Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

A nemzetgyűlés 429. ülése 1925. è Elnök : Szólásra senki sem lévén feljegyezve, j kérdem, kiván-e még valaki szólani. (Nem) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A belügyminister ur kivan szólani. (Halljuk ! Halljuk !) Rakovszky Iván belügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Ennek a szakasznak tárgyalásánál az a meglepetés érte azokat, — és ebben a helyzetben van az utóbbi idők minden régebbi politikusa, — akik már két választójogi tárgyaláson keresztülestek ebben a teremben, hogy ezeknél a biróság által kiszabott büntetések következményeit tárgyaló szakaszoknál is csodálatosképen hosszú részletes vita fejlődött ki, holott idáig mindig azt láttuk, hogy ezek a szakaszok jóformán ellentmondás nélkül mentek keresztül ugy a bizottságban, mint a plénumban. Ugy látom, hogy azok a képviselő urak, akik ezt a szakaszt tárgyalják és kifogásolják, bizonyos fokig túlzásba mennek annak a követelésnek propagálása terén, hogy a választójogot mentől szélesebb alapokra fektessük és mentül szélesebbre terjesszük ki. Ennek a követelésnek és ennek a hangulatnak — hogy ugy mondjam — meg kell állania valahol ; meg kell állania a biróság által kimondott Ítéletnél. Csodálatosképen a felszólaló igen t. túloldali képviselő urak ebben a szakaszban éppen azokat az intézkedéseket keresték ki, azokat az intézkedéseket támadták és kifogásolták, amelyek a kimondott és meghozott birói ítéletből vonnak le bizonyos konzekvenciát. Azt mondják a képviselő urak, hogy elvégre nem lehet a birói kogniciót megkötni, holott ezek az intézkedések nem kötik meg a birói kogniciót. A biró akkor, amikor egy ítéletet kimond, figyelembe veszi azt is, hogy ez milyen következményekkel jár. A biró, ha valakit fegyházra, börtönre vagy fogházra itél, tisztában van vele, hogy a büntetés végrehajtása miképen fog történni ; ez is törvényben van fixirozva. Ha pedig ez a javaslat törvényerőre emelkedik, illetőleg az erre vonatkozó régi törvények alapján is ki van mondva, hogy a birói ítélet a választójog szempontjából bizonyos elkerülhetetlen konzekvenciákat von maga után. A bíróság ezzel tisztában van s Ítéleteinek meghozatalánál mindenesetre latba fogja vetni ezt a körül ményt is. T. Nemzetgyűlés ! Nem lehet ezeket a kérdéseket a büntetőtörvénykönyv kereteibe utalni és nem lehet ellentéteket keresni a büntetőtörvénykönyvvel, mert hiszen itt arról van szó, hogy mi az állampolgárok közül kiválasztjuk azokat, akiknek Ítéletére, higgadtságára és hazaszeretetére építeni tudunk, a büntetőtörvénykönyvben pedig büntetésekről van szó. Mi itt bizonyos prevenciót alkalmazunk ; arra törekszünk, hogy a politikai életben ne vegyen részt, az, aki megfelelő megbízhatósággal nem rendelkezik, mig a büntetőtörvénykönyv egészen ellenkező célt kíván elérni ; üldözni, büntetni kivánja azt, aki bizonyos büntetendő cselekményt elkövet. Leginkább meglep engem a kifogásoknak az a csoportja, mely a tárgyalás alatt levő szakasz 8. pontja ellen emeltetett, mert majdnem azt mondhatnám, hogy ezekben a kifogásokban az igen t. képviselő Urak egyenesen a rabok választójogát követelik. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A törvényszakasz 8. pontja arról beszél, hogy aki szabadságvesztés büntetés hatálya alatt áll, a büntetés kitöltése előtt választójoggal nem bir, a névjegyzékbe fel nem vehető, tehát az alapeset az, hogy az igen t. képviselő urak azt kívánják, hogy az, aki szabadságvesztés büntetését tölti ki, vagyis aki rab, a választójogtól meg ne fosztassék. (Rupert Rezső : De hogyan lesz rab? — Pikler Emil : Nagyon könnyű rabnak lenni ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) wi június hó 18-án, csütörtökön. 