Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

362 A nemzetgyűlés 429. ülése 1925. bajokért, ezért a gazdasági és szociális nyomoru­ságért s mert nem birja a kritikát kiállni, ezeket el akarja némítani, keresi tehát a módokat és az eszközöket arra, hogy itt néma országot teremtsen. Hát a temető néma csendjét az élők társadalmá­ban megteremteni nem lehet hivatása egy kor­mányzatnak, nem lehet hivatása azoknak, akiknek épen életet kellene teremteni, uj vért kellene át­ömleszteni a nemzet életereibe. Egészen különös dolog, hogy amikor az 1878 : V. te. 172 .és 174. §-ait, amelyek az izgatás kritériumát és az izgatásra vonatkozó büntetési feltételeket állapítják meg, nem konstruálják mel­lékbüntetésként a politikai jog elvételét, tehát épen azt célozzák, hogy lehessen politizálni, ami­kor tehát maga a büntetőtörvénykönyv ad alkal­mat arra, hogy mindenki meggyőződése szerint megnyilatkozhassék és csak államfogházzal bün­tet, akkor jön ez a drákói rendelkezés, amely ellen­tétben a büntetőtörvénykönyv amúgy is szigorú szellemével, megkonstruál egy olyan hihetetlen és veszedelmes intézkedést, amely mellett, mondom, elnémul minden szó, amely mellett ebben az ország­ban már őszintén, nyiltan és becsületesen beszélni és gondolkodni se lehet. Pányvát vetni pedig a gondolatoknak nem lehet. Ez hiábavaló. Az ilyen intézkedések épen ellenkező célt fognak elérni, mert hiszen végre az emberi indulatok lesznek úrrá a józan mérsékleten és az emberek levetik azt a béklyót, amelyet rájuk szorítanak és sokkal vég­zetesebb veszedelmek származhatnak ilyen intéz­kedésből, mint abból, ha emberiesen és méltányo­san próbálják ezeket a kérdéseket megoldani. A nyomorúságra, a bajok kutforrására tehát ezen­túl rámutatni nem lehet. Azt meg tudnám érteni, hogy az izgatásnak olyan mértékét, amely a közel­múltban is folyt, meg akarnák akadályozni. Ha azt látnám a t. kormány részéről, hogy féket akar vetni annak a véghetetlen gyűlölködő felekezeti izgatásnak, amely itt tombolt és tombol ma is az országban, amikor a társadalom egyik részét a másik ellen izgatják, amikor valakit felekezete szerint igyekeznek megbélyegezni, amikor való­ságos ostorcsapás alatt tartják ennek az ország­nak dolgozó munkásegyedeit és tömegeit, ha azt látnám, hogy a kormány annak a hallalinek, mely valóságos üvöltő dervisek módjára lombolt itt egyes társadalmi rétegek körül, útját akarta volna állni, ezt megérteném. De ő maga is nagy örömmel nézte ezt, neki ez kedves volt, neki tetszett, mert csak a társadalmi osztályok szétbontása mellett tudta a maga kormányzati számításait megvaló­sítani, mert azon az állásponton volt, hogy minél gyengébb a társadalom, annál erősebb a kormány, annál tovább tudja a maga hatalmát biztosítani, ha gyenge kormány. A gyengeségnek az a termé­szete, hogy még nagyobb gyengeségre spekulál. Az erős embernek, az erős intézménynek, az erős kormányzatnak az a karaktere, hogy szereti maga köré gyűjteni az erőket, mert ezekből szivja ma­gába mindazt a lendületet, mindazt a szívósságot, mindazt a további erőt, amelyre szüksége van, hogy a maga létét biztosítsa, de ezzel együtt bizto­sítja a társadalom további boldogulását is. (Ugy van ! baljelöl.) Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam is két módosításában próbált rámutatni arra, hogyan lehetne segíteni ennek a szakasznak drákói rendel­kezésein. En a magam részéről tisztelettel azt javasolom, méltóztassanak ezeket a módosításo­kat megszívlelni, bár nem sok reményem van arra, hogy a beiügyminister ur nagyon honorálná ezeket a jogászilag megállapított és jogászi mérlegre vetett érveket. . . Elnök : A képviselő ur beszédéből még egy perc van hátra. Méltóztassék befejezni. Pakots József : . . . mert hiszen a t. belügy­évi június hó 18-án, csütörtökön. minister ur minden ilyen kérdésben már nem egy­szer nagyon merev és elzárkózó álláspontot tanú­sított. Ha máskép nem megy a dolog, a magam részéről Rupert Rezső t. képviselőtársam halasztó indítványát támogatom, vagy akár Várnai Dániel t. képviselőtársam módosító indítványát. Amikor megnyilatkozik itt egj^ nagy ellen­zéknek ez az egyhangú törekvése, hogy itt a szólásszabadság, az egyéni véleménymondás sza­badsága érdekében a kormány tegyen valami módosítást, keressen valami jogorvoslatot, a ma­gam részéről mindenesetre könnyelműségnek, egészen érthetetlen és a politikai gyakorlatban is végzetes módszernek tartom azt, hogy a kormány ennyire mereven elzárkózik minden módosítás elől. Tisztelettel kérem tehát, méltóztassanak el­fogadni azokat a módosításokat, amelyeket emlí­tett képviselőtársaim benyújtottak. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Jászai Samu ! Jászai Samu : T. Nemzetgyűlés ! Ha mi erről az oldalról ostromot indítunk a 7. § ellen, ezt azért tesszük, mert meg vagyunk győződve arról, hogy ez a paragrafus a szociáldemokrata párt ellen irányul. (Propper Sándor : Ugy van 1) Sokkal őszintébb és sokkal férfiasabb lett volna egy­szerűen kimondani a törvényben azt, hogy szociál­demokratának nincs szavazati joga c és meg nem választható. (Ugy van 1 Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az igen t. beiügyminister ur hivatkozik az 1918. évi XVII. tc-re, és azt mondja, hogy hiszen ezek a szakaszok nem nóvumok, mert már ott is megvoltak. Maga Vázsonyi t. képviselőtársam kijelentette, hogy ez nem felel meg a tényeknek, (Zaj a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ele rá kell mutatnom mégis arra, hogy miiyen nagy különbség van az 1918. év és a mostani idő között. Hiszen a bolsevizmus bukása után egymásután alkották a reakciós törvényeket, egymásután adták ki a reakciósabbnál reakció­sabb rendeleteket. Én csak egyre mutatok rá. Ami a közszabadságokat illeti, joggal lehet azt mondani, hogy talán alig van Európában állam, amelyben a közszabadságokat oly rosszul kezelnék. mint nálunk. (Ugy van! Ugy van! a, bal- és a oldalon.) Nincs talán sehol a világon még egy ország, ahol ha valamely társaság egyesületet akar alapítani, ehhez ministeri jóváhagyás kellene. Nálunk pedig nemcsak ez kell, hanem egy mínis­teri rendelet kimondja azt is, hogy minden egye­sület — főleg csak a munkásegyesületeket veszik figyelembe — köteles gyűlését, tudományos elő­adását bejelenteni a rendőrségnek és a rendőrség meg is jelenik ott. Megtörtént, hogy egy ilyen tudományos elő­adáson egy tanár előadást tartott a sejtremiszerről és az ettlévő detektív feljelentette őt izgatásért, (Derültség. Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Nagy Vinco : Èz megtörtént.) mert nem értette meg, mi az a sejtrendszer, azt hitte, hogy az kommu­nizmus és feljelentette a tanárt. (Nagy Vince : A természettudomány gyanús, ott is igazságok érvényesülnek ! — Derüliség a bal- és a szétsőbal­oldaloh.) Ezer és ezer alkalom van arra, hogy semmiségekért izgatás címén feljelentsék az em­bereket és akit csak akarnak, egyszerűen elitél­tessék. Eszerint a törvény szerint ezek mind el fognak esni választójoguktól. De rá kell mutatnom arra is, •— hiszen ezt mái­tegnap Peyer Károly képviselőtársunk is megmon­dotta, — hogy mi már három éve ülünk itt, három év óta számtalan javaslatot tettünk a munkások érdekében, számtalan szociálpolitikai előterjesztést tettünk itt, és semmit sem értünk el. Már most jön a kormány egy ilyen javaslattal ; csak természetes,

Next

/
Oldalképek
Tartalom