Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-430

A nemzetgyűlés 430. ülése 1925. évi június 19-én, pénteken. 401 ezzel a paragrafussal a legkiválóbb publicistákat fogják a törvényhozástól távoltartani, már pedig azt hiszem, hogy a magyar nemzetnek és a magyar törvényhozásnak nem érdeke az, hogy ezeket az embereket a törvényhozás termétől távol tartsa. A 10. §-nál felemelem szavamat még az 5. pont ellen, amely a következőképen szól (olvassa :) »5. Az a közhivatalnok, tanár, tanitó, lelkész, vagy ügyvéd, akit hazafiatlan magatartása miatt az illetékes hatóság országgyűlési képviselővé választása előtt fegyelmi utón jogerős határozattal állásától elmozdításra (hivatalvesztésre), az ügyvédség elvesztésére itélt, a fegyelmi határozat jogerőre emelkedésétől számított 5 év alatt«. Én tisztviselő voltam és saját szemeimmel, érzékeimmel tapasztaltam azt, hogy a proletárdiktatúra megbukása után mit tettek azok a tisztviselő urak, akik a proletárdiktatúrát teljes mértékben szolgálták és Kunfi Zsigmond és a többi népbiztos előszobájában hencseregtek napokon keresztül, sőt Kunfi Zsigmond kegyeinek köszönhették, hogy a legkiválóbb helyeken elhelyezték őket és azért mindig a legnagyobb tiszteletet tanúsították Kunfi Zsigmond személye iránt, amig hatalmon volt, de mihelyt ez az irányzat megbukott, abban a pillanatban egy salto mortáléval átvágták magukat az ellenforradalmi irányzathoz, ott a leghangosabbak lettek s a legdurvábban és legkegyetlenebbül kezdték üldözni azokat, akik nem államtitkárok, ministeri tanácsosok, hanem szegény munkások, altisztek, segédhivatali tisztek, kisemberek, szóval olyanok voltak, akiknek nem volt olyan politikai és intellektuális műveltségük, hogy jobban meg tudták volna Ítélni, hogy a proletárdiktatúra idején milyen magatartást tanúsítsanak. Ha büntetni akartak volna az ellenforradalmi korszak idején, elsősorban ezeket az urakat kellett volna megbün-_ tetni, (Förster Elek : Ebben igazad van !) azokat az" V. fizetési osztályon feljebb emelkedő urakat, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akik azóta államtitkárok, helyettes államtitkárok, kormányfőtanácsosok lettek és legnagyobb támaszaivá lettek a mostani irányzatnak, amely a legerkölcstelénebb, (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) mert tisztán konjunktúrából fakad és nem a tiszta meggyőződésből. (Pikler Emil : Magasra emelkedtek mind !) Neveket is tudnék mondani a ministeriumokból ; mindezt átéltem undorral és megvetéssel és láttam, — itt hivatkozom az igen t. népjóléti miniszter úrra, aki akkor kultuszminister volt — hogy azután meginditották a fegyelmi eljárást és igazoltatást és ő már itt a nemzetgyűlés előtt kijelentette, hogy ezek az igazoltatások ugy történtek, hogy olyan emberek igazoltatták a többieket, akik szintén ugyanolyan mértékben voltak bűnösök (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a megállapított bűnben, mint az igazoltatottak. El lehet gondolni, hogy milyen Ítéleteket hoztak. Ha valaki sógorságban, komaságban, vagy rokonságban állott, vagy bérmafia volt az igazoltatók közül valakinek, az illetőt felmentették, akkor kitaláltak mentőgondolatot a felmentésre, hogy ezért vagy azért cselekedett, a kényszer hatása alatt. Megtörtént, hogy a kultuszministerium egyik ministeri tanácsosa a proletárdiktatúra alatt szociológiát tanított hittan helyett és felmentették, igazolták azon a címen, hogy helyes, hogy ezt tette, mert hiszen ha más tanította volna, még nagyobb kár származott volna belőle. (Derültség.) Szóval tisztán érdekek, rokonsági, sógorsági és anyagi összeköttetések, valamint más familiáris érdekek szempontjából a tisztviselők egyik részét megbüntették, a másik részét pedig, amelynek nem volt protekciója, sógora, komája a politikai életben, az