Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-430

402 A nemzetgyűlés 430. ülése 1925. évi június 19-én, pénteken. mondatban összefoglalva indokolta ezt a törvényjavaslatot, amidőn kimondta, hogy egy pártra van szüksége az országnak. Ez nyilt, egyenes, férfias beismerése annak, amit mi itt erről a törvényjavaslatról általában már elmondottunk, nyilt beismerése annak, hogy ez a törvényjavaslat az uralkodó párt uralmát akarja biztosítani. Sehol a világon máshol nem találkozunk ilyen kijelentésekkel, csak a bolsevistáknál, csak a íascistáknál és most itt minálunk Magyarországon ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása alkalmával, amivel bennünket, Magyarországot besorozták vagy a bolsevista, vagy a fascista államok közé. Az, hogy egy párt kell, az egységespárt szempontjából lehet helytálló, az ország, a parlamentarizmus szempontjából azonban ez nem egyéb mint fascizmus, vagy ha ugy tetszik bolsevizmus. Akkor azonban teljesen felesleges a komediázás, hanem ezt ugy, mint az egységespárt értekezletén megmondották, meg kell mondani itt is, és akkor megtakaríthatunk időt, energiát és sokkal célszerűbb kérdésekkel foglalkozhatunk, mint ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása. A belügyminister ur a tegnapi nap folyamán, amidőn az ikerszakasz záróbeszédét elmondotta, többek között azt mondta, hogy mi szociáldemokraták a raboknak akarunk választójogot adni, és azt is mondta, hogy a 7. és 10. §-ok nem miránk vonatkoznak ; aki ezeket mi ránk vonatkoztatja, az sért bennünket, ha pedig mi magunk vonatkoztatjuk magunkra, akkor szegénységi bizonyítványt állítunk ki magunkról. Mi nem akarunk raboknak választójogot adni, de ma oly könnyű rabbá válni Magyarországon a kormány jóvoltából és akaratából, ma oly bizonytalan mindenkinek a léte és helyzete a közszabadságok szempontjából, hogy mindenki kivétel nélkül akkor válik rabbá, amikor a kormánynak vagy a kormányrendszernek kellemetlenné válik. (Klárik Ferenc : Lásd Beniczkyt !) Akármelyik ministernek egy gesztusa, szemrebbenése és a szabad emberből rab lesz. Egy intés az ügyésznek és aki 10 órakor szabad volt, az 11-kor rab és a fogház lakója. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Ezt már csakugyan nem lehet állítani ! Ennyire csakugyan nem lehet elmenni ! Ez egyszerűen nem igaz ! — Farkas István : Itt van a Beniczky eset ! Csak vallomást kell tenni kellemetlen ügyben. — Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Egyszerűen nem igaz ! — Gr. Hoyos Miksa : így nem lehet beszélni ! — Szomjas Gusztáv : Mikor ilyen demagóg szabadon jár, akkor ezt nem lehet mondani ! •— Nagy zaj. —

: Klárik Ferenc : ön fogja meghatározni, ki érdemel választójogot?) Én tényekkel igazolom azt, amit mondok. (Gr. Hoyos Miksa : Ez nem bizonyíték !) Ma Magyarországon a Somogyi—Bacsó gyilkosság koronatanuja le van tartóztatva. (Zaj. — Hegymegi-Kiss Pál : Szabad az egyik képviselőnek azt mondani a másikról, hogy perfidül hazudik?) Elnök : Kérem képviselő ur, nem szabad senkinek azt mondani, de nem hallottam ilyen közbeszólást, mert épen az előző közbeszólás verifikálása dolgában tettem intézkedést. Meg fogom vizsgálni a gyorsírói jegyzeteket és aszerint fogok eljárni. Propper Sándor: Alátámaszthatom kijelentésemet azzal, hogy még mindig a háborús kivételes törvények alapján kormányoznak, még mindig a gyorsított tanácsok Ítélkeznek ; azonkívül alátámaszthatom mindazzal, amit erre. vonatkozóan a 7. § tárgyalásánál elmondtam —. méltóztassanak azt átnézni —• és ami ellen itt semmiféle ellenvetés nem merült fel. T. Nemzetgyűlés ! Nem akarunk mi az izgatásra monopóliumot, mint ahogy a belügyminister ur keserű humorral itt megállapította. Az elnyomottak pártjának szószólói igen