Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.

Ülésnapok - 1922-421

20 A nemzetgyűlés 421. ülése 1,925 részében, hogy »a koalíciós uralom alatt vettük észre először, hogy azt a maszlagot, melyet felülről kínáltak a nemzetnek, egyes politikai irányzatok saját céljaikra akarják gyümölcsöztetni«. Amig tehát a javaslat indokolásában a ministerelnök ur saját aláírásával igazolja azt az igazságtalanságot, melyet a választójog terén a magyar néppel szemben 1848 óta egész napjainkig elkövettek, ebben a parlamenti beszédében viszont maszlagnak nevezi azt az akciót, amelyre azt is lehetne mondani, hogy maga a választójog kiterjesztése. Azt mondja továbbá : »Csak a Károlyi-frakció irta zászlajára az általános, egyenlő és titkos választójogot, hogy ezzel előkészítse a talajt, amikor majd a demagógia segitségével hatalomra juthat«. (Az elnöki székel Zsitvay Tibor foglalja el.) Az a rettenetes ellentmondás, amely a javaslat indokolásában és a ministerelnök ur beszédében megnyilatkozik, kétségtelenné teszi azt, hogy a kormány komoly jogkiterjesztést nem óhajt adni. Annyit adnak, amennyi már elkerülhetetlen s amit majd adni fognak, azt végeredményben annyi módon fogják értéktelenné tenni, amennyi épen rendelkezésükre áll. A ministerelnök ur többek között a forradalmat hivja fel segítségül ahhoz, hogy a magyar néptől a jogot megtagadja. Én a ministerelnök urat bátor vagyok figyelmeztetni, hogy ne igen fesse az ördögöt a falra, mert ha egyszer a jogfosztással kapcsolatos folytonos ördögfestés után a szociáldemokrata párt akarata ellenére is jelentkezni fog az ördög, akkor azt hiszem, a ministerelnök ur kissé meg fog ijedni ettől az eseménytől, amelyet most olyan kedvenc módon állandóan, mint ijesztő mumust a falra festeget. De a 48-as idők egyik nagy embere, az úgynevezett történelmi középosztály egyik tagja, nem egészen ugy látta a választójogot mint forradalmi lehetőséget. Lónyay Gábor az 1843-iki országgyűlés idején a választójog kérdéséről a következő kijelentést tette : »A veszély nem azoktól jön, akik a jogok gyakorlatába bevétetnek, hanem ellenkezőleg azoktól, akik abból kizáratnak.« Tehát egész helyesen állapítja meg Lónyay Gábor már a 48-as időkben azt, amit a ministerelnök ur és a t. kormányzópárt még ma sem lát, hogy a veszély nem abban van, ha a jogokat kiterjesztjük, mert a jogkiterjesztés maga lokalizálása a forradalmi lehetőségeknek, de a veszély azok táborában foglaltatik, akik kizáratnak a választójogból, mert hiszen ezek természetszerűleg be akarván jutni az alkotmány sáncaiba, azt az agitációt folytatják, amely végeredményben a forradalomhoz vezethet. A ministerelnök ur azon pártpolitikai készségében, hogy a szociáldemokrata pártot akarja a lehetőségig kizárni a nemzetgyűlésből azt hiszem, azt az igazságtalanságot követi el, hogy nem a szociáldemokrata pártot, hanem az ipari munkásságot zárja ki elsősorban és érzékenyen az alkotmány sáncaiból. Magára vessen a ministerelnök ur, ha ez az általa is intelligensnek és érettnek minősített osztály, amely agitációra első helyen alkalmas, jogfosztottságában azután csatlakozni fog ahhoz az agitációhoz, amelyet a ministerelnök ur emiitett. Annak igazolására, hogy a ministerelnök ur és a kormány indokolatlanul fél a jogkiterjesztéstől és, hogy a munkásosztályt akarja főként jogtalanságban tartani, méltóztassék megengedni, hogy pár statisztikai adatot olvassak fel. Magyarországon a népességnek csak 28%-a választó. Németországban 59,189.700 lakosból 35,949.800, vagyis 65%, Csehszlovákiában 12,611.000 lakosból 6,917.956, vagyis 55%, Angliában 40 millió lakosból 21,776.000, vagyis 54%, mig