Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

A nemzetgyűlés 423. ülése 11 Legyen szives, szerkesztő ur, nekem megmondani, hogy ez a cikk tényleg fedi-e az önök álláspontját és tényleg fedi-e a párt álláspontját.» Erre Garami kijelentette, hogy igenis, ez a pártnak az álláspontja és amennyiben ez a rendelkezés törvényerőre emelkedik, a párt ezt az eljárást fogja követni. Erre gr. Tisza István, akit nem lehet azzal vádolni, hogy valami nagyon szabadelvű politikát akart volna legalább is a választójogba belevinni, kijelentette, hogy ennek nem szabad megtörténni, ezen változtatni kell. Méltóztatnak itt hallani, hogy annak idején, a választójogi vita tárgyalása a kalmával felállt Baloghy Ernő, és ehhez a szakaszhoz módosítást nyújtott be a kormánypárt részéről. Most már méltóztatnak tudni azt is, hogy ennek a módosításnak mi volt az előzménye. Arra vonatkozólag, hogy előadásom teljesen fedi a tényeket és az eset igy történt, vannak még élő tanuk, akik ezt igazolni tudják. De azt hiszem, különben sem vonja senki kétségbe, hiszen Tiszának előralátása és helyes felfogása megérezte azt, mit jelentene, ha a szociáldemokrata párt a kiterjesztett választójog mellett nem venne részt a választásban. Ez az egész szakasz arra van felépítve, hogy az, akit közönséges bűncselekményért büntettek meg, előbb visszakapj-a választójogát és választhatóságát, mint akit izgatásért, vagy más, itt felsorolt bűncselekményekért Ítéltek el. Igazán nem kell — hogy népies kifejezést használjak — valakinek a szomszédba menni, hogy izgatásért pert kapjon. Ezt ma Magyarországon nagyon könnyen megkaphatja valaki. Itt van azután a másik rendelkezés, amely az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényre hivatkozik. Ha a kormány ennek a rendelkezésnek alapján el akar járni az ellenzéki képviselők ellen, akkor a fővárosi választások alkalmával felmondott minden egyes beszédet vagy szónoklatot ennek a törvénynek alapján kifogásolni lehetne és eljárást lehetne a szónokok ellen inditani. A legtöbb szónok ugyanis párhuzamot vont beszédében a bécsi és budapesti közigazgatás között és valamennyien előnyösebb helyzetet állapítottak meg Bécs számára és kedvezőbb színben tüntették fel Bécs városát, mint Budapestet. Mi következik ebből? Ebbe erőszakosan bele lehet magyarázni, hogy a magyarságot lebecsülték és ennek alapján a hatályosabb védelemről szóló törvény szerint mindenkit perbe lehet fogni és ellenük eljárást inditani. Maga az izgatás, az a körülmény, hogy valaki izgat-e, vagy nem izgat, nagyon-nagyon tág fogalom, egyéni elbírálás alá tartozik, s ne méltóztassanak azt hinni, hogy ezt mindenkor objektive meg lehet állapítani, és nem tudom én, mérlegre lehet tenni, hogy annak alapján lehessen azután Ítélkezni. Hogyan keletkeznek ezek az izgatási perek ? Vissza kell térnünk a dolgok kutíorrásához, és azt látjuk, hogy az izgatási per ugy keletkezik, hogy a gyűléseken jelen lévő hatósági közeg rendesen egy rendőrtisztviselő, vagy a szolgabiróságnak valamelyik kiküldöttje, (Malasits Géza : Falusi jegyző !) némelykor egészen fiatalember, akivel a hivatalfőnök magát helyettesitteti, amihez a törvény szerint joga van, — pl. helyettesitteti magát az illető község jegyzőjével, viszont a jegyző ezt a megbízatást átruházza a segédjegyzőre — tehát egy egészen fiatalember, akinek talán a politikai gondolkozása ki sem alakult, akinek a jogi képzettsége igen minimális, hivatott elbírálni pl. azt, hogy én, akinek már mégis csak valamilyen politikai rutinom van, izgatást követtem-e el, igen vagy nem. Azután ezeket a beszédeket nem gyorsírással írják le, hanem az illető kiküldött jegyzeteket csinál magának és azok alapján készít aztán egy feljelentést, amelyben tetszésszerinti módon állítja be azt, amit valaki ]