akkor feltűnő fehér uralmi rendszerben, arra ráhúzták a vizes lepedőt, megbüntették, állásától megfosztották. Minthogy ez igy volt és az akkori kultuszminister ur, illetőleg a mostani népjóléti minister ur ezt maga is leszögezte itt a Házban, hogy valóban igy történt, hogy az igazolások teljesen igazságtalanul történnek, azért nem tartom helyesnek, erkölcsösnek és becsületesnek, hogy most ez a törvényjavaslat itt még intézkedjék, provideáljon a jövőre vonatkozólag is és túlmenjen még egyes fegyelmi határozatokon is, mert azt mondja az 5. bekezdés, hogy »a fegyelmi határozat jogerőre emelkedésétől számított öt évig nem választható az illető.« Álláspontam az, hogy ha tanítókat, közhivatalnokokat, tanárokat és tisztviselőket már elmozdítottak jogerős határozattal állásukból, amennyiben az elbocsátási határozatban provideális voit, — hogy az előadó ur által hangoztatott uj szóval éljek — közjogi jogosítványuknak felfüggesztésére vonatkozóan, ugy akceptálom ezt a rendelkezést, amennyiben azonban nem történt erre utalás, mint ahogyan számtalan esetet tudok, hogy megbüntették az illetőket, de ezzel teljesen befejezettnek tekintették az eljárást, ne kívánják a jövőre vonatkozólag sem még erősebben megbüntetni őket azzal, hogy a magyar választójogi törvény is sújtsa őket és még öt esztendőt rájuk sózzanak, még öt esztendeig közjogi állásba se tudjanak jutni, illetőleg nemzetgyűlési képviselővé ne legyenek választhatók. Ezt túlságosan szigorúnak és igazságtalannak tartom. A ministeriumi tisztviselők közül pl. a belügyministeriumból és közöttünk is van képviselő, akinek igazolásánál a legdrákóibb szigorral jártak el, és ha etikailag is helytelenül olyan emberek, akik nem kevésbé voltak bűnösök a proletár diktatúra kiszolgálásában, mint az a tisztviselő, megmaradhattak állásaikban ; ha ezek az urak megtehették azt, hogy nagyon sok tisztviselőtől elvették a nyugdíját is, miért akarják az üldözést továbbfolytatni és miért akarják lehetetlenné tenni, hogy ezek az emberek revideálhassák politikai meggyőződésüket ? Ugy látszik a revideálás joga kizárólag azok számára van fentartva, akik elég simák, konjunkturálisán bezsírozott testüek voltak, hogy a következő korszaknak kegyeibe be tudják ajánlani, hízelegni magukat. Szomorú volna, na ennek a felfogásnak nyoma lenne a magyar választójogi törvényben. Ezért azt indítványozom, hogy a 10. § 3. pontjánál a »vagy akit rágalmazásért vagy izgatásért három izben jogerősen elitéltek« mondat hagyassék ki, a 10. § 5. pontjánál pedig azt indítványozom, hogy a »jogerőre emelkedésétől számított« szó után Írassék bele a szövegbe »annyi időre, amennyi időt a fegyelmi határozat megszabott. Amennyiben a fegyelmi határozat ilyen jognak felfüggesztését a jövőre vonatkozólag nem tartalmazná, akkor a politikai jogok sértetlenek maradnak«. Kérem az igen t. belügyminister urat és a t. Nemzetgyűlést, hogy az igazság nevében méltóztassék ezt a módosítást elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik Propper Sándor ! Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Az általános vita folyamán a törvényjavaslat alapos tanulmányozása után és alapján kénytelen voltam arra a konklúzióra jutni, hogy ez a törvényjavaslat párturalmi célokat szolgál. Az igen t. belügyminister ur, az előadó ur és általában a túlsó oldal ezt tagadásba vette. De ha az általános vita folyamán nem is győződtem volna meg arról, hogy ez a javaslat valóban párturalmi célokat szolgáló alkotás, akkor az egységes párt tegnap esti értekezletén történt dolgok ma már nem csak engem, hanem mindenkit meggyőzhetnek erről. Kár volt azért a sok indokolásért, ezért a nagy fejtörésért, ami itt le van fektetve. Ráday képviselőtársam tegnap este az egyI ségespárt értekezletén röviden, klasszikusan, egy