Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

338 A nemzetgyűlés 428. ülése 1925. évi június 17-én, szerdán. tárakat ugy megterhelték, hogy most egy készülő valorizációs törvény elé a legnagyobb nyugalommal tekinthetnek, mert beigazolhatják, a vállalatok nyugdíjpénztárkönyveiből, hogy, ime a nyugdíjpénztárak nincsenek olyan állapotban, hogy ezeket a nyugdíjakat valorizálhassák. A készülő nyugdíjtörvényben talán erre a körülményre is tessék figyelemmel lenni, hogy a vállalatok ezeknek a szerencsétleneknek, akiknek háta mögött semmiféle magas pártfogók nem állanak, jogos igényeit elismerjék és teljes mértékben honorálják. A választ sajnos, nem vehetem tudomásul. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyminister urnák, az összkormány nevében adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani ! (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik Baticz Gyula képviselő ur szóbeli interpellációja az összkormányhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét fel olvasni szíveskedjék. Láng János jegyző (olvassa) : »Van-e tudomása a kormánynak" arról, hogy Magyarországon mintegy húszezer épitőmunkás nyolc-tiz hónap óta minden munka és kereset nélkül a legkétségbeejtőbb nyomorúságban él, ami annál elviselhetetlenebb, mert az építőipar válsága immár több, mint tíz esztendő óta tart. Az építőiparnak ez az évtizedes Válsága nemcsak nemzetgazdasági szempontból járt felmérhetetlen károkkal, nemcsak arra vezetett, hogy a legképzettebb szakmunkások kénytelenek voltak elhagyni az országot, hanem a még itthonmaradottak megélhetése is az állandó bizonytalanság jegyében állott.« (Felkiáltások balfelől : Nem halijuk ! — Rupert Rezső : Azt kell behozni, hogy az ellenzék az interpellációját maga olvashassa fel ! — Nagy zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Kérem a jegyző urat, szíveskedjék hangosabban olvasni ! Láng János jegyző (tovább olvassa) : »Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy az építőipar válságát, az építőmesterek és építési vállalkozók arra használták fel, hogy az építőiparban régebben szokásos béreket a megélhetési viszonyokkal arányban nem álló mértékig lesülyesztették és ezzel még inkább fokozták az amúgy is elviselhetetlen nyomort. A munkabérek lecsökkentésével egyidejűleg azonban emelték a napi munkaórák számát és ezzel még inkább növelték a munkanélküliséget. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy az építőipar válsága nemcsak az ipari munkások és a vállalkozás, nemcsak közgazdasági szempontból érezteti renkivül káros és romboló hatását, hanem szociális és erkölcsi szempontból is. Az épitőipari válság tíz esztendeje alatt szünetel a lakásépítés és ez a körülmény arra vezetett, hogy a lakások túlzsúfoltsága egyre elviselhetetlenebbé növekedett. Arra vezetett, hogy különösen a szegényebb néposztályok hajléktalanná váltak. Az épitőipari válság közgazdasági és szociális következménye annyira közismert, annyira súlyos és veszedelmes, hogy újból fel kell vetni a kérdést, hajlandó-e a kormány 1. kiadós állami közmunkákkal a halódó építőipar segélyére sietni ; 2. hajlandó-e a kormány a városokat és a községeket államkölcsönökkel és haljandó-e a városoknak külföldi kölcsönök megszerzése iránt való akcióit támogatni abban a törekvésükben, hogy a területükön élő ipari munkásokat, kisiparosokat és vállalkozókat közmunkákkal elláthassák ; 3. hajlandó-e a kormány az 1925. évi, az építkezéseket megkönnyítő 786. sz, törvénytervezet hatálybalépéséről és gyors végrehajtásáról gondoskodni ; 4. hajlandó-e a kormány a múlt évben kezdeményezett tatarozási akciót hatékonyabbá tenni azzal, hogy kedvezőbb feltételek mellett teremt hitelt és a hitel felhasználását szigorúbb ellenőrzés alá vonja ; 5. hajlandó-e a kormány vállalni azt az elvitathatatlan állami kötelességet, hogy megfelelő számú kislakást építsen a munkások és kisexisztenciák teherbíró képességének figyelembevételével megállapított házbérekért ; 6. hajlandó-e a kormány nyilatkozatot és jelentést tenni arról, hogy a fényűzési lakásadóbólmilyen összeg folyt be az állampénztárba és az e címen befolyt jövedelmek mire fordíttattak; 7. hajlandó-e a kormány sürgősen törvényjavaslatot terjeszteni a nemzetgyűlés elé az 1925 évtől építendő uj lakóházak vagyon-váltság men tességéről; 8. hajlandó-e a kormány a kincstári házhaszonrészesedést megszüntetni, helyébe léptetni a lakásadót, a három szobán felüli lakásokra progresszív alapon, amelynek minden jövedelme kizárólag kislakás építésére fordítandó ; 9. hajlandó-e a kormány olyan törvényjavaslatot benyújtani és annak letárgyalásáról sürgősen gondoskodni, amely arra kötelezze a tőkeerős vállalatokat, hogy a tisztviselők és munkásaik részére építsenek lakásokat, és amit a kormány megfelelő hitelnyújtással támogat ; 10. hajlandó-e a kormány szigorúbb szankciókat tartalmazó rendelettel gátat vetni az építőanyagokkal űzött uzsorának, és az építkezéshez szükséges anyagszállításoknál tarifakedvezményt biztosítani ; 11. hajlandó-e a kormány közreműködni abban, hogy az építési engedélyek minden felesleges bürokráciától mentesen gyorsan kiadandók legyenek ; 12. hajlandó-e a kormány közhasznú házépítő szövetkezeteket anyagilag támogatni és a munkák kiadásánál előnyben részesíteni ; 13. hajlandó-e a kormány az épitőipari érdekeltségek, valamint a lakók érdekeltségeinek bevonásával sürgősen ankétet egybehívni, amelyen az építkezések megindításának minden részlete letárgyalható volna.« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Baticz Gyula : T. Nemzetgyűlés ! Interpellációm az összkormányhoz szól, még pedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy a lakástermelés kérdése, valamint az építőiparban mutatkozó óriási munkanélküliség ügye nem eshet kizárólagosan egyetlen resszortministernek hatáskörébe, hanem feltétlenül szükségessé válik, hogy az összkormány minden néven nevezendő lehetőséget elkövessen abban a tekintetben, hogy a lakástermelésben beállt szünetelést és az építőiparban beállt rendkívül nagy munkanélküliséget minél gyorsabban megszüntesse. Szinte kötetekre menő irodalom jelent már meg abban az irányban, hogyan és miképen lehetne a munkanélküliséget lecsapolni és a lakáskérdést megoldani. Majdnem minden embernek van valami más szisztémája, ami azt bizonyítja, hogy annyira általános problémává vált ez a kérdés, hogy lehetetlen az, hogy a magyar kormány ennek a kérdésnek megoldása elől elzárkózzék. A rendelkezésemre álló idő rövidsége lehetetlenné teszi számomra, hogy bővebben foglalkozzam magával a kérdéssel, habár maga ez az ügy szinte parancsoló szükséggé teszi, hogy egyszer vizsgáljuk már meg, mi van ebben az országban a lakáskérdéssel és az építőiparral. Több, mint tiz éve, vagyis a háború kitörése óta ebben az országban, azt lehet mondánk sem