Magyareve június hó 4-én, csütörtökön országon körülbelül csak minden negyedik ember választó. A javaslat szerint Magyarországon a nagykorúaknak 54.62%-a, sőt ama nagykorúaknak, akik elvégezték a négy elemi iskolát is, csak 73.5%-a választó. A négy elemit elvégzett nagykorúaknak több, mint negyedrésze esik ki a választójogból a különböző jogcímek felállítása val. Mig minden száz nagykorú polgárból 63.5% a választó, addig minden 100 nagykorú munkásból csak a fele, 50 bír választójoggal. A polgársághoz tartozó 1,155.239 nőből 580.827, tehát 50%, a választó, ezzel szemben a munkássághoz tartozó 987.104 nőből mindössze 336.513, tehát csak 36.4% a választó. A Bethlen-féle választójog osztály-jellegét az bizonyítja a legjobban, hogy a polgári osztályhoz tartozó 956.257 férfi választóból 756.941-nek, vagyis a 794%-nak van választójoga, mig ezzel szemben a munkásosztályhoz tartozó 980.857 férfiből csak 657.667-nek, vagyis 67%-nak van választójoga. Ezekből a statisztikai, adatokból, amelyek a kormány által előterjesztett hivatalos adatok, állapítottuk meg tehát, hogy azon kívül, amit már itt elmondottunk, a választójogot osztály szempont ból biztosítja a ministerelnök ur a polgárság számára, ugy a férfi, mint a női választójognál. Ezenkívül, ha a választói jogcímek bármelyikét veszem, mindegyikből azt látom, hogy leginkább munkásosztállyal szemben lehet velük visszaélni. A választói jogcímek egyike a négy elemi iskola. A férfi választójoga ^a négy elemi iskolához van kötve és erről bizonyítványt kell felmutatnia. Az én felfogásom szerint ezt bizonyítani nehéz, de különösen a munkásosztályhoz tartozóknak a legnehezebb. Ez csomó utánajárással jár. A legtöbb esetben más városba kell elmennie a választónak, hogy a négy elemi iskoláról szóló bizonyítványát megszerezze, de nemritkán megszállt területre kell elmennie érte. (Klárik Ferenc : Lehet, hogy meg se kapja !) Méltóztassanak megengedni, hogy a munkásosztály szempontjából mondjam ezt a követelniényt különösen hangsúlyosnak. Ha valaki például Kassán született és ott járt iskolába, ugy a négy elemi iskoláról szóló bizonyítványt meg lehet szereznie, különösen akkor, ha a polgári osztályhoz tartozó egyénről van szó, mert neki rendszerint biztosabban van ott olyan rokona, akinek segitségével egy levél utján is meg tudja szerezni, azonban a munkásság, az ő gazdasági viszonyai következtében, sokkal inkább fluktuál és így sokkal inkább fenforog annak a lehetősége, hogy a megszállott területen nincsen rokona ott, ahol az iskolát járta és igy azután ez a segitség sem áll rendelkezésére, hogy valaki ott személyesen eljárhatna az iskolai bizonyítvány megszerzésében. Ezenkívül a régebbi időben a munkásosztály idősebb tagjai kevésbé jártak iskolát, tehát a négy elemi hiánya miatt a munkásság nagyobb rétegét rekesztik ki a választójogból, mint a polgárságnak, már pedig nem egészen bizonyos, hogy az, aki nem végzett négy elemi iskolát, kevésbé művelt lenne, mint az, aki elvégezte. A négy elemi iskolai bizonyítványnak megszerzése, amikor azt megszállott területről kell beszerezni, rendszerint azzal jár, hogy oda kell utazni. Azok az átiratok, amelyeket esetleg hivatalosan küldenek oda a választókat összeíró bizottságok, vagy privát emberek, rendszerint nem járnak sikerrel. Útlevelet kell tehát váltani, ami pár napot vesz igénybe, nehézségekbe ütközik, munkabérveszteséggel jár az illető munkásra nézve ugy, hogy a munkás a mai szűkös anyagi viszonyok között, úgyszólván képtelen a négy elemiről szóló bizonyítványt meg szerezni. Kabók t. képviselőtársam emiitette már előttem azt, hogy a polgárságnak kedvez az is,