Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

324 A nemzetgyűlés 428. ülése 1925. évi június 17-én, szerdán. könnyen megtörténhetik, hogy egy szép napon ismét bucsut fogunk mondani a magyar politikai életnek, és bevárjuk azt, amig itt Olyan választójogi törvény létesül, amely lehetővé teszi, hogy a politikus ugy benn, mint künn szabadon mondhassa el véleményét. Elnök : Szólásra következik? Petrovics György jegyző : Rothenstein Mór ! Rothenstein ' Mór : T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat 7. §-a, ugy látszik, a jó fiuk szakasza akar lenni. T. i. ennél a szakasznál két oldalon keresztül olvashatjuk azokat a feltételeket, amelyeket a törvényjavaslat készitője azokra az esetekre szab meg, amely esetekben nem lehet valaki választó, vagy pedig megválasztható. Ennél a pontnál Rupert Rezső képviselőtársam halasztó indítványt terjesztett be. Szerintem mi sem lett volna természetesebb, mint az, hogy a minister ur, akinek jogában áll bármikor felszólalni, — ugyanis a házszabály akként intézkedik, hogy a halasztó indítványt csak a vita után lehet elintézni, mégis, az uj házszabály nem tiltja, hogy a minister bármikor felszólaljon — mondom tehát, alkalma lett volna a belügyminister urnák nyilatkozni arról, hogyan gondolkodik ő arról, hogy ez a szakasz egyelőre a vitából kikapcsoltassék és azután közösen megtárgyaltassék az, hogy mit lehet rajta javitani. segiteni, Ehelyett a belügyminister ur megszólaltatta Rubinéit István előadó urat, hogy ő közölje a nemzet, gyűléssel, hogy a minister ur milyen engedményt kíván tenni a beterjesztett javaslatokkal szemben. Az, amit az előadó ur itt engedményként javasolt, inkább csak megértés akar lenni, de tulaj donképen még az sem, úgyhogy az előadó ur javaslatát a magam részéről nem fogadhatom el. Nem pedig azért, m«rt ezzel nem változtattunk semmit sem azon, hogy ez a szakasz visszaható erővel ne bírjon. Ez a szakasz tulajdonképen a törvényjavaslat Csimborasszója. Minden rendes törvényjavaslat akkor lép életbe, amikor az illetékes fórumokon már végigment ; ellenben e szakasz visszaható erővel bír, amennyiben az előadó ur vissza akar menni 1918-ig, tehát sokkal messzebb időig, mint ahogy mi akarjuk. Mi ebben az intézkedésben azt látjuk, hogy ez a szakasz egyenesen azok ellen irányul, akik a szociáldemokrata pártban vagy a hozzánk közel álló pártokban működnek és mint igazi ellenzékiek, a múltban, a jelenben és, remélem, a jövőben is mindig meg fogják mondani véleményüket és gyakorolni fogják azt a jogot, amely minket nem mint képviselőket, hanem mint állampolgárokat megillet, hogy bírálatot mondjanak mindazon dolgokról, amelyek az ország határain belül történnek. Ezt a jogot nem fogjuk feladni még akkor sem, ha ezt a javaslatot elfogadják. A belügyminister ur erős érve a szakasz mellett az, hogy ez a rendelkezés már az 1918-iki törvényben is bennfoglaltatik egy-két tétel kivételével. Ez igaz, azonban egyrészt az 1918-iki törvény tulaj donképen nem is lépett életbe és a gyakorlatban nem ismertük meg, másrészt már az 1918-iki törvény is hasonló intencióktól vezettetve készült ; már a Wekerle-féle törvény is, miután a választójogot kitágította, számolt azzal, miképen lehetne ellensúlyozni a tágított választójogot, és azt gondolta, hogy ilyen szakasszal ellensúlyozza a szélesebbkörü választójogot. Én ugy képzelem, belügyminister ur, hogyha itt törvényt készítenek, akkor ezt a munkát ugy végzik, hogy mintát vesznek külföldről olyan országoktól, ahol már van olyan törvény, amelyet a minister nálunk alkotni akar, hogy lássa, mikép van ez másutt. Ha