Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-422

\d nemzetgyűlés 422, ülése 1925, évi június hó 5-én, pénteken^ 43 Tisza nehéz helyzetét, visszamenőleg, el- I ismerjük, de viszont ő sem ismerte fel, hogy j nem az lesz a későbbi veszély csirája, ha megadja a hősök_ választójogát, hanem ellenkezőleg, ha megadja azt. (Ugy van! Ugy van! a balés szélsőbaloldalon.) Kényszerhelyzetét, ismétlem, elismerjük. Hiszeii emlékezünk rá, azok, akik ebben a Házban akkor benn voltunk, hogy egyszer herceg Windischgrätz Lajossal szemben, aki azt vitatta, hogy a magyar katonák sokkal nagyobb véráldozatot hoznak, mint a Csehek, gróf Tisza István statisztikai adatokkal volt kénytelen itt kimutatni, hogy a csehek vérvesztessége van annyi, mint a magyaroké. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezen ma mindenki csak mosolyogni tud. (Ugy van! balfelől.) De ne nézzünk arra, hogy gróf Tisza Ij?tván tagadta meg a Rakovszky István által a hősök választójogának megadására benyújtott inditvány elfogadását, hanem a tényt nézzük: megtagadta maga az akkori képviselőház, az akkori országgyűlés; nem emelkedett a helyzet magaslatára. Mit kívánunk tehát? Hogy legalább ez a nemzetgyűlés, amely levonj múlt konzekvenciáit, amely tanulni kénytelen a múltból, adja meg az általános, egyenlő és titkos választójogot. (Ugy van! Ugy van! a bal- és .szélsőbaloldalon. — (Strausz István: Nincs nemzetiségi mumus! — Pikler Emiî: Meg fogja bánni!) T. Nemzetgyűlés! A háború folyt tovább. 1917-ben a gyöngyösi ut alkalmával megbukott gróf Tisza István mint ministerelnök. Kinevezte a király gróf Esterházy Móricot ministerelnökké. Jött az Esterházy kabinet, jött utána a Wekerle-kabinet és jött a Vázsonyi-féle választójogi tervezet. Temérdek gáncs vetés sel kellett küzdeni addig, amig ezt a tervezetet a 12-ik óra előtt pár perccel tető alá lehetett hozni. Köröskörül égett már a ház tájéka és arról kellett vitázni, hogy akik az oltásban segíthetnének, azok kaphatnak-e olyan alkotmányos jogot, amely szabad hazában szabad polgárt megillet. Az éber tűzoltó-vezetők pedig nem várják azt, mig félreyerik a harangokat, hanem az első füstgomoly jelentkezésére, az első lángnyelv felosapódására odasietnek és oltják azt, aminek el nem oltása mérhetetlen veszedelmeket hozhat magára a nemzetre. Hogy nem lehetett ezt tenni a Vázsonyi-féle törvényjavaslat-tervezet benyújtása alkalmával, abban igen nagy része volt a háttérben működő munkapártnak. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt meg kell állapitanunk t. Nemzetgyűlés! (Meskó Zoltán: Most előtérben van!) De azonkívül nagy része van abban, hogy a Vázsonyi-féle tervezet idejében törvénnyé nem válhatott ós nem lehetett annak alapján választást is tartani a háború alatt épen magának a t. ministerelnök urnák, gróf Bethlen Istvánnak. Mert amikor — már utólag tudjuk, hiteles írásokból olvastuk — a háborút megnyerhetetlennek tartották maguk a hadvezérek, akkor gróf Bethlen István akkori volt t. képviselőtársam és azok, akik mögötte sorakoztak, mindent feltettek arra az egy ütőkártyára, hogy a némettel végleg győzni fogunk és a Vázsonyi-féle törvényjavaslattal szemben a királyig vitték és a közvéleménybe is bedobták a magyar nyelvhez és Íráshoz kötött választó jogTilt. (Ugy van! a baloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Akkor ez a javaslat a városi és a vármegyei törvényhatóságokat körüljárta, s akikor Hódmezővásárhelyen is, ebben a színmagyar városban