25, évi június 17-én, szerdán. 323 mondott, és ha rosszakarat van benne, olyant is beleírhat, amit valaki nem mondott, mert hiszen nincs semmiféle mód és lehetőség annak kontrollálására. Most azt méltóztatik mondani : Hja, ott van a biróság, amely elbírálja ezeket az eseteket Î De a bíróságnál mi a helyzet ? A bíróságnál mindenkor hiteles tanúnak fogadják el a jelen volt hatósági kiküldöttet, (Rupert Rezső : Kivéve a csongrádi ügyet !) annak a vallomását fogadják el, és hiába állit oda valaki akármennyi tanút, bármilyen tiszteletreméltó és bármilyen magasállásu egyének legyenek az illetők, bármennyire kell is azok szavahihetőségének hitelt adni, a biróság mégis kénytelen arra az álláspontra he• lyezkedni, hogy : én, kérem, a hatósági tanút esketem meg és nem esketem meg a többi tanút, mert a többi tanú vallomásaiban ellentét van. És akkor mi a helyzet ? Hogy tulaj donképen elegendő az az egy feljelentés. Én nem is tételezem most fel azt, hogy abban a hatósági közegben politikai elfogultság, politikai gyűlölet van, hogy politikai gondolkozás tekintetében talán ellentét van az illető szónok politikai felfogása és az övé között, — bár ez sem tartozik a ritkaságok közé — de teljesen az ő jóindulatának és nem tudom, kénye-k§dvének van az illető szónok kiszolgáltatva, mert hiszen az ő referátuma, feljelentése alapján Ítélkeznek fölötte. Miután pedig a biróság ilyen helyzetben van, amilyent az előbb bátor voltam ismertetni, kénytelen kimondani, hogy az izgatás tényleg megtörtént, ha mindjárt csak két vagy három napra itél is el valakit. Frakciónk egyik tagjával pl. megtörtént, hogy az alsóbiróság felmentette, a felsőbíróság : a tábla, három napra ítélte. Most megtörténhetik az, hogy a Curia ezt a három napot megfelez^ és ad egy napot, de fogházbüntetést szab ki egy napban, — tehát valószínűleg olyan enyhe bűncselekményről lehet szó, amelynek fenforgása is vitatható, hogy vájjon kell-e ezért kiszabni büntetést, de mégis kiszabnak egy bizonyos büntetést és ezáltal az illető politikai mandátuma már meg is szűnt, nincs választhatósága. Hát, méltóztatik-e elhinni azt, hogy egy politikai párt bevárja, míg mindez bekövetkezik? Ha nincs meg a lehetősége, hogy politizálni lehessen, hogy elmondjuk felfogásunkat, kifejezésre juttassuk véleményünket ; ha azt a tendenciát látjuk a biróság részéről, hogy ebből hatalmi kérdést kivan csinálni, akkor sokkal egyszerűbb, ha azt mondjuk, hogy levonjuk a konzekvenciákat, mielőtt még ez bekövetkezik, mert semmi értelme nincs, hogy annak bekövetkezését bevárjuk. Elnök : A képviselő urnák még egy perce van hátra ! Peyer Károly : Be is fejezem. Épen azért, én a magam részéről csatlakozom azokhoz a felszólalásokhoz és azokhoz a javaslatokhoz, amelyek az ellenzéki képviselők részéről tétettek és nyomatékosan ajánlom ugy a kormány, mint á többségi párt figyelmébe ezt a szakaszt. Ezen szakaszon fordul meg nemcsak az egész választójog, de megmondom egészen őszintén, hogy igenis van a pártunkban egy felfogás, amely nem ujkeletű, amely felfogást én is vallottam és vallok. Kifejezésre juttattam ezt a felfogásomat nyíltan, és hogy a párt többsége ezt nem helyeselte, ez nem jelenti azt, hogy esetleg nem fogja helyeselni. Ez a felfogás az, hogy teljesen meddő az a munka, amelyet mi itt a magyar nemzetgyűlésben csinálunk, teljesen hiábavaló az a munka és a magyar szociáldemokratapárt sokkal helyesebben teszi, a párt programmjának és a hivatásának megfeleloleg, ha ezt a munkát nem itt, hanem másutt fejti ki. Ha önök ezt a szakaszt elfogadják, akkor ezt az álláspontot támasztják alá, és nagyon NAPLÓ XXX II. 44