Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

À nemzetgyűlés 428. iltése 1925. évi június 17-én, szerdán. 333 egyetlen parányi reményem sincs ahhoz, hogy felszólalásommal csak egy lépéssel is előbbre tudom vagy tudnám vinni a Várnai Dániel és a másik képviselőtársam által benyújtott javaslatot. Anélkül, hogy egy parányi reményem volna ahhoz, hogy a kormányt és a többségi pártot rá tudom bírni arra, hogy e szakasznak ilyen módon való szövegezésén, (Úartttos Andor : Saját pártjából is csak két képviselő van jelen Î) ahogyan össze van állítva, változtatást fog eszközölni, mégis felszólalok abból az egyetlen szempontból, hogy teljesítsem képviselői kötelességemet azzal a nagy tömeggel szemben, amely nagy tömeget az a szakasz szavazójogosultságától el akar ütni. Eltekintve attól, vájjon a többség meghallgat-e, reagál-e az érvekre vagy nem, ugy érzem, hogy azoknak az embereknek érdekében történik kötelességszerüleg felszólalásom, akiket ez a szakasz választói jogosultságukból valóban kizárni szándékozik. Az előttem szólott képviselőtársaim különböző variációkban bemutatták már a szakasznak és minden pontjának tarthatatlanságát. Ezt még nekem is ki kell egészítenem, élnem kell nekem is azzal a joggal, melyet a házszabály ad, hogy ezt a kis, szerény jogot kihasználva, alátámasszam az előttem szólott képviselőtársaim által elmondottakat* hátha csoda történik, hátha megszállja a jóakaratú szentlélek a többséget és hátha mégis ezzel az egy felszólalással sikerül őket rábírni arra, hogy változtassák meg ezt a szakaszt. (Hedry Lőrine : Fogadjunk, hogy nem változtatjuk meg !) Egy pár példával fogok szolgálni, t. Nemzetgyűlés ! A szerves társadalmi életben a különböző társadalmi osztályok — mint tudva van — gazdasági téren különböző kategóriákat alkotnak. Ezek a különböző gazdasági kategóriákba szorított emberek a társadalmi életben harcolnak saját érdekeik előbbrevitele érdekében, amely érdekek rendszerint és természetszerűleg ellentétesek a másik társadalmi réteg gazdasági érdekeivel. Ha a munkásember gyűlést tart, mert nem tud fizetéséből megélni, mert tarthatatlan a rádiktált munkaidő s ezen változtatni szándékozik, a gyűlés napirendjének előadója odaáll és mit mond ? Rámutat azokra az ellentétekre, amelyek fennállanak a munkástársadalom és a munkáltató társadalom között. Kénytelen beszédében kimutatni, hogy mi a különbség a munkástársadalom és a munkáltatói társadalom élete között, ami akaratlanul is azt a látszatot viseli magán, mintha az egyik társadalmi osztályt izgatná a másik társadalmi osztály ellen ; habár egyáltalában nincs szándékában az, hogy izgasson, hanem pusztán és kizárólag rámutat azokra a gazdasági ellentétekre, amelyek fennállanak a két társadalmi osztály között. Ilyenkor nincs másra szükség, mint hogy az a munkáltató társadalmi osztály rohamot intézzen a gyűlés előadója vagy vezetői ellen, és azután feljelentéseket szerkesztenek. Ha ezek a feljelentések beérkeznek, azoknak mikénti elintézése attól függ, hogy kinek a kezébe kerülnek, hogy milyen jóindulatulag vagy rosszindulatulag birálják-e el ezeket a feljelentéseket. Ha rosszindulatulag bírálják el, akkor egészen bizonyos, hogy annak a gyűlésnek előadóját izgatás címén el fogják Ítélni, és az illetőnek viselnie kell, habár ártatlanul is, a büntetés súlyát s emellett még a jelen szakasz értelmében politikai jogától is megfosztják, még az alkotmányjogi kérdésekbe sem szólhat, bele, mert hiszen választói jogosultságát is elvesztette. Vagy mondjuk, az építőmunkások gyűlést tartanak, akik immár 8—10 hónap óta kenyér nélkül tengődnek, ha pedig valahol munka van, a munkáltató kizsákmányolja, csontig nyúzza le a munkásról a rajtalevőt, és