Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.
Ülésnapok - 1922-422
A nemzetgyűlés 422. ülése 1925. évi június hó 5-én, pénteken, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az országyülési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A mentelmi bizottság jelentésének tárgyalása Szeder Ferenc ügyében. - A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az inditványkönyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Vass József, Uakovszky Iván, Mayer János, gr. Klebelsberg Kunó. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra Í5 vérekor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Perlaki György jegyző ur % a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Bodó János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Petrovics György jegyző ur. Bemutatom a t. Nemzetgyűlésnek a Magyar Nemzeti Szövetségnek Karafiáth Jenő képviselő ur által ellenjegyzett és benyújtott beadványát a trianoni békeszerződés revíziója tárgyában. A beadvány a házszabályok 226. $-a értelmében előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett ki adatik a kérvényi bizottságnak. Bemutatom továbbá a Miskolci Ügyvédi Kamarának Puky Endre képviselő ur által ellenjegyzett és benyújtott kérvényét az országgyűlés felsőházának megalakításáról szóló törvényjavaslat módosítása tárgyában. Minthogy a felsőházról szóló törvényjavaslat a tárgyalásra kész ügyek között szerepel, a kérvény a törvényjavaslattal való együttes tárgyalás céljából letétetik a Ház asztalára. Napirend szerint következik az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslat (írom. 750., 817) általános vitájának folytatása. Szólásra következik Kun Béla képviselő ur, aki a tegnapi ülésen beszédének elmondására halasztást nyert. Kun Béla: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Nem szójáték miatt emiitettem tegnap délután, midőn az idő előrehaladottsága folytán beszédemnek mára való halasztását kértem, hogy még nagyobb részvétel mellett szeretném elmondani azt, hanem a szó igazi értelmében óhajtottam, hogy az egész egységespárt végighallgassa. (Halljuk! Halljuk!) Nem azért, mintha több figyelmet igényelnék magam számára, mint bárki más ellenzéki képviselőtársaim közül, hanem azért, mert az egységespárt gerincét alkotó régi kisgazdapárt, illetőleg az azt is megelőző Kisbirtokos Szövetség szervezkedési mozgalmaiban elejétől fogva, NAPT/O XXXTTT. 1908-tól kezdve résztvettem, Nagyatádi Szabó István oldala mellett állottam künn az országban s 1910-től 1918-ig itt, a parlamentben. így talán nem lesz érdektelen, amit ezzel kapcsolatosan elmondani szándékozom. (Halljuk! Halljuk!) Én Hódmezővásárhely második kerületét, a városnak és a tanyák világának — tehát a kisgazdatársadalomnak is — nagyobb részét képviselem itt a^ nemzetgyűlésen (Szakács Andor: A másik részét Bethlen képviseli), aminek konstatálásával természetesen semmit sem akarok levonni annak a választásnak értékéből, amely a városomnak a földrajzilag kisebb részét képező első kerületben, 1922-ben, titkos szavazással, tehát tiszta eszközökkel, mandátummal ruházta fel gróf Bethlen István ministerelnök urat. (Éljenzés a jobboldalon.) De épen azért, mert gróf Bethlen István ministerelnök ur, a titkos szavazás elé is emelt fővel mert odaállani Hódmezővásárhelyen 1922-ben, három évvel ezelőtt (Meskó Zoltán: De nem mint Bethlen István!), noha erős ellenjelöltje is volt: az urnából győztesen került ki — és igy saját maga próbálta ki saját magán, hogy a titkos választási rendszer jó. megfelelő, tiszta és az igy szerzett mandátumhoz semmi szenny nem tapad és ez a győzelem igazi alkotmányos győzelemnek tekinthető —, épen ezért kissé furcsának találom, hogy ennek a példának követhetésétől és a hasonló tiszta győzeleni örömétől meg akarja fosztani a jövőben is^pártjának többi tagjait, amikor a saját hódmezővásárhelyi példáját nem alkalmazza a többi kerületekben, hanem azokban a visszaéléseknek tág teret nyújtó nyílt szavazási rendszert akarja e törvényjavaslattal megállapittatni. (TJgy van! Ugy van! a baloldalon.) Miért teszi ezt a t. ministerelnökurl Hiszen a logikai következmény az volna, hogy három év eltelte után a titkosságot még nagyobb mértékben kellene kiterjeszteni az összes kerületekre, már csak azért is, mert az eltelt három év elegendő időt adhatott arra, hogy neki magának és pártjának talaja az országban növekedjék. Vagy nem igy van? (Felkiáltások a baloldalon: Nem!) Ha nem igy van, még akkor sem szabad a fejlődés ösvényéről letérni, sőt megengedni, hogy a titkosságnak azzal a sovány mértékével szemben is — amelyet ez a javaslat hoz —, állást foglalhassanak pártjának tagjai.
