Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

368 À nemzetgyűlés 429. ütése 1925. évi június hó 18-án, ßsütöriökÖn. minimum az, hogy a békebeli törvényhozási intézkedést fenta'rtsuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondják egyes képviselő urak, hogy a szocialistapártra vonatkoznak ezek az intézkedések s egyedüli céljuk az, hogy a szociáldemokrata párt politikai érvényesülését nehezítsük. Azoknak a képviselő uraknak, akik nem tartoznak a szociáldemokrata párthoz, kénytelen vagyok azt a szemrehányást tenni, hogy ezzel az állításukkal súlyosan megsértik a szociáldemokrata pártot, mert én abszolúte nem látom át, hogy miért épen a szociáldemokrata párt, vagy annak bármelyik tagja lenne az, akit elsősorban kellene bűncselekmények elkövetésével gyanúsítani? Azok az igen t. képviselő urak azonban, akik ehhez a párthoz tartoznak, önmagukról és pártjukról állítanak ki igen súlyos szegénységi bizonyítványt, amidőn azt hangoztatják, hogy ez az intézkedés a szociáldemokrata párt ellen irányul, mert ezzel annak a nézetüknek adnak kifejezést, hogy ezek az államellenes bűncselekmények ezen a párton belül szokásosak, hogy ennek a pártnak tagjai azok, akik szokás szerint bűnöznek, vagy legalább is a jövendőre nézve, ennek a pártnak tagjai követelik maguknak azt a jogot, hogy államellenes bűncselekményeket követhessenek el. ( Ellenmonddsok a szélsőbaloldalon..) Én sokkal többre becsülöm a szociáldemokrata párt igen t. képviselőit s meg vagyok róla győződve, hogy már épen képviselői minőségüknél fogva is tudják azt, hogy az állammal és az állami renddel szemben kétszeresen kötelesek óvatosan és a törvény betartásával eljárni. Ezért, igenis, leszegezem azt a meggyőződésemet, hogy ez az intézkedés semmiféle párt ellen igazságtalanságot nem jelent és nem jelent egyebet, mint kizárni a választójogból azokat, akik az állam ellen bűnt követnek el. Bármely párthoz tartozzék is egy nemzetgyűlési képviselő, vagy aki nemzetgyűlési képviselő akar lenni, kétszeresen kötelessége, hogy vigyázzon arra, hogy a büntetőtörvénykönyvvel összeütközésbe ne kerüljön. (Rupert Rezső : Csak a biró nem vigyáz arra, hogy kit hogyan itél el !) Egyes képviselő urak azt mondották, hogy nagyatádi Szabó István sokáig ellenzéken volt (Halljuk ! Halljuk !) s ő követelte a földbirtokreform megalkotását, szóval olyan intézkedések felvételét a magyar törvénytárba, amelyek addig ott ismeretlenek voltak, de az igen t. képviselő uraknak ez a példája épen a képviselő urak ellen bizonyít. Nagyatádi Szabó István hosszú éveken keresztül az ellenzék padjain ült, propagált akkor még majdnem idegenül ható, a közvélemény ellenkezésével találkozó különböző újításokat, de soha a büntetőtörvényvvel ellentétbe nem került. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Soha nem volt elitélve izgatásért, soha még eljárás sem volt ellene. Épen ez a példa igazolja azt, hogy a legfontosabb és a legmélyebbre ható különböző újítások is progálhatók, a legliberálisabb politika is szolgálható anélkül, hogy valaki a büntetőtörvénykönnyvvel összeütközésbe kerülne. (Klárik Ferenc : Csak egy feljelentés kell és akkor kizárják a választójogból !) Most pedig áttérek a részletekre, s egyenként fogok foglalkozni azokkal a megjegyzésekkel, amelyeket a szakasz különböző pontjaira vonatkozólag a t. képviselő urak tettek. (Halljuk ! Halljuk !) A L pontnál Rupert Rezső igen t. képviselőtársunk ajánlott egy módosítást, amely azt jelentene, hogy ezt a 4. pontot az 1918. évi XVII. te. idevonatkozó intézkedéseinek megfelelően kiegészítsük. A t. képviselő ur aggályai ugyancsak elméletileg állhatnak meg, mert ennek a szövegezésnek nem célja az, hogy a rokkantakat vagy azokat, akik elemi csapás