Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

À nemzetgyűlés 428. ütése Î925. évi június 17-én, szerdán. 3Í6 Mert ha itt elüthetik, akkor a további szakaszokban nemcsak attól ütik el, hogy választói jogosultságával nem élhet, hanem attól is, hogy választható ne legyen. Ezzel a szakasszal fosztják meg a munkásosztályt a képviselettől. Ennek a szakasznak törvényerőre emelkedése határozottan azt jelentené, hogy aki a munkásosztály érdekében kinyitja a száját, aki a munkásssztály érdekében egy hangos szót mer szólni a jövőben, vagy mert szólni a múltban, az büntetésképen az uj törvény alapján politikai jogát elveszti. Ha a kormány, vagy a többségi párt azt hiszi, hogy ilyen intézkedésekkel el tehet ütni a munkásságot attól, hogy jogos követeléseiért sikra szálljon és azoknak hangot adjon, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ez borzasztó tévedés, mert a munkásság tudja és a jövőben is tudni fogja, hogy politikai tényező volt akkor is, amikor még nem volt itt bent a törvényhozásban. Tudott politikát csinálni kint az utcán, és fog tudni csinálni a jövőben is, fog tudni politikát csinálni akkor is, ha százszor erősebb rendelkezésekkel a legtökéletesebb módon is kizárják őket a politikai jogokból. A munkásságnak azt a törekvését, hogy igyekezett ide behozni minden baját, kivánságát, meg kellett volna becsülni, mert ez a bizonyítéka annak, hogy törvényes keséteken belül igyekezett a politikai jogokon keresztül gazdasági érdekeit, minden panaszát, minden keserűségét érvényre juttatni és orvosoltatni. Aki ezt bármilyen eszközzel megakadályozza, az követi el a legsúlyosabb vétséget az állam törvényes rendje ellen. Ezért kifogást emelek az ellen, hogy ilyen rendelkezésekkel a munkásságnak ide betörekvő tendenciáját lehetetlenné tegyék és elvágni igyekezzenek. Az lett volna a leghelyesebb, ha ennek a szakasznak tárgyalását — illetve az egész törvényjavaslatot, amely amint Rupert képviselőtársam emiitette, a bizottságban sem ment megfelelő rostán keresztül — elodáztuk volna addig, amíg ujabb megfelelő formában, akár bizottsági jelentés alakjában, akár más formában letárgyalhattuk volna. Lehetetlenség és elképzelhetetlen, hogy a többségi párt a maga numerikus többségére alapozva hatalmát, szavazatával döntse el ezt a kérdést, mert meggyőződésem az, hogy hiába próbáljuk ezt az intézkedést a törvényben lerögzíteni, a törvény épen ezek miatt a rendelkezések miatt nem mehet át a valóságos életbe, vagy ha bármilyen erőszak árán át is megy, nem fogja azt a célt szolgálni, amelyet vele szolgálni akarnak. A választójog kérdését ilyen rendelkezések mellett nem lehet levenni a napirendről. A választójog kérdése továbbra is napirenden fog maradni és minél több súlyos rendelkezés marad benn a törvényben, annál inkább kell hogy napirenden maradjon. Ha a kormánynak az a célja, hogy a választójogi törvényjavaslattal az egész kérdést megoldja, akkor azt kellett volna elsősorban figyelembe vennie, hogy a fennálló viszonyoknak, a szükségleteknek megfelelően igyekezzék a törvényjavaslatból kiküszöbölni minden oly rendelkezést, amely a feltörekvő társadalmi osztályok keserűségét és az elnyomatás iránti érzékenységét csak fokozza. Ki kellett volna hagyni belőle minden olyan rendelkezést, amely a multak bűneit keresi, és a multak hibáiért ebben a törvényben akar reparációt keresni. Annak kellett volna a kormány céljának lenni, hogy a törvényjavaslatban megmutassa nemes gesztussal a nép felé, hogy íme, végre amikor keresztülestünk a háborún, a forradalmakon, itt állunk és nektek jogot akarunk adni becsületes jó szívvel. Ehelyett ideáll a kormány a javaslatnak ezzel a rendelkezésével és azt mondja : adok neked jogot papiron, de a valójában ezt is elveszem és lehetetlenné teszem, hogy a gyakorlati életben ennek a legkisebb hasznát is Vehesd. Nem tudom megérteni azt a politikát, amely arra rendezkedik be, hogy az ország politikai és gazdasági életében továbbra is megmaradjon a rettenetes nagy keserűség. Nem tudom megérteni azt a politikát, amely továbbra is életben akarja tartani azt a rendelkezést, hogy itt, ebben az országban van egy kisebbség, amelynek minden hatalom a birtokában van és van egy elnyomott nagy néposztály, a munkásosztály, amelynek nem jut osztályrészül semmi más, csak teher, elnyomatás, a mindennapi nincstelenségnek keserűsége és nyomorúsága. Ha már választójogi javaslatot csináltunk 70 esztendei huzavona után, ha már a választójogi javaslat idekerült a törvényhozás elé, akkor ennek paragrafusaiban csak azoknak a rendelkezéseknek lett volna szabad benfoglaltatniok, amelyek összeférnek a mai társadalmi és gazdasági élet követelményeivel. Ezeken kivül mindazoknak a rendelkezéseknek, amelyek a javaslatban benne vannak, és amelyek a törvényekre való hivatkozással különösen a politikai megmozdulás és a politikai véleménynyilvánítás elfojtását szolgálják, ki kellett volna maradniok. Nem lehetséges, hogy a jövőben is örökösen a politikai vétségek láncolatából igyekezzék a mindenkori kormány és többség a maga hatalmának biztosítására anyagi eszközöket szerezni. Ezért én a javaslatban foglalt rendelkezéseket a legmesszebbmenőén elitélem. Elnök : A képviselő ur beszédidejéből már csak egy perc van hátra, kérem, szíveskedjék beszédét befejezni. Szabó Imre : Amennyiben azonban a t. Nemzetgyűlés, illetve a belügy minister ur hajlandó arra, hogy a Rupert képviselőtársam által tett halasztó indítványhoz hozzájárul és a bizottság újra leülhet ezek mellé és átrostálhatja a rendelkezéseket, a magam részéről az előterjesztett módositó javaslatokhoz készségesen hozzájárulok. Elnök : Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Propper Sándor ! Propper Sándor : Kérem a tanácskozóképesség megállapítását. Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat összeszámlálni. Perlaki György jegyző (összeszámlálja a jelenlévőket) : Negyvennégy ! (Barthos Andor : Mindössze két szocialista képviselő van itt !) Elnök : A Ház tanácskozóképes ! Kérem Propper képviselő urat, szíveskedjék beszédét megkezdeni. (Zaj jobbfelöl.) Csendet kérek ! Propper Sándor : T. Nemzetgyűlés ! A hetedik szakasznál azt gondoltam, hogy vagy az előadó ur (B. Podmaniezky Endre : Három-négy szocialista van jelen S — Várnai Dániel : Azok kitesznek száz Podmaniczkyt !) vagy a belügyminister ur felszólal a szakasz tárgyalása elején és bejelent bizonyos módositásokat, amelyek nélkül ez a szakasz megemészthetetlen. Ez annál inkább szükséges volna, mert a bizottsági tárgyaláson a szociáldemokrata párt és a demokratikus polgári ellenzék nem vett részt, nem vehetett részt, (Egy hang jobbfelől : Szilágyi ott volt !) így azokat az érveket, amelyeket szükségesnek tartott volna felsorolni, nem állt módjában előterjeszteni ; a bizottság a maga munkáját, ellenzékmentesen végezte el, igy az a parlamenti formáknak nem felel meg, természetesen ebből következően nem is fedi azokat a szükségleteket, amelyek ehhez a javaslathoz joggal fűződnek. Rupert Rezső képvisőtársunk indítványa után is módja lett volna a belügyminister urnák nyilatkozni atekintetben, hogy a halasztó indítványt magáévá teszi-e, ami ismétlem, elengedhetetlen szükségesség különösen ennél a szakasznál, amely a korábbi szakaszok jogfosztásait a legszélesebb mederben továbbfejleszti. Ez nem történt meg. Én még mindig remélek. (Rothenstein Mór : Hiu NAPLÓ XXXIII. 43