Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-430

A nemzetgyűlés 430. ütése 1925. èvi június 19-èn, pénteken. 420 felé és csakugyan be. akar üctatni egy szakaszt a kisebbségek érvényesüléséről, akkor alkalmat kell adnia ahhoz, hogy ezt részletesen, a legalaposabban, bizottságilag ujia megtárgyaljuk. Ha a t. Nemzetgyűlés ehhez nem hajlandó hozzájárulni, akkor magam részéről alternative a 12. § teljes törlését javasolom. A 11. §-ig a javaslat minden egyes szakasza és minden egyes gondolata gillotinszerü volt. Minden egyes szakasz alapos n> aktilómunkát végzett a választók csökkentése s a jelöltek, illetőleg a már megválasztott képviselők helyzetének bizonytalanná tétele tekintetében. A 12. § azután meglepetésszerűen könnyítéseket akar hozni, hidat akar építeni a választó és a parlament között egyéni bejutásra, bizonyos mandátumok könnyű megszerzésére. Ez igy szépen hangzik, de ha mélyére tekintünk ennek a szakasznak és a szakasz .ravasz fogalmazását alaposan megvizsgáljuk, akkor azt kell megállapítanunk, hogy ez a könnyítés, ez a hid a választóktól a parlamentig, tulaj donképen nem a parlamenthez szól, hanem egyenesen a mindenkori többségi párt klubajtajához. Nagyon ravaszul van megszövegezve ez a kis szakasz és nem akar kevesebbet, mint azt, hogy a választások után a kormánypárt a maga többségét még jobban megnövelje, illetőleg ha a kivánt többséget nem érte el, akkor az elmaradt eredményt a maga javára korrigálja. Ha számvetéseket teszünk ezen a téren, mindjárt megállapíthatjuk azt, hogy pl. a legutóbbi választások szerint kontemplált 25 mandátumból az egyes párt javára körülbelül 21 mandátum esett volna. Kettőt kapott volna a szám szerint következő legnagyobb párt, a szociáldemokrata párt, a másik kettő pedig elforgácsolódott volna a kisebb pártok között. Látjuk tehát, hogy az egységespárt igen-igen jó és könnyű üzletet kötött volna, s minden befektetés és fáradság nélkül 21 mandátumhoz jutott volna, miközben az ellenzéki pártok csak három ilyen könnyű mandátumot kaptak volna. Ha figyelembe vesszük azt, hogy ez a választójogi törvényjavaslat sokkal reakciósabb, sokkal rosszabb, mint a megelőző volt, hogy az egységespárt tehát a maga táborát esetleg meg is növelheti, akkor ebből a 25 mandátumból még nagyobb részt is lefoglalhat a maga számára s a maga uralmát még attól a kicsi ellenzéktől is mentesítheti, amely itt most a nemzetgyűlésen helyet foglal. Mindjárt a javaslat elején, a második bekezdésben el van rejtve az a célzat, hogy a nemzetgyűlés mondjon le arról a jogáról, hogy a választókerületek beosztása törvény formájában történjék. Igaz, hogy hivatkozás történik arra, hogy »amig a törvényjavaslat létre nem jön«, de egészen bizonyos az, hogy ha ez a szakasz törvényerőre emelkedik, a kormánynak legkisebb gondja is nagyobb lesz annál, hogy siessen ezt a törvényt létrehozni. Eszeágában sem lesz, mert a választókerületi beosztással, ha erre felhatalmazást fog kapni, olyan kiváló korteseszköz van a kormány kezében, amelyet nem lesz hajlandó kiadni a kezéből. Nem fog tehát törvényjavaslatot benyújtani. Nem lesz rákényszerítve, sőt érdekei ellen való lesz, tehát a kapott felhatalmazás alapján rendelettel fogja újra beosztani a kerületeket. Hogy ez mit jelent, azt tudjuk a múltból. Választókerületek beosztásával igen eredményesen lehet operálni a közvélemény meghamisítása dolgában. Választókerületeket lehet szétbontani lehet összevonni, lehet olyan alapokon kikerekíteni, hogy az intézkedők, tehát a többségi párt érdekét szolgálja. Ez megtörtént a múltban igen derekasan és meg fog történni a jövőben, azt hiszem még derekasabban. Azt hiszem, hogy Ráday