következtében kivételes segélyezésben részesülnek, kizárjuk a választójogból, de épen azért, inert a képviselő ur által javasolt módosítás, illetve kiegészítés világosabbá teszi a pontot, ahhoz a magam részéről hozzájárulok és azt elfogadom. Az 5. pontra vonatkozólag szintén Rupert Rezső igen t. képviselőtársam javasolt egy kiegészítést és pedig abban az értelemben, hogy akinek a gyermekefeletti atyai hatalmát a bíróság jogerősen megszüntette, szabaduljon a törvényjavaslatban foglalt következmények alól, ha ennek a megszüntető határozatnak alapja a kiskorú vagyonának helytelen kezelése volt. Méltóztassék megengedni, hogy én, már csak hivatalos kötelességemből kifolyólag is, mint a gyámügyek jelenlegi legfőbb őre, tiltakozzam ez ellen a módositás ellen, mert a gyámnak első és legfontosabb kötelessége a gyermek erkölcsi neveléséről való gondoskodás, mellett az, hogy a vagyont is lelkiismeretesen becsületesen, a pontos és rendes családapa gondosságával kezelje. (Rupert Rezső : A gyám nem mindig tehet arról, ha nem tudja a kiskorú vagyonát gyümölcsözően kezelni ! Más elfoglaltsága is lehet !) Bocsánatot kérek az a gyám, aki nem ér rá és ezt a kötelességét nem tudja ugy teljesíteni, ahogy kell, mondjon le a gyámságról, adja át helyét a vagyongondnoknak, vagy bízza rá egy ügyvédre, aki a dolgokkal kellőkép tud foglalkozni, de aki gyámoltja ügyei helyes vitelének nem felel meg, az nem alkalmas arra, hogy választójogot gyakorolhasson. (Rupert Rezső : Csak a gyámolt ügyeinek viteléhez nem ért ! Félreértett a belügyminister ur !) A legerősebb vita a 8. és 9. pontra vonatkozólag fejlődött ki. A 8. pontra vonatkozólag már az előbb voltam bátor njálatkozni, a 9. ponttal azonban kénytelen vagyok némileg részletesebben foglalkozni. Mindenekelőtt kitérek Propper Sándor igen t. képvisslőtársamnak arra a kifogására, hogy ebben a pontban felsoroltatnak olyan törvények is, amelyek alapján büntetések pillanatnyilag nem szabhatók ki, olyan törvények, amelyek nem aktuálisak, nevezetesen a kivételes háborús intézkedésekről szóló, az 1912 : LXIII. te, továbbá az 1913 : XXXIV. te. a királyság intézményéről szóló törvény. Nem arról van itt szó, hogy aktuális törvényekre vonatkozólag intézkedjünk, hanem arról, hogy azokra nézve intézkedjünk, akiket a biróság e törvényekbe ütköző cselekményeikért a most elmúlt tiz esztendő alatt elitélt, mert hiszen ez a leghosszabb határidő. Mindenesetre hozattak ilyen Ítéletek, ezek az Ítéletek tehát ma még aktuálisak, minthogy pedig törvényt elvégre nemcsak a mostani időkre, hanem hosszabb időkre hozunk, s mindakét törvény a jövendőben ismét aktuális lehet, szükséges, hogy a törvényjavaslat levonja a konzekvenciákat a jövendőre nézve is. Az e pontban foglalt intézkedéseknek megvan a maguk története. Az 1913 : XIV. te. bővítette ki körülbelül eddig a mértékig a régi választójogi törvény idevonatkozó intézkedéseit s ezeknek az intézkedéseknek talán nem ebben a szövegben, talán nem ilyen precízen megfogalmazva, de tartalmuk szórói-szóra ez volt. Az 1918. évben benyújtott Vázsonyi-féle törvényjavaslat már az 1913. évi törvénnyel szemben bizonyos visszaesést statuál, amennyiben kivont az intézkedés hatálya alól a büntetőtörvénykönyv 172. §-ának 2. bekezdésében foglalt bizonyos izgatási eseteket, nevezetesen az osztály-, a hitfelekezet- és a házasság elleni izgatást és csupán a nemzetiségi izgatásra terjesztette ki ennek az intézkedésnek hatályát. Én egész őszintén megvallom, egyáltalán nem tudom megérteni, hogy a javaslatnak mi volt ezzel a célja, mert hiszen — nem a mai Magyarsrszágról beszélek, de a régi Magyarországról — elvégre nemcsak nemzeti érdekeink voltak félteni valók, hanem társadalmi érdekeink is, mert a hitfelekezet,