Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-429

A nemzetgyűlés 429. ülése 1925. sák a fogyasztónak. Ezért engem Székesfehérváron feljelentettek izgatásért. Amikor odaálltam a székesfehérvári törvényszék elé, egy jó öreg biró ur azt mondotta nekem, hogy : vádlott ur, azt még tudom, hogj^ mi a Ring, mert azt valami karika gyürü, de hogy mi a kartell, azt nem tudom. De azért hat hónapot izgatásért megkaptam. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ilyen esetek sokszor előfordultak a múltban, előfordulhatnak a jövőben is. Épen azért ezt az izgatási paragrafust nem lehet igy mérlegelni felfogásom szerint, mert ahogy ezt mérlegeli itt a javaslat, az, akit izgatásért elitéinek s aki a biróság által rá kirótt szabadságvesztést kitölti, attól is meg lesz fosztva, hogy valaha is vagy hosszú időn keresztül is képviselő lehessen. Ezt a szakaszt tehát a maga egészében nem fogadom el, ellenben csatlakozom Várnai t. képviselőtársam indítványához. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Pakots József. Pakots József : T. Nemzetgyűlés ! Ennek a szakasznak az izgatásra vonatkozó részéről azt kell mondanom, hogy az a klotür alkalmazása kivan lenni a vélemény szabad kimondásával szemben. A klotür itt próbálkozik meg a társadalom nagy területén, hogy elnémítsa azokat az aggodalmakat és kritikákat, amelyek a társadalom, a kormányzat; s a közélet terén bizonyos jelenségek kisérőjeként felkínálkoznak. Hihetetlen perspektívát nyújt mindnyájunk előtt az, ha ez a törvény életbelép. Hiszen lehet itt ebben a szegény országban annyi baj és nyomorúság, amely nem tud majd hangot találni s akkor a felszólalót, a nyomorúságok és bajok rezonáns megszólaltatóját az a rettenetes veszedelem fenyegeti, hogy izgatásért, amelyet kifejezésre juttat, vétség, vagy bűntett címén szabadságvesztésben részesül, sőt politikai jogaitól is megfosztatik. Ha végignézünk ezeknek a szomorú időknek retrospektív vonalán, megállapíthatjuk, amit előttem szóló igen t. képviselőtársam igen tömören kifejezésre juttatott, hogy a szociális és gazdasági helyzet izgatott ebben a szomorú korszakban, amelyet mindnyájan átélünk. Ha valaki feljajdult s csak őszinte visszhangja kivánt lenni a sok nyomorúságnak és bajnak, akkor, ha már életbelépett volna ez a törvény, izgatást követett volna el. Ha azonban nem igy vetem mérlegre az ügyet, hanem egy politikai életet élő párt küzdelmét figyelem, s az ő politikai hitvallása és meggyőződése szerint való megnyilvánulásait veszem, akkor kétségtelenül elkövethet izgatást saját politikai programmjának minden pontjában is. Vázsonyi t. képviselőtársam hivatkozott arra, hogy amikor ő a maga választójogi törvénytervezetét megalkotta, épen a néppártra és a szociáldemokrata pártra való tekintettel az izgatás kritériumát olykép igyekezett megkonstruálni, hogy ezek a pártok a maguk gazdasági, szociális és politikai programmjuk révén összeütközésbe ne kerülhessenek az izgatás bűntettével. A mostani legközelebbi események is azt bizonj'itják, hogy a parlamentben helyet foglaló pártok között majdnem mindnyájan, akik a baloldalon ülünk, ahogy vagyunk a magunk egészében, odaáJlittathatnánk a törvény elé, S kimondhatnák rólunk azt, hogy izgatók vagyunk, pedig nem teszünk mást, mint a magunk kötelességéhez és meggyőződéséhez hiven kifejezésre juttatjuk azoknak a választótömegeknek bajait, nyomorúságait és kivánalmait, amelyek ebben a szomorú világfelfordulásban elvesztették mindent, ami életértéknek nevezhető. Ebben a beállításban rémségesen fest az a törvényszakasz, s figyelmeztetnem kell a t. koráid június hó 18-án, csütörtökön, 361 mányt, hogy saját maga ellen is végzetes