azonban a belügyminister ur mintát keresett erre nézve, ilyent nem találhatott, mert a külföldön mindenütt,' ahol parlament van és ahol politikai jogok vannak, a politikai vétségeket kiveszik a többi vétségek közül, politikai vétségek miatt senkit sem fosztanak meg a politikai jogok gyakorlásától. Nálunk fordítva van a dolog. Külföldön a gonosztevőket, a közönséges bűncselekményeket szigorúbban büntetik, nálunk pedig a gonosztevőket a politikai jogoktól csak addig fosztják meg, amig büntetésük tart, a politikai vétségek miatt elitélt azonban elveszti politikai jogait nemcsak büntetése idejére, hanem további időre is. így van ez a legkisebb büntetésnél is, amire nézve egy példát hozok fel, amely most van folyamatban. Az egyik fórum az illetőt háromnapi fogházra ítélte el s az illető ennek a szakasznak következtében öt évre elvesztené politikai jogait. Ez nem egyéb, mint nonsens, vagy mondhatnám monstrum. Lehetetlen, hogy a törvényjavaslat készitője jól megfontolta volna a dolgot, hacsak nem bizonyos tendenciája volt a készítésnél. Talán azt hitték, hogy ha ilyen rendelkezéseket lefektetnek egy szakaszba, és tiltott cselekményeknek tüntetnek fel, bizonyos cselekményeket, akkor ebben a törvényhozó testületben annyira megrostált emberek fognak a jövőben kerülni, hogy itt semmi baj a számukra nem történhet. Baj különben amúgy sem történhet, hiszen az csak nem lehet baj, hogy a többségből kisebbség lesz. Tudjuk, hogy a parlamentek nem örökösen egy és ugyanazt a képet mutatják. A parlamentek összetétele változik és még szerencse is, hogy változik, mert ha mindig egy és ugyanaz a többség ugyanabban az összetételben volna a mindenkori kormány támogatója, akkor nem haladás, hanem stagnáció volna. Ha mindig egy rendszer mellett haladtunk volna a múltban, ha csak egy rendszer alapján fejlődtünk volna, a fejlődésképesség megakadt volna és a haladás, a demokrácia soha sehol sem érvényesülhetett volna. Hogy ez nem igy van, ez a mi szerencsénk, ebben reménykedünk. Olyan intézkedések, amelyek nem a fejlődésen alapulnak, hanem erőltetettek és erőszakosak, esak ideig-óráig tarthatók fenn és állandó berendezkedésre nem alkalmasak. Már mások is mondották, akik a szakaszhoz hozzászólottak, hogy arra is kellene gondolnia az igen t. többségnek, hogy ha egyszer bekövetkezik egy változás, ha a többségből kisebbség lesz, azok a rendelkezések, amelyek most törvényben helyet kapnak, nemcsak bennünket fognak sújtani, hanem ha egyszer változik a helyzet, akkor azokat fgják sújtani, akik majd egy későbbi időben, ha talán nem is cserélnek helyet olyanformán, hogy a jobboldalról átjönnének a baloldalra, hanem ha a jobboldalon is maradnak, de nem mint többség fognak szerepelni, akkor nem tudom milyen kormánypárt fog a kormány mögött állani s akkor nagyon könnyen megboszulhatja magát az ilyen szakasz, mely tisztán csak arra való, hogy azokat, akik az uralkodó rendszernek nem tetszenek, a lehetőség szerint kiirtsák. Azzal tisztában kell lenni, hogy nem lehet pl. a szociáldemokrata pártot Aussterbeliste-re hetyezni. Elnök : A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Rothenstein Mór : Már lejárt, vagy van még egy percem ? Elnök : Már lejárt ! Rothenstein Mór : A házszabályok szerint a szónokot beszédidejének lejárta előtt egy perccel figyelmeztetni kell. Különben is befejezem beszédemet. Még csak annyit kivánok megjegyezni, hogy ha a belügyminister ur azt mondja, hogy ezek a rendelkezések, amelyek ebben a szakaszban vannak, nem is az ő ideái, hanem ezek már benne voltak I az 1918-as törvényben is, akkor kérdem, miért