Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-421

A nemzetgyűlés 421. ülése 1925. évi június hó 4-én, csütörtökön 21 hogy bizonyos foglalkozások esetén, a javaslat szerint, az összeíró küldöttségeknek vélelmezniük kell a négy elemi elvégzését. A 2000. számú, ma is érvényben levő választójogi rendelet az ipari és kereskedelmi tanonciskola első osztályát egyenjogúvá minősiti a négy elemivel. Ha most azt vesszük tekintetbe, hogy rendelet fogja a négy, illetve hat elemi iskolával egyenlővé tenni más egyéb szakiskolák bizonyítványait, nem bizonyos, hogy ez meg fog történni, mert a javaslat nem tartalmazza azt, hogy az ipari és tanonciskola egyenértékű a négy elemi iskolával. (Puky Endre előadó : Rendelet fog róla megjelenni !) Rendeletben fogják tehát megállapítani, azonban jobban szerettem volna, ha a javaslatban lett volna benne. Nem tudom, hogy ennek kimondását miért kell rendeletre bizni. (Puky Endre előadó : Azért, mert sok más ilyen iskola van még !) Igen, sok iskola van, azonban a javaslat indokolása szerint a ministerelnök ur itt koncessziókat akar tenni az ipari munkásságnak. Azt kétségbe vonom, hogy különösebb koncessziókat tesz, azonban a ministerelnök ur igazolhatta volna ezen készségét azzal is, ha tételes paragrafusba foglalta volna az ipari és kereskedelmi tanonciskola első osztályát is, mint ahogy ezt a négy eleminél tette. Ennek semmi akadálya a világon nem volt és hogy nincs benne a javaslatban, ez inkább kissé gyanakvásra késztet. (Puky Endre eló'adó : Hány katonai meg egyéb szakiskola van még?) Van még egy csomó szakiskola, elismerem, de a t. előadó ur is aláírhatja, hogy ezek a gyakorlatban sem jelentenek együttvéve annyit, mint az ipari és kereskedelmi tanonciskola első osztályának elvégzése. Teljesen tárgyilagosan mondom, hogy pl. a faipari szakiskola, vagy valami sajtkészitő állami tanfolyam — a rendelet emlitést tesz egy ilyen turógyárról — végeredményben nem olyan fontos iskolák, ezek gyakorlatilag nem is számítottak soha semmit. Ezeknek az iskoláknak igen tekintélyes része ilyen és csak egy komoly ellenértékű iskola van : az ipari- és kereskedelmi tanonciskola. Ez nagyon komoly iskola, s ennek ma már kivétel nélkül úgyszólván minden faluban meg is kell lennie. Minden faluban, ahol iparostanoncok vannak ma már népiskola is van és annak az iparostanoncnak, aki olyan helyen tanult, ahol népiskola is van, külön ipari tanonciskolába is kell járnia a falusi néptanítóhoz. Ipari tanonciskolát tehát lényegében ma már minden ipari munkás végez. Nem is beszélek a kereskedelmi alkalmazottakról, mert azok túlnyomó részt városokban végzik a munkájukat, ott laknak, náluk ez olyan csekély kivételt jelent, ami miatt nem is érdemes a javaslatnak magát kompromittálni ezzel a kis reakcióval. Az ipari munkássággal szemben elköveti a javaslat azt az igazságtalanságot, hogy megkülönböztet, és amíg a lateiner pályákon működőkkel szemben vélelmezést ír elő az összeíró küldöttségek számára, addig az ipari és kereskedelmi alkalmazottakkal szemben a törvényjavaslat nem vélelmezteti az összeíró küldöttségek által a négy elemi iskolának elvégzését. Pedig véleményem szerint nem történnék semmi gyakorlatiatlanság és igazságtalanság már csak azért sem, mert az ipari munkásoknak 90%-a egész bizonyosan ipari tanonciskolát végez. Legalább is az ujabb generációról el lehet azt mondani, hogy a tanonciskolát el kell végeznie. Ugy az ipari munkásnál, mint a kereskedelmi alkalmazottaknál kár azt a lehetőséget megteremteni, hogy az illetékes összeíró küldöttségek nagyobbszabásu jogfosztást végezzenek az ipari munkássággal szemben a négy elemi iskola és az ipari tanonciskola hiánya miatt. A javaslat nak ki kellene mondani, hogy mindazon szakipari munkásoknak és kereskedelmi alkalmazottaknak, akik