Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

332 A nemzetgyűlés 4.28. ülése 1925. évi június 17-én, szerdán. elkövette, csak akkor van szavazati joga, ba bün­tetésének kiállásától 5, illetőleg 10 év elmúlt, tehát a reája kiszabott büntetés kiállásától szá­mítva még 5, esetleg 10 évig nincsen választójoga annak, aki betörést, lopást követett el és nincsen választójoga annak sem, akit esetleg egyizben egypár napi vagy egyhónapi fogházra izgatás címén Ítéltek el. Méltóztassanak ezt az esetet elkép­zelni. Aki betört és emiatt elitélték két évre, aki tönkre tett egy egész falut hamis bankalapítással, tönkretette szegény emberek százait és ezreit, annak nincs öt-, illetőleg tizévi választójoga, viszont annak sincs, akit esetleg izgatás miatt néhány napra vagy egy hónapra elitéltek. Hogy mi az az izgatás, ezt az előttem szóló Malasits t. képviselőtársam már elmondotta. Az izgatást különbözőképen szokták magyarázni és mindig az egyes hatóságok képviselőjétől függ, hogy miben lát az izgatást. Ebből a szakaszból világosan kitűnik, nem az, hogy önök nem akar­ják azt, hogy idebent legyünk a Házban — önök ezt akarják, de önök csak azt akarják, hogy hall­gassunk ebben a Házban és mindarra, amit önök helyesnek tartanak, mi is rámondjuk, hogy ugy van jól, ahogy önök akarják. Önök akarják, hogy mi benn maradjunk a nemzetgyűlésben, csak szeretnék, hogy a szánkat tartsuk, ne merjünk beszélni és mindazokat a dolgokat elmondani, amiket az urak a néppel, a nemzettel szemben elkövettek. Ezt önök, t. túloldal (Hedry Lőrinc : Azt akarjuk, hogy kicsit kevesebbet beszéljenek !) sohasem fogják elérni, mert mint Malasits t. kép­viselőtársam mondotta, nekünk nem célunk, hogy bent legyünk a nemzetgyűlésben. Annak, hogy mi bejöttünk a nemzetgyűlésbe, az a célja, hogy eredményeket akarunk elérni munkástársaink és annak az érdekeltségnek számára, amelynek érde­kében mi bejöttünk és amelynek érdekeit képvisel­jük. Ha mi nem tudunk elérni semmit ezen a téren, akkor semmi célja sincs annak, hogy itt üljünk, semmi célja nincs ennek, ha látjuk, hogy az ura­kat semmiféle komoly dologban meggyőzni nem tudjuk. Hiszen a tárgyalások folyamán már rámutat­tunk arra, és kérdést intéztünk a belügyminister úrhoz aziránt, hogy van-e kilátás arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásával kapcsolatban lehet bizonyos eredménj^eket elérni, lehet bizo­nyos szakaszokat ebből a javaslatból kiemelni, amelyeket mi helyteleneknek és rosszaknak tar­tunk a magunk szempontjából, amire a túloldalról azt mondották, hogy erről szó sincs, ezt már önök megtárgyalták, ezt a bizottság letárgyalta, ebből tehát egy jottányit sem engednek. (Ellenmondások a jobboldalon.) Azt mondották. Kérdezem, miért jövünk mi akkor ide, miért beszélünk, ha önök odahaza, házilag elintézték a dolgot? Akkor nincs szükség parlamentre, a parlamentet küldjék haza és csak diktáljanak önök tovább és csináljanak olyan törvényeket és rendeleteket, amelyek alkal­masak arra, hogy uralmukat továbbra is fentart­sák. (Zaj a jobboldalon. — B. Podmaniczky Endre : Az ilyen beszéd igazán nem szükséges !) Azt, aki betörés miatt el volt Ítélve, ugyan­abba a kategóriába sorozza be az igen t. kodifiká­tor ur, mint amelybe azokat, akik esetleg izgatásért egy vagy két hónapra elitéltettek. Ez igazságtalan állapot, és ezzel a magyar kormány igenis elárulja azt, hogy nem akar azon az utón haladni, amely alkalmas lenne arra, hogy Magyarországon is végre-valahára kiegj r enlitődjenek azok az ellen­tétek, amelyeknek mielőbbi kiegjenlitődését sze­retnénk. Ha mi mindezeket a dolgokat figyelembe vesszük és ha rámutatunk a büntetőtörvénykönyv 172. és 174. §-aira, amely szakaszok alapján elitél­teket a betörőkkel egy "színvonalra