képviselőtársunknak azt a tegnap esti kijelentését, hogy csak egy párt kell az országban, ennek a szakasznak második bekezdése alapján kívánják keresztül vinni és ha még ez a választójogi törvény is lehetővé teszi néhány ellenzéki képviselő megválasztását, ezt azzal kívánják ellensúlyozni, hogy a választókerületi geometriát kezükben tartják. Hiszen szükséges volna a kisebbségek képviseltetése. Szükséges volna azonban olyan formában, amint azt a demokratikus államok megvalósították. Vagy lajstromos a választás az egész vonalon, vagy pedig nem, vagy titkos a szavazás, vagy pedig nem. Ha ezt a kettőt összekapcsoljuk, megkapjuk a demokratikus választójogot. Titkos szavazással országosan egységes lajstromos beosztás mellett minden párt, minden világnézet, minden társadalmi osztály és réteg megkapja a maga képviseletét a parlamentben és még kifogásként sem emiitheti azt, hogy képviselet nélkül maradt. Ennek a szakasznak alapján azonban nem történik sem több, sem kevesebb, mint az, hogy a mandátumok 10%-át a kormánj^párt biztosítja magának politikai nemzeti ajándék gyanánt. . Nem lehet megadni a kormánynak a felhatalmazást arra, hogy a kerületek beosztását rendelettel szabályozza, mert ez előreláthatóan súlyos visszaélésekre és súlyos korteselőnyök biztosítására ad majd alkalmat a kormánynak, amely ezzel a legalaposabban élni is fog és ezt ki fogja meríteni. Ez a bekezdés tehát egyáltalában elvetendő és a kormány nem is tarthat igényt ilyen messzemenő felhatalmazásra. A leghelyesebb az volna, ha maga a kormány vonná vissza ezt a szakaszt vagy módosítaná olyképen, hogy ha már törvényben kívánja szabályozni a választókerületek beosztását, ez vagy ennek a törvénynek keretében történjék, vagy pedig kimondassék az, hogy a választókerületek, uj beosztására vonatkozó törvény létrejöttéig ez a törvény hatályba nem léphet. Ez a szakasz fattyuhajtása a Huszár-féle ismert javaslatnak. Az a javaslat sem fedi a demokratikus elveket és felfogást, mert hiszen csak egy kis lépést szándékozik előre tenni, de a kormány és a kormánypárt mai választójogi felfogása és a demokrácia iránt tanúsított érzéketlensége melett a Huszár-féle javaslat mégis disKutabilis lehetne ; lehetne arról beszélni, hogy a mandátumok egy tekintélyes részét országos, titkos lajstromra való szavazás alapján hozzuk össze. Ez azért h jó volna, mert meggyőzné a kormánypártot és kormányt arról, hogy a titkos és a demokratikus módszerek alkalmazása nem jelent végveszedelmet az országra- Mondhatnám próbaszavazás volna, mert hiszen a Huszár-féle javaslat szerint kétszer szavaznának a választók. Egyszer az általános választáson egyéni, illetőleg a fővárosban lajstromos kerületek szerint, másodszor pedig külön egy országos lajstromra. Megkapnók tehát a próba, eredményét, amely ezt a kérdést tisztázná és meggyőzhetné még a legreakciósabb elmét is arról, hogy az a félelme, hogy pusztulást, végveszedelmet, fölindulást, égszakadást jelent a titkos szavazás, nem áll fenn, mert nem jönne ki más eredmény, mint amelyet a nyugati országok titkos demokratikus választási rendszere produkál. Elnök : Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni, Propper Sándor : A vita megrövidítése céljából, hogy kevesebben szóljunk ehhez a szakaszhoz —• mert ki kell fejtenünk álláspontunkat — kérek még egy negyed órát. (Zaj.) Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a meghosszabbítást megadni ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az engedélyt megadják, szíveskedj ének felállni. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház az engedélyt nem adta meg, tehát kérem a képviselő urat, méltózNAPLÓ. XXXIII. •