Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-421

A nemzetgyűlés 421. ülése 1925. évi június hó 4-én, csütörtökön 23 mert vannak olyanok, akik csak Genf és szemkötősdi kedvéért állitják ezt. De viszont vannak egész bizonyosan önök között is jóhiszeműek, olyanok, akik komolyan hiszik, hogy bizonyos hazafiság, bizonyos konszolidáció, stb. követeli meg azt, hogy a választójogról szóló javaslatot ilyen konzervatív szellemben, ilyen ellenforradalmi módon állitsák össze. Ezeket az urakat arra kérem, gondolják meg, mit cselekszenek, mert ha ebben az országban a munkásosztály egyszer elfogadta azt az álláspontot, hogy parlamentáris utón célt érni nem lehet, akkor önök semmiféle reakciós, forradalmi vagy ellenforradalmi javaslattal, vagy törvénnyel ezt a felfogást többé innen kigyomlálni nem fogják tudni sohasem. Akik tehát komoly, hazafias, becsületes, konzervativ szempontból ( Malasits Géza : Ne dicsérd őket, ne mondd, hogy konzervativ ! — Szabó Sándor : Csak azt nem tudom, hogy mivel reakciós ! Ezt magyarázzák meg !), bírálják el a helyzetet, szíveskedjenek eddigi álláspontjukat revizió alá venni és a javaslatot a részletes tárgyalásnál olyanná tenni, amely legalább a minimális követeléseknek megfelel, mert ha elkésnek vele az urak, magukra vessenek. Én a törvényjavaslatot azért, mert semmiféle szempontból sem felel meg a legminimálisabb követeléseknek sem, sőt, mert egyes paragrafusai a szociáldemokrata képviselők választását a különböző börtönszakaszok segítségével egyenesen lehetetlenné teszik, sőt a jelölteket is lenyaktilózzák és igy az ipari munkásosztályt teljesen képviselhetetlenné teszik, ezen ellenforradalmi szelleménél fogva a magam részéről a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Klárik Ferenc ! Klárik Ferenc : Kérném a tanácskozóképesség meg állap itás át ! Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő képviselő urakat összeszámlálni. (Fáy Gyula : Az urak szabadságon voltak hónapokig és mi nem kívántunk katalógus olvasást !) Bodó János jegyző (megszámlálja a jelenlévő képviselőket) : Huszonkilenc ! Elnök : Minthogy a Ház nem tanácskozóképes, az ülést öt percre felfüggesztem ! Szünet után. Elnök : Az ülést újból megnyitom. A szó Klárik Ferenc képviselő urat illeti. Klárik Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt a választójogi javaslat tárgyalására rátérnék, méltóztassék megengedni azt, hogy a választójogi javaslat tárgyalása alkalmával felmerültekre és különösen Lendvai képviselő ur által hangoztatottakra néhány szóval válaszoljak. Lendvai képviselő ur választójogi beszédében egyenesen felhívta a kormányt arra, hogy a szakszervezeteket, mint ilyeneket, rendszabályozza meg, mert az ő elgondolása szerint ezek a szakszervezetek nem töltik be azt a hivatást, amelyet a szakszervezeteknek be kellene tölteniök, inkább akadályozzák a munka szabadságát és lehetetlenné teszik azt, hogy a munkások szabadon dolgozzanak. Ugy gondolom, hogy ezekben az időkben a munka szabadságáról ne igen essék szó, inkább talán arról kellene beszélni, hogy valahogyan munkát teremtsünk, hogy az emberek dolgozhassanak és megkereshessék a mindennapi kenyerüket. De azzal a felhívással szemben, melyet ő a t. kormányhoz intézett, legyen szabad nekem statisztikai adatok alapján a következőket elmondanom. Ausztriában — ugy tudom — a kormány naponta 3 milliárd koronát fizet ki munkanélküli segély címén az osztrák munkanélkülieknek. Magyarországon