Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

A nemzetgyűlés 428. ülése 1925. évi június 17-én, szerdán. 335 költségvetésüket teljesen megingatja. Ha egy beteg gyermeket kell gyógyítani, akkor annak ellenében talán két hétig az egész családnak koplalnia kell. Ismételten nagyon kérem tehát az igen t. minister urat, hogy legyen erre tekintettel, s egy pótló rendeletben intézkedni szíveskedjék az iránt, hogy a magánalkalmazottakra épugy, mint a munkásokra, alkalmaztassák az a rendszer, hogy a bérhatár megjelölve ne legyen. Hiszen igaz, hogy ebben az esetben az a veszedelem fenyeget, hogy igazgatók és magas fizetésű cégvezetők is, akik szintén alkalmazottak, igénybevennék a kereskedelmi kórházat. Itt azonban lehetne korlátozó intézkedést tenni, hiszen tudjuk, hogy a nagyvállalatok cégvezetői, igazgatói 10—20—30 millió fizetést is élveznek havonta. Ha már bérhatárra szükség van, én ugy kontemplálnám, hogy 10 millió korona lehetne a bérhatár, hiszen egy családos ember, akinek több gyermeke van, még 10 millió koronából sem élhet luxuséletet. Lehet azután disztingválni a családos és nem családos alkalmazottak között, a családos emberekre nézve magasabb, a nem családos emberekre kisebb, de mindenesetre a mainál jóval magasabb bérhatárt kellene megállapítani, bár — ismétlem — leghelyesebb az volna, ha épugy, mint a fizikai munkásoknál, szellemi munkásoknál is egészen elmaradna a bérhatár. Elnök : A népjóléti minister ur kivan szólni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A rendelet, amely megszabja a differenciát a munkások és magánalkalmazottak között, az egyiknél nem állítván értékhatárt, a másiknál igen, 1924. év márciusában adatott ki, tehát több, mint egy esztendős. Abban az időben havi 2 millió koronában, tehát évi 24 millió koronában szabtuk meg az értékhatárt a magánalkalmazottakra. A rendelet azonban nem ugy értendő, hogy ha az akkor 2 milliós értékhatárral biztosítás alá eső tisztviselők fizetése azóta esetleg emelkedett, ezen a címen a biztosításból kivonatnak. Ha a fizetés azóta emelkedett, ez nem ok arra, hogy az illetők a biztosítás áldásaiból kivonassanak, ennek következtében a tisztviselők egy nagy kontingense, mindazok, akik annakidején ezen értékhatáron belül jelentkeztek a biztosításra és azt igénybe vették, tekintet nélkül az azóta emelkedett fizetésükre, bent vannak a biztosításban. A többiekre vonatkozólag nem vagyok abban a helyzetben, hogy teljesen olyan választ adjak az interpelláló képviselő urnák, mint amilyent ő vár tőlem, épen azon az alapon, amelyet ő szíves volt megemlíteni. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) A magántisztviselők felső kategóriája ugyanis, nem mondom, hogy az egész vonalon kiváló anyagi viszonyok között, de nagyjában mégis olyan anyagi viszonyok között van, hogy nem látom indokoltnak, hogy ezek a tisztviselők még külön a biztosítás áldásaiban is részesittessenek. Végre is vezérigazgatókat, cégjegyzéssel felruházott főtisztviselőket, stb. igazán nem lehet a biztosítás keretei közé bevenni. Még egy más szempont is van, amelyet nem lehet egészen figyelmen kívül hagyni, nevezetesen az, hogy a biztosítási rendszerek kiterjesztésével az orvosok rendelkezésére álló kereseti lehetőségek nagyon megcsappannak, és a magyarországi kiváló orvosi kar már eddig is bizonyos aggodalommal nézi azt, hogy fizetőképes és egyébként igen tiszteetre méltó társadalmi osztályok bizonyos biztosítási kategóriákba kerülnek be, s igy az orvosi társadalom kereseti lehetőségei alól kivonatnak. Én azt gondolom, hogy mindig bizonyos átfogó pillantással kell nézni a társadalom különböző rétegeinek és érdekeinek egybejátszását és amennyire lehet, bizonyos harmóniát kell teremteni a különböző érdekek között. Azt azonban szívesen megígérem a t. képviselő urnák az interpelláció kapcsán, hogy megvizsgálom azt az egy pontot, vájjon ez a 2 milliós értékhatár nem volna-e mégis oly módon rekonsziderálandó, hogy ezt valamivel felemelve, a magánalkalmazottak közül azok is bejussanak a biztosítási kötelékbe, akiknek életviszonyai tényleg olyanak, hogy ezt indokolttá teszik. Ez alapon kérem a választ tudomásul venni. Elnök : Kivan az interpelláló képviselő ur szólani ? Pikler Emil : Igen ! Elnök : A szó a képviselő urat illeti meg. Pikler Emil : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Miután a minister ur szives volt megígérni, hogy mégis rekonszideráció tárgyává fogja tenni azt, hogy a 2 millió értékhatár a magánalkalmazottak bizonyos kategóriáinál felemeltessék, a választ feltételesen tudomásul veszem és nagy érdeklődéssel várom a minister ur ez iránti szives intézkedését. Amikor ez meg fog történni, akkor — amennyiben azt kielégítőnek nem tartanám, illetőleg az a nagy társadalmi osztály, amely igazán nagyon nyomorúságosan tengődik a mai gazdasági viszonyok között, nem tartaná kielégítőnek s megbízna engem azzal, hogy az ügyet szóvá tegyem, szóvá fogom tenni. Egyelőre a minister válaszát ideiglenesen tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az interpellációra adott választ tudomásul venni ? (Igen)! Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Következik Pakots József képviselő ur szóbeli interpellációja a belügyminister úrhoz. (Nincs jelen.) A képviselő ur nincs itt. Interpellációja töröltetik. Következik Horváth Zoltán képviselő ur szóbeli interpellációja az összkormányhoz. (Nincs jelen.) A képviselő ur nincs itt, interpellációja töröltetik. Következik Rothenstein Mór képviselő ur interpellációja a belügyminister úrhoz. (Nincs jelen.) A képviselő ur nincs itt, interpellációja töröltetik. Következik Kéthly Anna képviselőtársunk szóbeli interpellációja az összkormányhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Láng János jegyző (olvassa) : »>Interpelláció az állásnélküli magántisztviselők és magánalkalmazottak helyzete tárgyában az összkormányhoz. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy sokezer magántisztviselő és alkalmazott, nők és férfiak, hosszú hónapok óta, a súlyos gazdasági válság folytán állás és kereset nélkül van a legsúlyosabb nyomornak kitéve ? Hajlandó-e a kormány az állás- és keresetnélküli magántisztviselők és magánalkalmazottak súlyos helyzetén segíteni, hajlandó-e a tervezett munkanélküliség esetére való biztositást ezekre a kategóriákra is kiterjeszteni ?« Elnök : A szó interpelláló képviselőtársunkat illeti. Kéthly Anna : Ez az én interpellációm tulaj donképen kiegészítője volna Kabók Lajos képviselőtársam az általános munkanélküliség tárgyában bejegyzett interpellációjának, azonban — sajnos — képviselőtársunk kitiltása következtében nem mondhatja azt el és igy az én interpellációm az általános munkanélküliség problémájának csak egy csonka része. Mégis el kell mon-