Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-422

u \A nemzetgyűlés 422. ülése 1925. évi június hó 5-én, pénteken. A "nehézség és a veszély abban áll, hogy ezt az irtózatos hosszú küzdelmet azok is, akiknek kevesebb a vesztenivalójuk az országban, mint nekünk, azok, akik éheznek — mert mi nem éhe­zünk —, azok a nagytömegek, akik éheznek, szenvednek, ilyen lelkinyugalommal fogják-e kiállani?" Azoknak kell a lelkiállapotát tekintetbe venni, s ez kutya, kötelessége minden magyar politikusnak, minden politikai pártnak, Nekem az a meggyőződésem, hogy ha a kormány erre a Házra akar mindenesetre támaszkodni, ha fél a házfeloszlatástól, ha az impulzusokat nem a pártpolitikai kereteken kivülről veszi és nem törekszik a nagy rétegekkel való harmóniára, hanem csak a pártokkal való harmóniára és az ezzel a Házzal való kormányzásra, akkor saj­nos, nem lesz képes a nagy tömegekben azt a megnyugvást teremteni, amely elkerülhetetlen kelléke annak, hogy a sok és nehéz szenvedés között türelemmel hozzák továbbra is az áldo­zatokat." Ez ma is áll. Nem arról van szó, hogy mi pártok, amelyek szemben állunk, mint intézzük el itt ebben a nemzetgyűlésben egymással a dol­gainkat, hanem arról van szó, hogy a nemzet széles és elégedetlen rétegei mint intézik el a harcot egymással. Mint intézi el nemcsak az elégedetlen munkástársadalom, hanem a nagyon sokban szintén 'elégedetlen polgári társadalom. Hogy ebben a nagy mérkőzésben csakugyan felül fog-e maradni a polgári társadalomi, szem­ben a szociáldemokrata párttal minden alkot­mányos eszközzel megvivandó küzdelemben, igen vagy nem, ez a kérdés ma is. Gróf Andrássy Gyula azt mondotta továbbá (olvassa): „Óriási veszélyt látok abban, hogy az a politika erősödik meg, amely létét a mos­tani többségtől várja. Ezért voltam ellensége az olyan megegyezésnek, amely nem biztosit többséget ama merészebb reformpolitika szá­mára, amelyet elkerülhetetlennek tartok, amely ha nem fog jönni szép szerével, akkor majd betörik a kapukat és fog még sokkal messzebb­menő követelésekkel fellépni, mint aminőkkel ma még ki tudnók elégíteni, ha irányítani tud­nók és mérnők. Akkor nem' lesz fokozatos fej­lődés, de ugrás lesz épugy mint a választójog kérdésében. A választójog kérdésében is meg­jártuk. Én ugy érzem és ugy látom, hogy sok­kal nagyobb az elkeseredés az alsóbb rétegek eg;y részében — itt közbeszóltak: ez izgatás —, sokkal nagyobb mint gondolják. Állítom azt, hogy az egész világon nincs állam, ahol a nép széles rétegei ne éreznék a háború iszonyú sii­lyát, ne volnának mind elkeseredve a végle­tekig. Elismerem, hogy nem a választójog a mérvadó, nem az az egyedüli rugó, hanem sok más járul hozzá, sokkal fontosabb még az, hogy van-e élelmiszer. De hogy ha már el van kese­redve az ember •— mint ahogy ma el van kese­redve, nemcsak a magyar munkás társadalom­nak, hanem, a magyar polgári társadalomnak is nagyon de nagyon sok millió tagja —, és azt látja, hogy ugyanakkor azt a jogot sem kapja meg, ami megígértetett, akkor igen könnyen elveszíti az önuralmát, azt a fegyelmezettséget, amelyen alapul a háború vihetésének lehető­sége és amelyen t. Nemzetgyűlés, alapul ma a békében való munkálkodásnak és együttérzés­nek lehetőség-e. