Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-428

A nemzeigyütés 4.28. ülése 1925. évi június 17-én, szerdári. Sl3 jogi, hanem magánjogi Ítélet van, amely csak a peres Eelekre nézve res judicata. Egy magánperbeli ítélet olymódon is keletkezhetik, hogy beismerést vagy elismerést teszek s akkor a polgári perrendtartás szabályai szerint a bíróság köteles erre ítéletet alapítani, elmakacsolom magam ; míg az inkvizitórius pereknél a bíróság nincs kötve a beismeréshez vagy elismeréshez. Az ilyen ítélet közjogi ítélet, mert az állam ebben a perben mint impérium vesz részt, a bíró pedig ennek az impériumnak reprezentánsa. A polgári perben azonban az állam mint fiskus vesz részt és az ítélet attól is függ, hogy az illető pl. hanyag a bizonyításban vagy dacból beismer valamit ; a biró köteles erre ítéletet alapítani, ezt az ítéletet tehát nem lehet közjogi következményekkel sújtani. Még egy utolsó javaslatom van, amely a kegyelmi kérdésekre vonatkozik. Már elmondottam az indokolását ; a szöveg egyszerű felolvasásából is meg lehet érteni. Javaslom, hogy a 7. § második bekezdése helyébe a következő uj bekezdés tétessék : »Ha a választójogból a jelen paragrafus 9. és 10. pontja szerint kizáró büntetés, kegyelem utján egészen elengedtetett, vagy egészben pénzbüntetésre változott, vagy a büntetés végrehajtását feltételesen felfüggesztették, akkor a jelen törvényben irt jogkövetkezmények is elengedtetteknek, illetve felfüggesztetteknek tekintendők, részleges kegyelem esetén pedig a választójogból való kizárás időtartama a kegyelem utján korlátozott szabadságvesztés büntetés kiállásából, illetve, ha a felfüggesztett szabadságvesztés büntetést végrehajtják, ennek kiállásából számítandó.« Tisztán csak jogászi precizitásnak felel meg, ha ezt összhangba hozzuk a 8. pont rendelkezésével. Lehetséges már most, hogy az igen t. belügyminister ur nincs abban a helyzetben, hogy erre az egész nagy komplexumra röviden nyilatkozhassak és jelezhesse a nemzetgyűlés előtt álláspontját, hogy vájjon elfogadja-e ezeket a módosításokat, vagy nem, hanem az ő megítélése szerint is szükséges lehet, hogy ezzel tovább foglalkozzunk. Ezért javaslatot teszek, amely azt célozza, hogy ennek a szakasznak tárgyalását függesszük fel, mig ezt a belügyminister ur is megtárgyalja, ha akarja megtárgyalni a kormány más tagjaival. Hogy ezt megnyugtatóan átszövegezhessük, s ugy jogászi, mint politikai szempontoknak megfeleljünk, nehogy ugy lássék, hogy ez üldöző szakasz akar lenni, csapda, amellyel meg akarnak fogni, ugy hogy még a múltba is visszatekintenek. A törvényhozási tendencia tisztasága érdekében is fontos, hogy ezt kellőkép át lehessen reformálni. Javaslom, hogy ha ezek a javaslataim el nem fogadtatnának, — illetve, ha talán a belügyminister ur hozzájárul, a nemzetgyűlés a 7. szakasz tárgyalását későbbre halassza és az addig a bizottságnak átdolgozás és jelentéstétel végett visszaadassék. Elnök : Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Várnai Dániel ! Várnai Dániel: T.* Nemzetgyűlés ! Mielőtt a 7. §-hoz való megjegyzéseimet elmondanám, hozzájárulásomat nyilvánítom Rupert képviselőtársam utóbb benyújtott halasztó indítványához. Azt hiszem, logikusabb volna, ha előbb erről döntene a t. Nemzetgyűlés, s bírálatainkat a szakasz fölött azután folytatnék. Elnök : Ez nem lehet ; elsősorban le kell tárgyalni s csak azután lehet a kérdést erre az indítványra feltenni ! Várnai Dániel : Az a szellem, amely a 7. §-t megelőző paragrafusokban is eléggé érvényesül, kettőzött mértékben érvényesül a 7. §-ban. Az előző paragrafusok sem jogkiterjesztő hatásúak, hanem jogcsonkitóak. A 7. § pedig még tovább megy ennél is, mert