a kormány erre a célra eddig egyetlen fillért sem áldozott. (Zaj a középen.) Ezzel szemben a szakszervezetek a munkanélkülieket jelentékeny mértékben támogatják. E szakszervezetek közül — amelyek megrendszabályozását sürgeti és kéri a kormánytól Lendvai képviselő ur — csak a famunkások szervezetét említem meg. Szerencsém van e szakszervezet elnökének lenni s az ott felvett hivatalos adatokból a következőket mondom el. Tavaly, 1924-ben ez a szakszervezet kifizetett munkanélküli segélyre 940 millió koronánál többet, utassegélyre 6 milliót, költözködési segélyre 480.000 koronát, szeretetadományra 900.000 koronát, rendkívüli segélyre 52 milliót, úgyhogy a múlt esztendőben általa kifizetett segélyek teljes összege 1.864,177.000 korona volt. E segélyeken kivül, melyekben özvegyek és árván maradt gyermekek részesültek nagymértékben, kifizetett a szakszervezet magára a jogvédelemre 11 milliót, sőt az egész ország területén 47 milliót, művelődési célokra pedig kifizetett 187,077.000 koronát. Ebben az esztendőben pedig január 1-től május 31-éig ugyanezekre a célokra egyedül a famunkások szövetsége kifizetett 1.381,799.000 koronát. Ugy gondolom, hogyha ez a szakszervezet nem tett volna egyebet, csak ebben a tekintetben teljesítette volna kötelességét, akkor is igen nagy, igen erős hézagpótló munkát végzett, mert támogatta a szegényeket, nyomorultakat, azokat, akik erre a támogatásra a, legnagyobb mértékben rászorultak. De a szakszervezetek egyebet is tesznek ; nemcsak ezen a téren mozognak, hanem kulturmunkát is végeznek, írni-olvasni tanítják analfabéta tagjaikat, továbbképzik a már elemi iskolát végzett tagjaikat, idegen nyelveket tanítanak, hatalmas könyvtárral rendelkeznek, előadásokat tartanak. Szóval ezek a szakszervezetek mindazokkal a kultureszközökkel dolgoznak, amelyekkel az embereket tanítani lehet. T. Nemzetgyűlés ! Ugy gondolom, hogyha megrendszabályozásról lehet szó, akkor ne menjünk a körútra vagy a Tököly-utra a vasasokhoz, de máshova sem, ahol ezek a munkásszervezetek működnek, hanem talán inkább a Sörház-utca környékén kellene kissé komolyabb elbánást tanúsítani. Ezekután méltóztassanak megengedni, hogy kijelentsem még a következőket. Ugyancsak a választójogi vita alatt Kuna P. t. képviselőtársam közbekiáltotta, hogy Garami Ernő hazaáruló ! (Kabók Lajos : Nem tudta, hogy mit nlond !) Elnöki megrovásban nem részesült, mert az elnök ur, — amint kijelentette — nem hallotta Kuna P. András urnák ezt a közbeszólását. T. Nemzetgyűlés ! Én Garami Ernőt 20 esztendeje ismerem, tisztelem, becsülöm, pedig én szeretem a hazámat. Senki nálamnál jobban a hazáját nem szereti; de én sem szeretem jobban hazámat, mint ahogy szereti Garami Ernő. Soha, egy percre, egyetlen pillanatra sem távolodott el, de ki kellett mennie az országból. Nem azért ment ki, mert nem szereti hazáját, hanem azért, mert legfőbb kincsét, saját életét védte. (Kabók Lajos : Életveszélyesen megfenyegették számtalanszor ! Megmenekült az usztatástól !) Garami Ernő addig, mig itt volt, mig ebben az országban dolgozott, soha dolgaiban egyetlen percig sem feledkezett meg arról, hogy bár ő szociáldemokrata, de ennek a hazának, ennek az országnak fia és minden munkájában oda törekedett, hogy ennek az országnak javára váljék. (Pikler Emil : Hegedűs Lóránttól kell megkérdezni, ki volt a legjobb kereskedelemügyi minister Magyarországon?) Nem hiszem tehát, hogj* akár Kuna P. András képviselő urnák, akár másnak