emelik, akkor kétségtelenül meg kell állapitanunk azt, hogy az urak nem is gondolnak arra, hogy Magyarországon a lelkeket kibékítsék, hogy Magyarországon konszo­lidáció legyen, mert ez a szakasz, ez a törvény­javaslat egész terjedelmében nem a konszolidáció útját, hanem épen ennek ellenkezőjét kivánja szol­gálni. (Ellenimondások a jobboldalon.) Ezeknek a szakaszoknak a tárgyalásával kapcsolatban rá kell mutatnom arra, hogy itten azokat, akik nyereségvágyból elkövetett bűn­cselekmény miatt jogerősen elítéltettek, egy szintre emelik azokkal, akik felségsértés, vagy az államfő ellen becsületsértést, vagy az 1921. évi törvény­ben meghatározott bűncselekményt követtek el. Ezeket tehát mind egy szakaszba foglalták össze és ezeket teljes egészükben ki akarják zárni a választójogból. Kérdem, hogy ha ezt úgy, amint itt le van fektetve, valóságban keresztül akarják vinni, akkor kinek lesz Magyarországon választó­joga ? (Hedry Lőrinc : Az izgatóknak nem lesz, azt tudjuk ! — Szabó Zoltán : Választójoga lesz minden becsületes embernek !) Nem kell ilyen sokat játszani a szavakkal, tessék csinálni egy szakaszt és tessék abba belevenni, hogy szavazati joga pedig annak van, aki a kormánypártra szavaz. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Kószó István : Maguk igy csinálták a proletárdiktatúra idején !) Tessék bevenni egyszerűen ezt a szakaszt, és akkor el van intézve ez az egész kérdés, s meg­kapja azt a többséget, amely felett eddig rendel­keztek. (ÏÎ. Podmaniczky Endre : A szovjetben igy csinálták !) Hogy a szovjetben igy csinálták-e, azt nem tudom, a képviselő ur valószínűleg jól tudja, hogy igy csinálták, mert valószínűleg ott volt, mikor ezt csinálták. (Malasits Géza: Ennek a mintájára csinálták a szovjetben ! — Folytonos zaj.) Elnök : (csenget) : Csendet kérek ! Saly Endre : Önök most is csendőrszuronnyal akarják a választókat a szavazóurnákhoz hajtani, mint ahogy ezt a diktatúra alatt csinálták. (Zaj.) Én azt látom, hogy a kormányban nincs meg a szándék arra, hogy belássa azt, hogy igy nem lehet az országot talpraállitani, (Derültség és ellent­mondások jobb/elől.) hogy igy nem lehet az országot felépíteni, nem lehet az ország felépítéséről ko­molyan beszélni. (Lovászy János : Eső is kell ahhoz, hogy az ország talpraálljon.) Nem az Istentől kell mindent várni. Nekünk is hozzá kell segíteni az országot ahhoz, hogy felépüljön. Ez volt az urak baja mindig, hogy mindent az Istenre bíztak. Mindent az Istentől vártak, s ha az Isten nem csinált semmit, önök sem csináltak semmit. T. képviselőtársaim három év múlva, a választás után rá fognak jönni arra, hogy mind az igaz, amit mi ezekről a padokról mondottunk, önök közül egyetlenegy sem fog bekerülni e törvény­javaslat alapján a nemzetgyűlésbe. (Zaj a jobb­oldalon.) Senki sem fog önök közül bekerülni. Önök az utolsó mohikánok, akik itt voltak ebben a nemzetgyűlésben. Miután azt látom, hogy ebben a paragrafusban olyan dolgok vannak lefektetve, (Putnoky Sán­dor : ' Hogy csak a kormánypártnak lesz szava­zati joga !) — igen az, hogy csak a kormány­pártiaknak lesz szavazati joguk, — amelyek a mi álláspontunkkal ellentétben vannak, ezt a sza­kaszt nem fogadom el, hanem csatlakozom Várnai Dániel képviselőtársam javaslatához. Elnök : Szólásra következik ? Petrovits György jegyző : Baticz Gyula ! Bâtiez Gyula : T. Nemzetgyűlés ! (Zaj a jobboldalon.) Nem tehetek róla, hogy tetszik-e valakinek vagy nem tetszik . . . (Saly Endre : Menjenek a cirkuszba, ha szórakozni akarnak az urak, odavalók önök. Nem lehet komolyan vitat­kozni az urakkal ! — Hedry Lőrinc : Bizony nem tetszik !) Azt én elhiszem, de annak ellenére, hogy nem tetszik, mégis felszólalok a szakaszhoz, habár

Next

/
Oldalképek
Tartalom