Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

M4 A nemzetgyűlés 428. ülése 1925. évi június 17-én, szerdán. nem uj !) Hiába mondják azt a 18-as választójogi törvényt Wekerle-féíe törvénynek, ez bizony csak Tisza-féle törvény volt, inert annak szellemét teljesen ő adta meg s az maradt meg benne, amit Tisza és az általa vezérelt munkapárti ellenzék megengedett. Az 1918-as törvény kimondotta, hogy akit osztály vagy tulajdon ellen elkövetett, a Btk. 172. §-ának 2. bekezdésébe ütköző izgatás miatt Ítéltek el jogerősen szabadságvesztés büntetésére, az a 18-as törvény illetékes paragrafusának megfelelő pontja értelmében csupán abban az esetben van kizárva a választójogból, ha a cselekményt a jelen törvény kihirdetése után követték el. Én hasonló szehemü indítványt fogok most előterjeszteni, de vannak más módosításaim is. Kérem a t. belügyminister urat, fontolja meg ezeket a módosításokat annál is inkább, mert teljes képtelenség az, hogy tovább üldözzék azokat, akik a törvény értelmében egyszer már megbűnhődtek. Előterjesztem következő módosításomat (olvassa) ; A 7. § 9. pontjából töröltetni kívánom a következő részt »nemkülönben akit a Btk. 172— 174. §aiban, az 1912: LXIII. te. 19. §-ában és az 1913: XXXIV. te. 3. §-ában meghatározott izgatás, továbbá az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921. évi III. te.-ben meghatározott bűncselekmények valamelyike« és helyette a következő szöveget kívánom felvétetni (olvassa) : »nemkülönben akit a Btk. 172—174. §-ában, az 1912 : LXIII. te. 19. §-ában és az 1913 : XXXIV. te. 3. §-ában meghatározott izgatás miatt három ízben legalább két évi szabadságvesztés büntetésre, továbbá az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921. évi III. te.-ben meghatározott bűntettek valamelyike miatt Ítéltek el jogerősen szabadságvesztés büntetésre«. Javaslom továbbá, hogy a 7. § 11. pontjában e szavak után »akit bűntett vagy vétség miatt« e szó »jogerős« iktattassák. Kiegészítő pontul pedig a következőket javaslom (olvassa) : »Akit osztály vagy tulajdon ellen elkövetett, a Btl:. 172. §-ának 2. pontjába ütköző izgatás miatt Ítéltek el jogerősen szabadságvesztésre, az a jelen paragrafus 9. pontja értelmében csupán abban az esetben van kizárva a választójogból, ha a cselekményt a jelen törvény kihirdetése után követte el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ismételten utalok itt arra, hogy ez a rendelkezés az 1918. évi választójogi törvénybe is fel van véve, azt hiszem tehát, semmi akadálya nincs annak, hogy ebbe a javaslatba is felvegyük. Tisztelettel kérem módosításaim elfogadását. Elnök : Szólásra következik? Perlaki György jogyzö : Szabó Imre ! Szabó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Tény, hogy a törvényjavaslat, eddigi munkásszavazatirtó rendelkezései között ez, a 7. § nemcsak az aratást, hanem az őrlést is elvégzi. A választók megőrlése történik ebben a paragrafusban. Akit az előző paragrafusokban nem lehetett kiszorítani a választói névjegyzékből, akit az előző paragrafusokban nem lehetett elütni a választói jogosultságtól, annak kiszorítását és törlését ez a paragrafus teljesen és tökéletesen elvégzi. Szerintem talán senki előtt, aki az igazságot keresi, nem lehet vitás, hogy vannak esetek, amikor az embereknek viselniök kell cselekedeteikért azok következményeit. Mikor azonban ebben a paragrafusban azt látom, hogy a választójogból ki vannak zárva, tehát a választói névjegyzékbe nem vehetők fel egyesek és a 8. pontot összehasonlítom a 9. pont rendelkezéseivel, akkor egyenesen megdöbbenek és azt kérdezem, hogy tényleg az ország továbbra is a magántulajdon és a polgári jogrend alapján áll-e, igen vagy nem? Mert e két paragrafus összehasonlitásábóf azt kell megállapítanom, hogy akit a 8. pont szerint bűntett vagy szándékosan elkövetett vétség miatt szabadságvesztésre ítéltek, ha a büntetés végrehajtása feltétlesen fel van fügesztve vagy kegyelem utján elengedtetett, akkor az illető visszakapja választójogát. Egészen más a helyzet a 9. pont rendelkezései alapján. Különösen kifogásolom azt, hogyha valakit a Btk. 172—174. §-ai, az 1912 : LXIII. te. 19. §-a, és az 1913 : XXXIV. te. 3. §-ában meghatározott izgatás miatt jogerősen elitéltek, abban az esetben az illető a kiszabott büntetés kiállásától vagy az elévüléstől számítva, vétség esetében öt évig, bűntett esetében pedig tiz évig fosztatik meg választójogától. Ha tudjuk azt, hogy ezeket az izgatási szakaszokat, különösen az utóbbi években hogyan alkalmazták, ha tudjuk azt, hogy az izgatás fogalmát milyen tág mértékkel mérték az utóbbi években, akkor egyszerűen meg kell döbbennünk azon, hogy a közönséges bűntettesek fölé helyeznek olyanokat, akik politikai meggyőződésük alapján nem állottak oda a kormánypárt álláspontja mellé, hanem a maguk meggyőződését merték hangoztatni a mindenkori kormányokkal szemben. Ez a két szakasz nem egyéb, mint az alkotmányosság köpenyébe burkolt diktatúra. Mert ez a két szakasz kézzelfoghatóvá teszi, hogy a közönséges bűntettesek kevésbé bűnösek, mint azok, akik politikai téren oda mernek állni és szemébe merik mondani a kormánynak kifogásaikat. Hát lehetséges ez és elképzelhető ez ? Különösen ha arra gondolunk, hogy az utóbbi években milyen csekélységekért lehetett valakit felelősségre vonni és ha tudjuk, hogy különösen a forradalmak után milyen súlyos Ítélkezések történtek, izgatásnak minősítve olyan ténykedéseket, ahol izgatást meg se lehetett állapítani. Ha arra gondolunk, hogy ismeretlen helyen, ismeretlenek előtt elkövetett izgatásokért ítéltek el súlyosan embereket, akkor nekem is azt kell kérdeznem, vájjon célja lehet-e a kormánynak az, hogy megrögzítse ebben a törvényjavaslatban, hogy elmúlt cselekményekért még továbbra is bűnhődés jár. Ez szerintem elképzelhetetlen. Még ha normális gazdasági és politikai évek után volnánk és ha arról volna szó, hogy emberek ok nélkül követnek el politikai bűncselekményeket és ez bíróság előtt igazoltatik, akkor még lehetne erről beszélni, de meggyőződésem szerint az emberek nagy része, akiket izgatással vádoltak vagy akiket izgatásért elitéltek, csak annak lettek áldozatai, hogy nem merték írni ami történt, nem jól történt vagy nem ugy történt, ahogy az ország érdekében helyes lett volna, s most ezért bűnhődnek és szenvedik a jogtalanság átkát. De másról is van szó. A háborús és a háború utáni törvényhozás is egész sereg olyan intézkedést tett, amelyek azt eredményezték, hogy a fokozatos felelősség alapján olyanok is büntettetnek, és vonatnak felelősségre, akik nem is követték el a szóbanforgó cselekedeteket ; pl. akik a sajtótörvény alapján másod- vagy harmadfokon állíttatnak bíróság elé mások cselekményeiért, ebben a törvényjavaslatban azok is azzal az átokkal és büntetéssel sújtatnak, hogy azért, mert mások esstleg elkövették a biróilag megállapított izgatásokat, elvesztik politikai jogukat. Már pedig az mégsem lehetséges, hogy mások cselekményeiért az amugyis elég súlyos büntetésen kívül még politikai jogukat is elveszítsék, holott a cselekménybe közvetlenül nem is folytak be. Ezért én is kénytelen vagyok a legmesszebbmenőén kifogásolni azt, hogy a törvényjavaslat ezeket a súlyos intézkedéseket visszaható erővel akarja megállapítani. Az egész törvényjavaslat, különösen pedig ez a szakasz azt a célt szolgálja, hogy a munkásságot, a feltörekvő osztályokat, illetve azoknak képviselőit lehetőleg elüsse a választói jogosultságtól.