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Ez az idő volt az, amikor olyan nehéz helyzetben volt a magyar kisgazda­társadalom is a folytonos rekvirálások miatt, hogy itt a képviselőházban mondotta épen Meskó Zoltán t, képviselőtársam, amikor arról volt szó, hogy nemcsak hogy az embernek nincs eleget mit ennie, hogy nemcsak azért kell sza­ladnia kény ér jegyekért, hogy legyen meg a mindennapi falatja, hanem a jószágtenyész­tésre sem jut a fékevesztett rekvirálások miatt elegendő élelmiszer, ekkor mondta: „Úgy lát­szik, hogy sovány disznók és kövér bankárok szaladgálnak ebben az országban." (Forster Elek: Ugy is volt! — Pikler Emil: Ma is ugy van!) Hogy ez a hasonlat talál-e részben a mai viszonyokra, arról nem vitatkozom. Tény az, hogy ha talál, nem a mienk a hiba,, nem a mienk a felelősség, hanem a t. kormányé és a t. ministerelnök uré. Andrássy Gyula gróf t, képviselőtársam 1918 nyarán felülemelkedett az egyéni érdeken, amikor előbb jelzett beszédet elmondotta. Tör­ténelmi jóslást adott és én, aki hibáztattam és hibáztatom ma is a plurális választójogra vonatkozó javaslatát, és aki azt nemzeti sze­rencsétlenségnek tartottam, hogy azt beterjesz­tette, viszont belátom azt, hogyha 1918 nvarán az ő szava csakugyan nem a pusztába kiáltó szó lett volna, ha a nép csakugyan jogot kapott volna, akkor 1918 októbere talán be se követ­kezett volna. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon. — Pikler Emil: Egészen bizonyos! — Baticz Gyula: 1919 március 21-ike egészen bizo­nyosan nem következett volna be!) Menjünk tovább a választójog történetében. Jött a Friedrich-féle választás, az általános, egyenlő, titkos választójog alapján, nagy pol­gári többséggel, amely a nemzetgyűlésbe bevo­nult. Azután jött a gróf Bethlen István t. mi­nisterelnök ur által rendezett választás. Ebben a választásban tagadhatatlanul erőszakosság is volt. Elzárattak az urnáktól olyanok, akiknek joguk lett volna szavazni. Az ajánlási ivekkel manipulációk, machinációk történtek — erősebb szavakkal nem akarom jellemezni —, akár csak 1910-ben, mikor a munkapárt többséget kapott. Mindig azt vetik szemére a t. kormány­nak, hogy nem tiszta eszközök utján jött létre az a többség, amely a háta mögött áll és hogy ez nem képviseli a nemzetet igazán. Ennek elle­nére nagyatádi Szabó István benn volt éveken keresztül a kabinetben. Bíztunk benne, akik annakidején a háta mögött állottunk; mindig vártuk, hogy mikor fogja a régi programponto­kat vagy azoknak csak egyikét-másikát is érvé­nyesíteni. A várakozás, sajnos, hiábavaló volt. Meghalt, tőle nem kérhetünk számon semmit. De számon kérhetjük, t. Nemzetgyűlés, a kor­mánytól, amely nagyatádi Szabó István örökét átvette — amely kormány és amely egységes­párt a maga létét nagyatádi Szabó Istvánnak, s az ő nagy népszerűségének köszöni --, hogy hol van a régi program, és hol van a választói törvény az általános, egyenlő és titkos szavazati jog alapjául Nincs itt, e helyett hozták ezt a felemás javaslatot. Előzetesen azonban ház­szabályreviziót csináltak a t. túloldalról, erő­szakois kizárásokat a parlamentből. (Ugy van! Ugy van! bal felől.) Huszonöt napra tiltottak ki képviselőket» akik bizgatták itt, hogy mi van a panamázással. Én nem akarok ráolvasni senkinek a fejére semmit. Tény azonban, hogy gróf Tisza István ilyeneket néni csinált, már pedig ő nemcsak az erőnek, hanem az erőszaknak is embere volt. Ö még a látszatát is kerülni akarta mindenkor annak, hogy 25 napra zárasson ki képviselőket ebből a Házból, hogy az esetleg felszínre kerülő törvény ja vaslatok tárgyalása alkalmával, ame­lyek a népnek húsába és vérébe belevágnak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom