Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-421

22 A nemzetgyűlés 421. ülése 1925. körül a javaslat, amikor a hősök választójogát megszövegezték. Tudniillik a harctéren elesetteket valahogy beszámítják élő gyermeknek. Nem tudom azonban, hogy miért nem lehet ezt általánosságban a javaslatba belevenni. Egy harmadik jogcímről is meg akarok emlékezni. Ne méltóztassanak rossznéven venni, hogy ugy szedem össze a jogcímeket, amint azok az önök szempontjából fontosak és súlyosak, mert célt akarok velük érni. Ugy állítottam tehát össze az argumentumokat ennél a kérdésnél, hogy igyekeztem magamból kiszorítani azt a felfogást, hogy ugy is hiába minden. Még mindig ráerőltettem magamra azt a feltételezést, hogy a túloldal meggondolja magát és az általunk felhozott objektiv és az ország érdekeinek is megfelelő érveket figyelembe véve, a javaslatban az idevágó hibákat korrigálni fogja. Ha csalódni fogok ebben a feltevésemben, csalódásomnak konzekvenciái lesznek nemcsak egyénileg, hanem majd a választók részéről is, amire majd rá fogok mutatni beszédem végén. A harmadik kérdés, amire e szempontból itt rá akarok mutatni, az állampolgárság kérdése. Az állampolgárság az a jogcím, amellyel a legtöbb választót ki lehet gyilkolni a választói névjegyzékből. Tapasztalatból, gyakorlatból tudom, hogy a kihagyott választók igen tekintélyes részét azon a jogcímen pusztították ki a választók névjegyzékéből, hogy nincs meg a tiz évi magyar állampolgárságuk, vagy a természetes leszármazást nem igazolták. Én mint képviselő néhány választóm érdekében eljártam a belügyministeriumban az állampolgárság kikeresésében. Méltóztatnak tudni, hogy az állampolgárság megállapitása a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban 1921-ben kezdődött. Akkor kormányrendelet jelent meg, amely szerint az italmérésre jogosítottaknak állampolgárságukat tiz évre visszamenőleg kellett igazolni. Társzekérszámra — ez nem tréfa, mert igy van -- érkezett a sok kérvény és akta az állampolgárság megállapitása végett a belügyministeriumba, de itt, ahol társzekérszámra, és szinte vagonszámra voltak felhalmozva — és azt hiszem, még ma is szép számmal vannak az akták — a véges befolyású polgárok az ilyen tömegügyhöz csak igen nehezen tudtak hozzájutni. így jutottam hozzá, hogy gyakorlatból megismerjem, mit jelent az állampolgárság megszerzése. Nekem, mint képviselőnek is, annak dacára, hogy az osztályelőadók — és ezt leszögezem — kifogástalanul működtek és a lehető legdemokratikusabban kezelték ezt az ügyet, mégis napokig kellett rostokolnom és az akták nagy tömegére való tekintettel, én, Mint képviselő is napokon keresztül ácsorogtam és szaladgáltam a pincéből a negyedik emeletre, amig végre egy polgár, aki Magyarországon született s akinek dédapja vagy nem tudom hányadik őse is itt ebben az országban született, — "keresztény és zsidó egyformán — nagynehezen hozzájuthatott az állampolgársági bizonyítványához. Igazság-e az, hogy a trianoni békeszerződés alapján megfosztanak magyar állampolgárokat választójoguktól azért, mert az volt a szerencsétlenségük, hogy Kassán, Nagyváradon vagy Kolozsvárott születtek? És azon békeszerződés alapján, amelyet önök úgyszólván az else pontjától az utolsóig megvetnek és gyűlölettel tekintenek rá . . . (Víczián István : önök nem?) Egy-két olyan pontot kivéve, amely bizonyos m unka svéd elmet erőszakol önökre, mert különben Krisztus születése után még kétezer év után sem csinálnának munkásvédelmi intézkedéseket, én magam is megvetem ezt a békeszerződést olyan mértékben, mint önök a túloldalon. Azonban épen ezért, mert így gondolkozom, nem állok oda ezen trianoni békeszerződés bakójául és nem nyaktilózom