azokat a választókat is üldözi és azokat a választókat is "ujabb gát elé állítja, akiket az előző paragrafusok meghagytak. A 7. §-ban érvényesül az a szellem, amelynek rombolásaira rámutattunk az elmúlt öt esztendő során s amely napjainkban talán már nem egyéni kilengésekben nyilvánul meg, hanem amely belevitetett már a törvénytárba finom paragrafusok formájában. Ugyanezt a szellemet akarják most kettőzött mértékben érvényesíteni a 7. §-ban. Büntetőjogunk egész szelleme abban kulminál, hogy azokat, akik már egyszer megbűnhődtek valamely bűncselekményükért vagy valamely vétségükért, se a törvény, se a társadalom ne üldözze többé, sőt ellenkezőleg, a törvénynek és a társadalomnak is azon kell dolgoznia, hogy ezek a már egyszer megbűnhődött emberek visszakerülhessenek a társadalomba, hogy utat nyissanak nekik a társadalomhoz, a munkához, hogy ezen az utón eljussanak az állampolgári jogok gyakorlásához, Sajnos, ennek a szellemnek teljesen ellentmond a 7. §, amelynek legnagyobb részében az üldözés, bosszúállás szelleme nyilatkozik meg, mert legnagyobb részben ama deliktumok következtében zárja ki az állampolgárokat az aktív és passzív választójogból, amelyek miatt már elvették büntetésüket. Hivatkozhatnék e tekintetben sok mindenre, elsősorban leginkább az úgynevezett gyorsított tanácsok ítéleteire. E tanácsok munkájáról e pillanatban nem akarok politikai birálatot mondani, bár azt hiszem, hogy a közvélemény és a társadalom — a politikai közvélemény, de még a jogászi közvélemény is -eléggé bátor ma már beismerni, hogy bizony azokban az időkben, szezonjog alapján szezonjogászok Ítélkeztek a bírói felelőtlenség palástjában. A törvényhozásnak ma már az volna a kötelessége, hogy mindazokat a hibákat, mulasztásokat és jogi kilengéseket, amelyeket a gyorsított tanácsok elkövettek, kétszeresen is jóvátegye, nemhogy még ráduplázzon ezekre az ítélkezésekre olyan rendelkezésekkel, amilyeneket ez a 7. § alkalmaz s amelyeket csak a bosszúállás szellemével tudunk magyarázni. Mondom, politikai birálatot ezekről az ítéletekről e pillanatban nem kívánok mondani, de utalok arra és felhívom a t. Nemzetgyűlés figyelmét, hogy ma már jogászi vélemény az, hogy a gyorsított tanácsok ítéletei régesrégen megérettek a revízióra és komoly jogászi vélemény, hogy a gyorsított tanácsok elitéltjei viszont megérettek arra, hogy ne csak amnesztiában, hanem teljes rehabilitációban is részesüljenek. Ez az igen előkelő jogászi vélemény pedig hogyan tudna érvényesülni, hogyan tudna valósággá elevenedni, amikor itt van a törvényjavaslat ezzel az üldöző szakaszával? Ez a szakasz üldözőbe veszi azokat, akik már kitöltötték büntetésüket és üldözőbe veszi azokat is, akiket valamely bűncselekmény miatt csak letartóztattak. Hiszen a 11. pont csak annyit mond ki, hogy »bírói határozat alapján«, még azt sem mondja ki, hogy »jogerős birói itélet alapján«. Szóval ki van téve midenki annak, hogy akármilyen cselekmény következtében elővezessék és letartóztatásba helyez zék. És ha egy következő fórum kimondaná is a szabadlábra helyezést, kimondaná, hogy nem volt jogszerű az előzetes letartóztatás, ennek a törvénynek alapján nem lehetne felvenni az illetőt a választók névjegyzékébe. Ezt a szellemet teljes mértékben megértették régebben is. Tisza István, akinek a t. belügyminister ur egyik előkelő tanítványa, szintén megértette azt, hogy nem lehet visszaható erővel felruházni az ityen szakaszt, nem lehet viszszaható erőt adni az ilyen rendelkezésnek, nem lehet büntetni azokat, akik már betöltötték büntetésüket. Tisza István ilyen rendelkezést fel is vett az 1918-as választójogba. (Rakovszky Iván belügyminister : Ez akkor volt uj intézkedés, ma