lázítja a munkást az éhség, és az az állapot, amelyet teremtettek. Csak tiltakozik, gyűlésezik az a munkás ez ellen az állapot ellen és csak természetes, hogy védekezik ellene. És mi a következménye? Az, hogy elköveti az izgatást és ezt elkövetvén, megfosztják politikai jogától. (B. Podmaniczky Endre : Nem muszáj elkövetni az izgatást ! — Zaj.) Egy másik példa. Előttünk zajlik le a kereskedelmi életben egy ujabb folyamat. Amint tudva van, a magánkereskedelemmel szemben az emberek, a fogyasztók szövetkezetekbe tömörülnek és a szövetkezetekbe való tömörüléssel igyekeznek megszabadulni a magánkereskedelem által — hogy ugy mondjam — mesterségesen előidézett árdrágulástól, vagyis a,fogyasztási cikkek beszerzését meg akarják könnyiteni a maguk számára. Mit csinálnak ezek az emberek? A fogyasztók fogyasztási szövetkezetekbe tömörülnek, gyűlésre jönnek össze. Mit csinálhat egyebet az előadó a gyűlésen, mint hogy rámutat a különbségre, amely fennáll a szövetkezet és a magánkereskedelem között. Be kell neki mutatni a különbséget, és ha bemutatta, csak természetes dolog, hogy a fogyasztó közönség és a kereskedelmi világ közé akarva, nem akarva, válaszfalat épit fel, amire nagyon könnyen rámondják, hogy izgatott a kereskedelmi világ, a kereskedelmi társadalmi osztály ellen. Nem kell ehhez semmi egyéb, csak egy rendőrfogalmazó, aki a szónok beszédét, hangját, modorát, érveléseit, szóval mindent ugy állit be jelentésében, hogy az magábanfoglalja az izgatás kritériumát. Ennek következménye az, hogy a jelentés fölmegy az ügyészséghez, az ügyészség megindítja az eljárást és — mint nem egy példa áll előttünk — a bíróság a hivatalos jelentés alapján, az u. n. izgatót elitéli izgatás miatt. (B. Podmaniczky Endre : De kihallgatás is van !) Miféle jogcím, vágj' erkölcsi alap van ahhoz, hogy egy embert, akinek egyébként semmi rossz szándéka nem volt, aki pusztán csak nagy társadalmi osztályok érdekeit képviselte és rámutatott bizonyos ellentétekre, de aki — tegyük fel — mégis izgatást követett el és — tegyük fel — jogosan elitélték, aki tehát már megbűnhődött ezzel cselekedetéért, még tovább is, politikailag büntessünk azzal, hogy megfosztjuk politikai jogától.? A szakasz maga olyan szövevényesen van megszerkesztve, hogy ha az ember minden kitételére rá akarna térni az egész törvénytárat át kellene tanulmányozni, mert egész sereg büntető paragrafus van itt felemlítve, amelyekre a törvényjavaslatnak ez a szakasza hivatkozik és azt mondja, hogy azoknak az egyéneknek, akik beleütköztek ezekbe a szakaszokba, nincs választójoguk. Itt van pl. az egyik. Ilyen bűncselekménynek tekintetik az 1920. : I. 't.-c. és az 1921. : III. t.-c. rendelkezései alá esőn kívül a következő : a felségárulás és a felségsértés. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Ki meri azt állítani, hogy egy ország belső struktúrája a végtelenségig megmarad ugy, ahogy ma van? Ahogy a tudomány terén az általános fejlődés korszakát éljük, ugy kell, hogy a társadalmi átalakulás tekintetében is mindenki észrevegye a fejlődési folyamatot. Ha valahol királyság van, ott nem szabad beszélni egy másik államformáról alkotmányos formák között, nem szabad arra alkotmányos eszközökkel törekedni? Legalább e paragrafus szerint nem szabad, mert ha valaki ezt megkockáztatja, rásütik a felségárulás bélyegét, elitélik és nemcsak börtönbüntetést kap, hanem még politikai jogától is megfosztják. Vagy megfordítva, ahol köztársasági államforma van, nem szabad a királyság mellett agitálni? Olyan országban nem szabad megmondani a véleményüket olyan embereknek, akik szivesebben látják'a királyság államformáját és érte harcot J vivnak ? Ahogy "ellentétben áll az egyik, épugy 45'