Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.
Ülésnapok - 1922-430
4 IG A nemzetgyűlés 430. ülése 1925. évi június 19-én, pénteken. megjegyzést fogok fűzni azokhoz, amiket a 7. §-nál már elmondottam és pedig főként azokra az intézkedésekre nézve, amelyek ebben a szakaszban a 7. §-szal szemben egy bizonyos pluszt jelentenek. A 7. §-nál meglehetős részletességgel foglalkoztam az izgatási bűncselekményekkel, azonban ugy a 7. §-nál, mint különösen ma ennek a vitának folyamán ismét és ismét felmerült az a gondolat, hogy a kormány akkor, midőn itt izgatási paragrafusokat teremt, kiszolgáltatja a képviselőket, vagy a politikusokat a közigazgatási hatóságoknak. Egyes képviselő urak rendőrtisztviselőkről beszéltek. Azért, mert ez a gondolat mindig felmerü , kötelességemnek tartom foglalkozni vele. Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam egyenesen ugy fogalmazta meg a maga vádját, hogy az az izgatás, amelyet mi ebben a törvényben definiálunk, az izgatásnak olyan tényálladéka, hogy mindenki, a legártatlanabb ember is, ennek folytán képviselői választhatósági jogától megfosztatik. Méltóztassék tisztában lenni vele, hogy mi semmiféle izgatást nem definiálunk ebben a törvényben. Az izgatás kritériumait a büntetőtörvénykönyv hosszú évtizedekkel ezelőtt irta elő és állapította meg, ez a törvényjavaslat csak a büntetőtörvénykönyv intézkedéseire hivatkozik. Akkor tehát, midőn egyes képviselő urak azt állítják, hogy mi itt olyan tényálladékokat állapítanánk meg, amelyek valami különös veszedelemmel bírnak arra nézve, aki politikával foglalkozik, akkor méltóztassék ezeket az állításokat és vádakat a valóság és objektivitás szemüvegén keresztül a minimumra redukálni, mert hisz ezek a vádak akkor nem ellenünk, hanem a büntetőtörvénykönyv alkotói ellen volnának hangoztathatók, nekik azonban talán nem is jutott még eszükbe az, hogy valamikor, az 1913-as évben a törvényhozás a büntetőtörvénykönyv intézkedéseihez további folyományokat fog fűzni. Ami pedig a büntetés kiszabását illeti, mindenki tisztában van vele, hogy ez a bíróságra van bízva. Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat mindenütt jogerős ítéletekről beszél, világos, hogy a legmagasabbfoku biróság, a Kúria fog az esetek nagy részével foglalkozni a büntetések kiszabása tekintetében, tehát abszolúte nem állhat meg az a vád sem, hogy a kormány bármily módon visszaélhetne abból a szempontból, hogy ki Ítéltetik el a törvényjavaslat által megállapított módon vagy számú esetben izgatás vétségéért. Farkas Tibor t. képviselőtársunk a szakasz 2. pontjára vonatkozólag tett egy indítványt, nevezetesen, hogy az esküvel foglalkozó részt hagyjuk ki a szakaszból. Azt hiszem azonban, a képviselő urnák elkerülte figyelmét az, hogy mindjárt a vita elején az előadó ur is hasonló módosítást tett és pedig ugyanazzal az indokolással, amellyel a t. képviselő ur javaslatát megindokolta, nevezetesen, hogy az esküszakasz felett majd annakidején fogunk dönteni, felesleges, hogy ebben a szakaszban prejudikáljunk az eskü kérdésének, tehát felesleges, hogy erre vonatkozólag itt intézkedés vétessék fel. Ezért én a magam részéről elkésettnek tartom a t. képviselő ur javaslatát, mert hiszen az előadó ur az én tudtommal és hozzájárulásommal adta be az említett módosítást. Uj a 7. §-szal szemben ennek a paragrafusnak 5. és 6. pontja. Az 5. pont foglalkozik azokkal a jelöltekkel, akik országgyűlési képviselővé választásuk előtti időben jogerősen fegyelmi határozattal hazafiatlan magatartásuk miatt hivatalvesztésre lettek itélve. És pedig 5 évre kívánja ezeket kizárni ez a pont a passzív választójogból. Az ez ellen a pont ellen felhozott különböző kifogások szintén teljesen tárgytalanok. Az egyik