kénytelenek voltunk leszavaztatni — én állottam, nem szégyellem mog! vallani, a mozg'alom élén — gróf Bethlen István j indítványát, kénytelenek voltunk leszavaztatni a magyar nyelvhez kötendő választójogi javaslatot és indítványt, nem azért, mintha a magyar nyelvhez, a magyar nemzeti állameszméhez, a magyar anyaföldhöz és a magyar hazához való hűség-ben csak egy pillanatig is meginogtunk volna, hanem_ azért, mert tudtuk és láttuk, hogy a végzetes lejtőre ragadja a nemzetet az, aki a nemzetiségekkel való egyenjogúsítás ellenére a magyar nyelvhez kívánja kötni a választójogot akkor, amikor már az ég alján ott gyülekeztek a felhők, amelyek végső megsemmisüléssel fenyegettek bennünket, amikor dörgött az ég és szó lehetett arról, hogy ha nem győzünk a háborúban, de szükség lesz a nemzetiségekkel való együttműködésre, akkor mi leszi (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szakács Andor: Ez volt a providenciája Bethlen Istvánnak! Ez történeti tény!) T. Nemzetgyűlés! 1918 nyarán olyan nagy volt már a nép elégületlensége (Ugy van! balfelől.), hogy ennek itt a képviselőházban maga Andrássy Gyula t. képviselőtársam is 1918 júniusában szinte komor szavakkal hangot^ adott. Akkor volt ez, amikor a német szövetség mélyítéséről tárgyaltunk, Peyer birodalmi alkancellárnak egy nyilatkozata folytán, amelyben azt mondotta, hogy gazdasági egységbe kell foglalni a központi hatalmak egész területét, ország- és faji határok nélkül. Amikor mi ez ellen tiltakoztunk a szélsőbaloldalról és amikor gróf Andrássy Gyula fejtegette itt a német szövetségliez való hűséget régi programjának megfelelően, akkor itt ebben a Házban a nép elégületlenségét ékesebb és meggyőzőbb szavakkal senki sem jellemezte, mint épen gróf Andrássy Gyula. Szóba jött a házfeloszlatás kérdése. Gróf Tisza István élesen támadt neki gróf Andrássy Gyulának, ő visszavágott és akkor többek között azt mondta (olvassa): „A házfeloszlatás ellen már csak egy komoly érv volna felhozható, az, hogy a háború alatt a házfeloszlatáshoz nyúlni erkölcsi lehetetlenség." Ezzel szemben kifejtette, hogy ha 1915-ben Teleszky János nem tartotta lehetetlenségnek a házfeloszlatáshoz való nyúlást, akkor később, 1918-ban — pedig még akkor az ő álláspontját nem osztotta — épen nem lehetett volna ezt a nemzet szempontjából veszedelmes lépésnek tartani, sőt a békés kibontakozás tekintetében egyes egyedül ez lett volna a megfelelő lépés. De a következőket is mondotta gróf Andrássy Gyula (olvassa): „Az én egész belpolitikai magamtartásának most egy vezércsillaga van, és ez az, hogy olyan közállapotokat kivánok teremteni, amelyek lehetővé teszik, hogy ez a nemzet azt a borzalmas harcot, amelyet reáerőszakoltak, kiállja edzett idegrendszerrel, kiállja anélkül, hogy a társadalmi rend, a belső béke megbomoljék." 1918 június 19-én mondotta ezt. — „Ez az érdek ahhoz vezet elsősorban, hogy olyan politikát kívánjak, amelynek célja a nép széles rétegeinek kielégítése. Nein

1 a most itt a Háziban ülő politikai pártok egymásközti harca fogja veszélyeztetni a nemzet ellenállási képességét." — Milyen jós szavak voltak ezek, t. Nemzetgyűlés! — „Bármilyen ellentétben álljunk pl. Tisza István t. képviselő ur és én, a végső esetben mégis meg fogjuk tudni egymást érteni, mikor az ország nagy érdekeiről van szó, mert mind a ketten és minazok a pártok, amelyek itt ülnek, annyit vesztenek az országgal együtt, hogy nem lehet elválasztani sorsukat, érdeküket az országtól, —