utat nyitott meg, mert hisz változhatnak az idők s a váltógazdasági rendszer egy időben még a magyar politikában is valóság volt, a külföldi államokban pedig ez szokásos, az ezen az oldalon ülő képviselők átkerülhetnek azokba a padokba, kormányt alakithatnak s akkor ennek a törvénynek révén a t. többség fogja érezni ennek a drákói és klotürszerü törvénynek minden súlyát és terhét. Lelki és szellemi béklyó ez mindenki számára, aki fel akar jajdulni, aki anélkül, hogy izgatni akarna, becsületesen és őszintén elmondja a véleményét. Sajnos, ma már ugy állunk ezekben a kérdésekben, hogy minden vélemény, amely nem kedves, olykép állíttatik be, mintha az felforgató tendenciát szolgálna. Ha mi itt a magunk politikai meggyőződését kifejezésre juttatjuk, a túlsó oldalon nem honorálják ennek őszinteségét, igazságát, jóhiszeműségét, hanem rögtön keresnek mögötte tendenciákat, mindenféle törekvést, amely az állam és társadalom ellen nyilvánul meg, hiszen bármilyen politikai megmozdulásunk már forradalomnak minősittetik a rémlátó többség és kormány részéről. Mi ugy állunk itt, mint stigmatizált forradalmárok. Életemben én és képviselőtársaim soha nem voltunk a forradalomnak szolgái, előkészitői és hitvallói, mert mi a polgári rendnek, alkotmányosságnak, törvénynek legfensőbb nagy gondolatkörében éltünk, ezeket akarjuk megszilárdítani. Ha azonban emberi érzésünk politikai meggyőződésünk arra késztet, hogy a magunk kritikáját elmondjuk, akkor már ott állunk mi is stigmatizálva, mint forradalmárok. A legutóbbi napok eseményei, amelyek egy igazságnak kiderítését célozták, már olyan aggreszszivitásra találtak, mintha itt felforgatásra törekednénk, mintha itt egy forradalmi megmozdulás bontogatná szárnyait. Valósággal azt kell mondanom, hogy a többség és kormány részéről a fü rezdülését már erdők szálfái hajladozásának nézik, egy kibontakozó vihar tombolásának, hogy itt égzengés, földindulás indul meg. Mi nem is gondolhatjuk meg, hogy elszálló gondolatunk, sóhajunk már milyen mélységes és hihetetlen erőt nyer az önök képzeletének rémlátásában. Méltóztassanak tehát a mai idők szellemét is mérlegre tenni akkor, amikor majdnem minden ember elvesztette bizonyos jelenségekkel szemben nyugodt és megfontolt itőléképességét, amikor minden ember hajlamos arra, hogy bárkinek megnyilatkozását bizonyos vonatkozásban elfogultan Ítélje meg, amikor sajnos, drákói birói Ítéletek tesznek tanúbizonyságot arról, hogy egészen aprójelentőségü vétségekért micsoda hihetetlen súlyos és kemény Ítéleteket hoznak, hogy az igazságszolgáltatás ökle hogyan sújt le. (Propper Sándor : De csak balra !) Amikor, mondom, ezeket tapasztaljuk és azt látjuk, hogy még a legmagasabb és legexkluzivabb és mondjuk minden emberi szenvedélytől mentes és izoláltan állni rendelt intézmények is át vannak hatva ennek a szomorú korszaknak szellemétől, amikor megbomlott idegzetű a társadalom, a közvélemény, a politika, amikor szociális és gazdasági életünk teljesen összevissza van dobálva, mintha csak a régi lelki, erkölcsi és szellemi rétegzéseket valami hatalmas, vulkánikus erő, valami borzasztó geológiai rombolás forgatta volna fel és pusztitotta volna végig, mikor tehát mindezt a rettenetes konvulziót nagy, nehéz és rendszeres munkával kellene valahogy kialakítani rendes emberi, társadalmi és politikai életté, akkor igy akar preveniálni a további esetleges ilyen felfordulásoknak a t. kormány, hogy még az egyszerű, az egészen közönséges értelemben vett panaszok elől is el akar zárkózni, még azokat is lehetetlenné akarja tenni, izgatásnak kivánja minősíteni tisztán azért, mert rossz a lelkiismerete, mert érzi a felelősséget ezekért a