le a évi június hó 4-én, csütörtökön magyar választókat ennek segítségével, mint ahogy önök teszik, t. képviselőtársaim. Nem győzöm tehát eléggé hangsúlyozni és a túloldal figyelmébe ajánlani, hogy a gyakorlatban az állampolgárság megszerzése — tapasztalatból beszélek •— lehetetlen dolog, olyan költséges és időt rabló, hogy azt a választók ezrei ebben az országban sohasem fogják tudni megszerezni és inkább elállnak attól, hogy bekerüljenek az alkotmány sáncaiba és mintsem hogy ezt a kálváriát végigjárják, inkább lemondanak választójogukról ! Azonkivül, hogy ebbe a javaslatba olyan tételes paragrafusok állittattak be, amelyek a magyar nép leghazafiasabb, legmagyarabb rétegét, épen a magyar munkásosztályt fosztják meg a választójogtól, még azt is látom, hogy tételes paragrafusain kivül, a javaslat annyi kaput enged majd az eljárások során való jogfosztásnak, hogy még a legminimálisabb igényeket is képtelen kielégíteni ez a javaslat. T. Nemzetgyűlés ! Most rátérek arra, amit az előbb már jeleztem, arra t. i., ami az itt elérhető eredmények, vagy eredménytelenségek konzekvenciájakánt, ugy személyemben, mint a munkásság egy tekintélyes részében le fog vonatni. A magyar munkásság 1922-ben huszonnégy képviselőt küldött be ide a nemzetgyűlésbe. Èz alatt a három esztendő alatt sem gazdasági, sem politikai, sem szociális téren nem sikerült a magyar munkásságnak olyan komoly eredményt elérnie, amelyre azt mondhatnám, hogy ezzel ä munkásosztály most már megelégedhetik. Ha az általános, egyenlő titkos választójogért folytatott 40 éves küzdelmünknek is az lesz az eredménye, hogy a kormányzópárt és a kormány paragrafusaiban és elvileg is egyenesen kiélezi ezt a készülő törvényt a munkásosztály ellen, nem méltóztatnak-e gondolni, hogy ennek a munkásosztály szempontjából különös eljárásnak önökre nézve nem épen kedvező konzekvenciája lesz? Mi, akik itt vagyunk, a másik számú forradalom előtt, alatt és azóta is nyiltan arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a jogkiterjesztés tekintetében parlamentáris utón vivjuk meg a munkásság felszabadító harcát. Ezzel szemben kétségtelen, hogy volt és kétségtelen, hogy bizonyos kis mértékben még lehet is itt olyan felfogás, amely más mesgyén akar haladni és amely a parlamentarizmust nem tartja a munkásosztály felszabadítása szempontjából célravezetőnek. Azért tehát gondolják meg önök ott a túloldalon, épen azért, mert konzervativen ragaszkodnak a hatalmukhoz (Propper Sándor : Miért nem reakciósán ?), hogy mit cselekszenek. Gondolják meg, hogy amikor három éven keresztül szemléltetően, gyakorlatilag, tehát a legértelmesebb módon értetik meg a dolgozó emberekkel azt, hogy parlamentáris utón az ő számukra eredményeket elérni nem lehet, nem épen azt érik-e el vele, amit a legkevésbé akarnak, nem épen azt érik-e el vele, amitől félnek, hogy magam is és ezer és ezer munkástársam más útra lép. A becsület és igazság kedvéért nem vonom ki ebből a magam személyét sem, mert én magam, aki eddigelé meglehetősen jobboldali szociáldemokrata voltam, az önök viselkedése folytán állandóan tolulok balra és minden egyes jogfosztás, minden szociális megnemértés, minden egyes olyan terrorisztikus, reakciós, sőt ellenforradalmi megnyilatkozás, amely az önök részéről időről-időre és napról-napra ebben a teremben történik, munkástársaimmal együtt azt a felfogást erősiti meg bennem, hogy parlamentarizmussal ebben az országban célt érni nem lehet, jöjjön a direkt akció, amikor ahhoz elég erősek leszünk. (Vanczák János : És eljön az idő !) Erre a veszedelemre intem és figyelmeztetem önöket elsősorban ! Azokat, akik komolyan és őszintén hiszik mindazt, amit ebben a javaslatban mondanak,