szakszerű alkalmazottaknak nevezhetők, a négy elemi iskolának elvégzését annál is inkább vélelmezni kell, mert feltételezhető, hogy a négy elemit, de az ipari, vagy kereskedelmi ta :onciskolának első osztályát sikeresen elvégezték. A választói jogcímnek egyik igen érdekes része a három élő gyermekre vonatkozó jogcím. Mikor a három élő gyermek jogcímét a rendeletbe és az előttünk fekvő törvényjavaslatba bevették, kétségtelen, hogy a kormányzatot és a javaslat tervezőit az a szempont vezette, hogy jutalmazni kell a nemzetszaporitásban rejlő hazafias készséget. Egy elvesztett világháború után vagyunk. Ez a nemzet számszerűleg igen megfogyatkozott, nagy véráldozatot adott le a világháborúban, tehát a nemzésre, a nemzet szaporítására, a nemzet erősítésére akarta a kormányzat és a javaslat tervezője serkenteni a magyar asszonyokat, mikor a választójog egyik jogcímét a három élő gyermekben állapította meg. Ha ez igaz, mint ahogy ennek igaznak keli lennie, akkor felfogásom szerint az az anya, aki három élő gyermeknek adott életet, egyszersmindenkorra eleget tett ennek a hazafias kötelességének. A hazafiasság kritériuma e szempontból teljes egészében kimerittetett akkor, mikor az az asszony három élő gyermeknek adott életet. Mivel méltóztatnak tehát magyarázni azt a jogfosztást, amelyet elkövetnek olyan esetekben, amikor időközben a szerencsétlen család elvesztette egyik élő gyermekét ? A hazafias kurzus idején lehetségesnek méltóztatnak tartani azt a kereszténytelen hazafiatlanságot, hogy egy asszonyt, aki hazafias kötelességének eleget tett, aki az Isten sújtó kezét nem birván elkerülni, elveszítette egy élő gyermekét, büntetni akarnak, felülbírálni akarják az Isten sújtó kezét, büntetni akarják azt a munkásasszonyt, aki elvesztette egyik élő gyermekét ? Hol van itt a konzekvencia ? Áz az asszony eleget tett hazafias kötelességének mikor nemzett, most, amikor önhibáján kívül, az Isten akaratából elvesztette egyik élő gyermekét, bekövetkezett az a családi szerencsétlenség — és most az önök kifejezését veszem át, mert az önök lelkére akarok hatni ezzel — akkor önök a keresztény kurzus idején keresztény ember létükre odaállanak és az Isten parancsa, tilalma ellenére beleavatkoznak az ő jogkörébe, súlyosan felülbírálják az ő cselekedetét és felülbüntetik még az ő sújtó akaratát. ? Hogyan méltóztatnak ezt elgondolni ? És hogy ez a jogfosztás is a munkásságot sújtja leginkább, ezt hivatalos statisztikai adatokkal lehet igazolni, mert a gyermekhalandóság a munkásosztálynál épen a legnagyobb. A nemzés, a nemzet naggyátételének akarata, mégis csak ennél az osztálynál a legnagyobb. Ezt is hivatalos statisztikával lehet igazolni. Egészen gazdag vidékek, és leginkább a gazdag vidékek tértek" rá ebben az országban az egyke-rendszer gyakorlására. A munkásosztály szapora, hogy ugy fejezzem ki magamat, az ebből a szempontból 100%-ig eleget tesz hazafias kötelességének, tehát amikor súlyos gazdasági viszonyok között a munkásosztály abba a helyzetbe jut, hogy gyermekeit el kell vesztenie a gazdasági nyomorúság, a rossz táplálkozás, a rossz lakás következtében, amikor számtalan betegség támadja meg a munkáscsaládot és az elhalt gyermekek túlnyomó nagyrészét a munkás- és proletárgyermekek teszik ki, akkor azzal az igazságtalansággal, hogy a megcsappant jogcím jogfosztást jelenthet a gyakorlatban, szintén a munkásosztályt sújtja a t. túloldal, amidőn és nem precizirozza megfelelő módon, hogy — ha valaki három élő gyermek révén egyszer már bejutott a névjegyzékbe — a gyermek elhalása esetén ne lehessen többé a választójogot elvenni az anyától, aki felfogásom szerint minden időkre eleget tett hazafias kötelességének azzal, hogy három élő gyermeknek adott életet. Egyébként kapiskált már e körül az igazság