könnyen keveredhetnek bele ezekbe az izgatási szakaszokba- Kifejtettem már a 7. § tárgyalásánál, s nem akarok ismétlésbe bocsátkozni —• hogy ahol így kezelik a köszabadságokat, ahol a közszabadságok túlnyomó nagy része közigazgatási hatóságok kénye-kedvére van kiszolgáltatva ; ahol a polgári jogokat aszerint kezelik, hogy kinek mi a pártállása (Ugy van! a szélsóbaloldalon.), ott ilyen szakaszokat kodifikálni könnyelműség. T. Belügyminister ur ! Szabad-e képviselőnek elmenni beszámolóbeszédet tartani? (Egy hang a középen : Szabad !) Szabad-e őt képviselőtársainak elkísérni erre az útra és ott a hallgatóságnak néhány szót mondani, igen vagy nem? (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Nem szabad !) Kérek erre a belügyminister úrtól »igen« vagy »nem« feleletet. (Rakovszky Iván belügyminister : Majd megkapja a hivatalos választ az illetékes hatóságtól ! — Farkas István : Ez a közszabadság !) Vasárnap Esztergályos János képviselőtársunk Pécsre beszámológyülésre ment el. Bennünket felkért, hogy kisérjük el ; megígértük. Nem szokatlan dolog ; azt hiszem, Karcagon volt legutóbb beszámológyülés, amelyen a képviselők egész légiója vett részt. (Szilágyi Lajos : Díszpolgári lakoma volt ! — Rakovszky Iván belügyminister : Városi közgyűlés volt !) Díszpolgári oklevél átadásáról volt szó ; igaz ! A ministerelnök urat egész csomó képviselő kisérte el és ott nyugodtan és szabadon felszólalhattak. (Szilágyi Lajos : Gorombáskodhattak !) De az olyan beszámoló beszédek alkalmával, amikor kormánypárti képviselő számol be, sohasem emelnek semmi gátat vagy akadályt az őt kisérő képviselők felszólalásai elé. Ezzel szemben mi történt Pécsett ? A pécsi hatóság tudomásul vette a beszámológyülés megtartását ; kegyesen engedélyezte ; erről végzést adott ki, amelynek egyik passzusa igy szól (olvassa) : »A bejelentés részbeni tudomásul vételével, illetve a gyűlés engedélyezésével a képviselői beszámoló megtartását lehetővé kivántam tenni«. Első számú kegy ! (Tovább olvas) : »Dr. Györki Imre, Peyer Károly és Propper Sándor bejelentett felszólalásait azonban nem engedélyezem, mert a helyi gazdasági viszonyokat, sem a politikai helyzetet nem tartom alkalmasnak arra, hogy azokat, azok ismertetésére hivatott képviselőn kivül, mások is tárgyalják«. (Farkas István : Kabók Lajos beszámolóját nem engedélyezték, mert Szilágyi is fel akart szólalni !) Ahol képviselői jogokat igy magyaráznak, ahol képviselőket pártállás szerint osztályoz a közigazgatás, ott roppant egyszerű beleütközni a büntetőtörvénykönyvbe. Ha én legközelebb valahol egy gyűlésen elmondom azt, hogy Pécsett engem jogtalanul elütöttek a szó jogától és ezt bírálat tárgyává teszem (Klárik Ferenc : Hatóság elleni izgatás !), akkor az ott jelenlévő hatósági személy felfogása határozza meg, hogy izgattam-e a hatóság ellen vagy sem. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon : A belügyminister ezen mosolyog !) Ha nem vagyok neki rokonszenves, akkor már konstruálja a vádat, készíti a jelentést, megteszi a feljelentést és hogy a Markó-utcából én akkor nem jövök ki üresen, az egészen bizonyos. (Klárik Ferenc : Sőt hat hónapocskát bizonyosan kap !) T. Nemzetgyűlés ! Egy egyszerű cikkért, amely az amnesztiát követelte néhány hónappal ezelőtt és amely a Népszavában jelent meg, SchadI ur tanácsa tegnap a Népszava cikkíróját másfél esztendei fogházra, 15 millió korona pénzbüntetésre és három esztendei hivatalvesztésre Ítélte el. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ezen persze mosolyognak !) Ahol az elnyomott osztályokat igy kezelik, ott azután még pótlólag belevenni egy választójogi törvénybe pótbüntetéseket és az aktiv és passzív yálasztói jog megvonásának lehetőségét ; ha ez nem