367 Én elhiszem, hogy nagyon könnyű rabnak lenni, de bűncselekményt elkövetni is igen egyszerű. (Rupert Rezső : Elitélni valakit igen egyszerű !) Elismerem, hogy vannak kivételes esetek, amikor valaki büntetése kitöltésére halasztást kapott. Ezalatt a halasztási idő alatt is meg van fosztva az illető a választójogtól. Én azonban ebben igazságtalanságot nem látok. Ha valaki a társadalommal szemben bűnt követett el, a társadalmi renddel ellentétbe került s a biróság büntetést szabott ki reá, addig, mig ezt a büntetést ki nem állta és a társadalmi renddel való szembehelyezkedését nem expiálta, igazán a legminimálisabb az, hogy legalább a politikai jogok gyakorlatából legyen kizárva. (Ugy van ! a jobboldalon.) Olyanokról van szó, akik jogerős birói ítélet alapján még tartoznak a társadalomnak valamivel, tartoznak a büntetés kiállásával. Addig talán még sem olyan nagy igazságtalanság, ha ezek nem teljesen egyenjogú tagjai a nemzeti társadalomnak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt mondották egyes képviselő urak, hogy ezek az intézkedések ellenforradalmi intézkedések, hogy ennek a szakasznak rendelkezéseivel ellenforradalmi rendenciákat követünk. De ezek a t. képviselő urak teljesen megfeledkeznek róla, vagy talán nem is győződtek meg róla, hogy ezek az intézkedések már 1913-ban bekerültek a magyar választójogi kódexbe, fentartattak 1918-ban is és életbe is léptek, mert hiszen a névjegyzékek összeállításáról van szó, és 1913 óta állandóan, évről-évre az 1913-as, illetőleg 1918-as törvény alapján állíttattak össze a névjegyzékek, legújabban pedig az 1922. évi rendelet alapján, amely szintén tartalmazza ezeket az intézkedéseket. Itt tehát nem ellenforradalmi mentalitásról van szó, nem ennek a kormánynak revíziójáról van szó, hanem arról, hogy a kormány és a törvényhozás egyaránt már békében is szükségesnek tartotta, hogy a társadalmat fenyegető veszedelmekkel s elsősorban az izgatás veszedelmével szemben ebben a törvényben is gátakat és akadályokat állítson fel s én nem látom át, hogy miért változtak volna a viszonyok oly mértékben, hogy ezek ellen a veszedelmek ellen most már ne legyen szükség védekezésre. Épen fordítva látom a kérdést. (Zjaj a szélsőbaloldalon.) Igaza van Vázsonyi képviselő urnák abban, hogy figyelembe kell venni azt a korszakot, amelyben a törvényeket alkotjuk. Mi — sajna — oly korszakban élünk, ahol forradalmak, bolsevizmus és ellenforradalmak során módunk volt tapasztalni, hogy az izgatás hova vezethet, hogy az izgatás mily következményekkel járhat a nemzetre és társadalomra egyaránt, és mert ilyen korszakban élünk, nem vehetjük magunkra azt a felelősséget, hogy az izgatással szemben való védekezés terén, az államellenes bűncselekmények ellen való védekezés terén visszafelé tegyünk egy lépést azokkal a korszakokkal szemben, amikór még ezeknek az államellenes bűncselekményeknek súlyos következményeit az akkori korszak ki nem tapasztalta. Azt mondja Vázsonyi igen t. képviselőtársam, hogy valamikor a háború előtt és a forradalmak előtt egészen kivételes dolog volt egy-egy politikai bűnper. Tényleg az volt s az idők jele, hogy ma nem kivételes dolog. Elég szomorú, hogy nem az, de én a magam részéről abból, hogy bizonyos bűncselekmények terén emelkedő irányzat vagy — hogy modern kifejezéssel éljek — ilyen bűncselekmény-hullám mutatkozik, nem azt a következtetést vonom le, hogy a védekezést tegyük gyengébbé, ellenkezőleg azt a következtetést vonom le, hogy annál erősebb eszközökkel kell a védelmet megerősitenünk és a 50*