képviselő ur hosszas fejtegetésekkel kívánta meggyőzni a nemzetgyűlést arról, hogy a kormány e szakasz alapján teljesen önkényesen járhat el a megválasztott képviselővel szemben is, amennyiben, ha az illető valamikor tisztviselő volt, utólag fegyelmi határozat hozható ellene. Az előbb felolvasott szövegből azonban világos, hogy a kormány ezt nem teheti meg, mert csakis a megválasztás előtti jogerős fegyelmi Ítélet jöhet tekintetbe, tehát abban a percben, amikor a tisztviselő képviselővé lett megválasztva, tárgytalan vele szemben ennek a pontnak az intézkedése. Kiss Menyhért t. képviselő ur azzal az ötlettel állott elő, hogy ne a kormány vagy — nem tudom miképen képzeli — ne a ministerium vonja le ennek a fegyelmi intézkedésnek a következményeit, hanem a fegyelmi hatóság esetről-esetre mondja ki, hogy mennyi időre zárassék ki a fegyelmileg elitélt egyén a passzív választójogból. Azt hiszem, ez az ötlet épen forrása lehet önkénykedésnek, mert hiszen mai fegyelmi jogunk szerint a legtöbb esetben a fegyelmi hatóság végső fokon a ministerium, de alsófokon is, a kormánytól függő hatóságok, ugy, hogy ezzel az intézkedéssel azután valóban a kormánynak és a kormányhatóságoknak adatnék mód arra, hogy hosszabb vagy rövidebb időre kizárjanak antipatikus egyéneket a választhatóságból, viszont esetleg nagyon súlyos dolgokért fegyelmileg hivatalvesztésre Ítélt egyéneknek meghagyják a választhatási jogot. Szilágyi Lajos t. képviselő ur azt mondja, hogy nem lehet ilyen általános intézkedést hozni azokra nézve, akik a kommunizmus alatt általában hazafiatlan viselkedést tanúsítottak, hanem egyénileg kell minden esetet megítélni. Különböző példákat hozott fel arranézve, hogy egyik vagy másik egyén kommün alatti magatartása miatt milyen mértékben tehető felelőssé. Hiszen épen ez az egyéni válogatás az, amire a fegyelmi eljárás hivatva van és épen azt, amit a t. képviselő ur kíván, maga ez a pont is figyelembe veszi, amennyiben jogerős fegyelmi határozattól teszi függővé a szakasz intézkedéseinek hatályát. Igenis egyéni elbírálás után lesz megállapítva az érdekeltre nézve, vájjon passzív választójogukat elveszitik-e vagy sem. Amit az igen t. képviselő urak jóformán kivétel nélkül hangoztattak a vita folyamán, hogy a kommunizmus után az igazságtalan Ítéleteknek egész sorozata hozatott, ha nem is írom egészen alá a dolgot, mindenesetre az akkori zavaros időkben, mondjuk túlbuzgóságból az eljárás túlgyors lefolytatása következtében kétségtelenül megeshetett, hogy az egyik vagy másik köztisztviselő ellen talán túlszigoru ítéletet hoztak. De a képviselő urak nem vették maguknak a fáradságot, hogy végigolvassák ezt a pontot, vagy ha végigolvasták, kiszámisták, hogy mit jelent a praxisban a pont utolsó három szava, amely öt évre redukálja az ilyen fegyelmi ítélet hatását. Ezek a kommün után hozott ítéletek majdnem mind kivétel nélkül 1919-ben és 1920-ban keltek, tehát 5 év ezekre nézve már ma is eltelt, addig pedig, amikor ismét általános választás lesz, mindenesetre még sokkal több idő telik el. Ezeket az ítéleteket tehát a jelen törvény szempontjából igazán nem kell figyelembe venni, egyébként pedig szentül meg vagyok győződve róla, hogy minden fegyelmi hatóság nagyon alaposan meg fogja fontolni, mig valakit hazafiatlan magaviselete miatt hivatalvesztésre itél. A fegyelmi eljárások ma már teljes rigorozitással folynak és én a fegyelmi hatóságok jogerős ítéleteiben a jövőre nézve abszolúte megbízom. Vitás a szakasz 6. pontja, amely a tanácsköztársaság kormányzótanácsának tagjait, továbbá a forradalmi törvényszék elnökét és vádbiztosát és a politikai megbízottakat zárja ki a választójogból. A képviselő urak itt hosszasan polemizáltak a szakasszal, mondván, hogy a tiszt-
