akar éket verni!) Ezeket azért hoztam fel, hogy bebizonyítsam, hogy igenis épen a polgári érdekek szempontjából való volna, hogy ebben az országban ellenzéki alapon is meginduljon a kisgazda-szervezkedés. (Csontos Imre: Csak azért mondja, hogy minket üthessen! De hiába üt!) Ha nem mondottam volna el ezeket, akkor csak lepleztem volna a bajt. Ez hasznára nem volna a kisgazdatársadalomnak és a nemzet ügyének. Én tisztelem azok meggyőződését, akik az egységespárt kebelében vannak, maradjanak ott, de ne akadályozzák meg tüzzelvassal — és ne húzzák ránk a lázadó szót —, hogy a kisgazdák ellenzéki alapon szervezkedjenek. Tagadhatatlanul a helyzetből is folyik, hogy elégedetlenség tapasztalható a kormánynyal széniben, ez azonban a mulasztásokból és intézkedésekből is fakad, amelyek a több évi két balkezes politikának a következményei. (Csontos Imre közbeszól.) Engedelmet, kérek, méltóztassék meggondolni Csontos t. képviselőtársam: hiszen láthatunk egyénileg megelégedettnek egy-két kisgazdát az országban, de hol látunk megelégedett kisgazdatömegeket? (Csontos Imre: Ki van ma megelégedA^e?) Engedelmet kérek, ha én utólag, később álltam volna nagyatádi Szabó István mellé, akkor mindezeket nem is lett volna jogom kérdezni, én azonban elejétől fogva ott voltam mellette, ha nem is születtem vérbeli kisgazdának. Szavaim jóhiszeműségét tehát ne méltóztassanak kétségbevonni, hiszen nekem is megvan a jogom, hogy a régi program alapján számon kérjem, mit cselekedtek? S ha a program feladásából a nemzet számára kárj nem háramlanék, nem szóltam volna, de amikor azt látom, hogy a kisgazdapárt az egységespártban eltűnve, polgári szempontból nem jelenti azt az erőt, amelyet jelentenie kellene, és mert létérdek, hogy ha az egységespárt elbukik, akkor jönnie kell egy erős polgári alakulatnak, amely a régi zászlót kezébe veszi, akkor becsületbeli kötelességem, hogy a régi program alapján, a nemzetemhez való hűségem alapján, ezt az ellenzéki kisgazda alakulást támogassam és ennek szószólója legyek. (Gubicza Ferenc: Azóta háború és kommunizmus! volt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Gubicza képviselő u-t*-' kérem, méltóztassék csendben maradni. (Horváth Zoltán: Most már munkapártiak maguk is!) Kun Béla: A kisgazdák helyzete nagyon rossz az országban. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek. Kun Béla: A sokféle adóteher mellett alig tudnak a mindennapiról gondoskodni. Velük szemben azt a követelést állítják fel, hogy mindent buzaértékben fizessenek, de nincsen elegendő búzájuk, amivel fizetni tudnának; a búza értéke a fogyasztó szempontját nézve nagy, de ha azt nézzük, hogy a kisgazdák kezén nincsen búza, mert olcsón, tavaly, amikor még 300.000 korona volt az ára, kénytelenek voltak azt továbbadni viszont pedig nekik minden szükségletüket a mostani búza árához mérten kell beszerezniök, akkor kérdezem: lehet-e szemet hunyni az előtt, hogy általános elégedetlenség van a kisgazdatársadalom soraiban? Hogyan állanak a kisiparosok? Tavaly és azelőtt jól ment a dolguk, pénzük volt; de amikor a szanálás folytán pénzszűke állott be, rosszabbodott a helyzetük. (Felkiáltások a jobboldalon: Rossz^ volt a termés!) Igaz, képviselő urak, a termés rossz volt, de erről majd később beszélek. Az iparosoknak nincs megrendelőjük, küzdenek azokkal a nagy adókkal, amelyeket rájuk kivetnek a tavalyi és a tavalyelőtti jövedelem után, s ezeket most kell leróniok. Elegendő pénz azonbaai nem áll rendelkezésükre, úgyhogy az a kisiparos, aki tavaly 100 millió hitellel is rendelkezett, most a bankoktól nem tud 4—5 millió hitelhez sem jutni, ha pedig mégis ^ kap pénzt, r uzsorakamattal kapja. Amikor kényszeregyesség előtt áll a vidéki kereskedők igen tekintélyes része, amikor nincsen elegendő hitel sem a kisiparos, sem a kiskereskedő számára, amikor az áruforgalom annyira megcsappant, hogy tehervonatok jóformán nincsenek, amikor itt van a forgalmi adó révén az a sok igazságtalanság — legújabban még a hitelbe vett összegek után is kénytelen leróni az iparos és a kereskedő a forgalmi adót —, amikor a nagy adók valóságos vagyonelkobzást jelentenek nagyon sok küzdő és szenvedő kisember számára, amikor a földmunkások munka nélkül vannak és az ipari munkások egy része sem talál elhelyezést, amikor a kisgazdák egészen elproletárosodnak, amikor azok elől az adatok elől, amelyeket Baross jTános t. képviselőtársam felsorolt, elzárkóznunk nem lehet, akkor azt is meg kell álla-