Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIII. kötet • 1925. június 04. - 1925. június 19.
Ülésnapok - 1922-421
A nèmzeigyûlés 421. ülése 192b. könnyíteni és ezért kénytelen elmondani azt, hogy a választási terror Feleden olyan formában jelentkezett, hogy őt, mint a szavazatszedő küldöttség elnökét is kikényszeritette a szavazókör helyiségéből. Egész sorozatát lehetne elmondani az ezekben a kerületeben történt olyan eseményeknek, amelyek mindazt igazolják, hogy azzal az érvvel szemben, amelyet a titkos választás visszaéléseire nézve felhoztak, nyilt választás esetén milyenőrülten tombolhat a terror és hogyan lehet ellenzéki kerületekből leltári kormánypárti kerületet csinálni. A tarpai választás rövid megemlítése után pusztán csak a sajószentpéteri választást óhajtom bemutatni. Ebben a nyilt szavazásn kerületben az történt, hogy este, mikor befejeződött a választás, pártunk bizalmiférfiai azt jelentették nekem, aki a megyében az összes ellenzéki választásokat vezettem, hogy a szavazókörök eredményét összeszámítva, ci ka 1600 főnyi többség mutatkozik. Ez a kerület volt az egyetlen hely széles Magyarországon, ahol megtörtént az, hogV bár nyilt szavazás volt, a szavazatok összeszámlálása több, mint 24 óráig tartott. A nyilt savazásu kerületekben a szavazatok összeszámlálása egy-két óra alatt szokott megtörténni és még a titkosan választó kerületekben sem szokott 24 óráig tartani. Ebben a kerületben azonban a szavazatokat csak 24 óra elmultával tudták összeszámlálni. Amikor már minden módon sürgették az eredmény kihirdetését, végre másnap 10 óra tájban kihirdették, hogy a sajószentpéteri kerületben 1600 szótöbbség mutatkozott a kormánypárt javára. (Bâtiez Gyula : Az lehetetlen !) A bizalmiférfiak jelentése jó szokott lenni, hiszen a képviselő urak gyakorlatból szintén tudják, mert egyik párt emberei sem bolonditják a saját pártjukat a választás befejezése után link számokkal. Hire járt azonban és többen panaszkodtak arról, hogy szavazatukat nem arra a pártra számolták, amelyre ők szavaztak. Számtalan esetben megtörtént, hogy a szavazatszedő küldöttség elnöke előbb megkérdezte az illetőtől, hogy kire szavaz, azután megállapította, hogy van-e választó joga, vagy nincs. Ez az eset tömegesen jelentkezett ennél a választásnál. Természetes, hogy mikor a választó polgár már kinyilvánította, hogy az ellenzéki jelöltre szavaz, közölték vele, hogy nincs választójoga. Titkos választásnál ez az eset sem fordulhat elő. Igen erős dolgok történtek a feledi választással kapcsolatosan. Ha nagyon lelkiismeretesen utánajárnánk az eseteknek, bizonyítani is lehetne, hogy mi történt ebben a kerületben, amelyben Borbély-Maczky Emil volt főispán ur vezette a választást a volt miavai főszolgabíró, Willberger Gyula segítségével, aki saját bemondása szerint régi jó választási róka. Itt honosították meg elsősorban a fejcsere-rendszert. Ez a csodabogár az a bizonyos alkalmas eszköz arra, amellyel ha a hatóság odaadja magát az ilyesmihez, minden választókerületben meg lehet hamisitani a választást a kormánypárt javára. A fejcsere-rendszer t. i. abban áll, hogy bár a rendelet szerint ki kell tölteni annak az ivnek a fejét az illető jelölt nevével, amelyre a szavazókat rávezetik, tehát pl. ha egy választási küzdelemben egymással szemben lép fel Herrmann Miksa és Kruppa Rezső, akkor a leszavazottak jegyzékére először felül be kell irni egyik helyen Herrmann Miksa, a másik helyen Kruppa Rezső nevét, állítólag ebben a kerületben a jelöltek nevét nem irták be előre a szavazójegyzék fejére, hanem csak utólag. így természetesen minden választást a kormánypárt javára lehet billenteni, mert ha lehetséges/hogy utólag irják be az ivre a jelölt nevét, akkor lehetséges az is, hogy arra a listára irják fel a kormánypárti jelölt nevét, amelyre többen szavaztak. Nyilt évi június hó 4.-én, csütörtökön 10 szavazás mellett igy lehet esetleg egy egész országban meghamisitani az eredményt a fejcsere-rendszer segítségével. (Propper Sándor : Szóval Herrmann Miksa jogtalanul ül itt !) Mindezek a rendszerek feleslegessé válnak abban az esetben, ha titkos a szavazás, mert akkor felfogásom szerint mindenképen a magyar nép érett akaratának megfelelően alakul ki a nemzetgyűlés képe. A választások titkosságának követeimém^e mellett azonban a leghatásosabb argumentum felfogásom szerint mégis csak az, hogy az 1922. évi választások nagymestere, az akkori választások vezetője, Gömbös Gyula képviselő ur is ma már a titkos választójogot követeli. Magának Gömbös képviselő urnák, aki az 1922-iki választásokat vezette, van egy olyan kijelentései hogy ő tudja, hogyan történtek ezek a választások, erről tudna beszélni s egy alkalommal szinte fenyegetésszerüleg emlegetett is valami ilyesmit. Az 1925 február 27-én tartott fajvédő pártvacsorán azonban Gömbös képviselő ur nyíltan leszögezte magát a titkos választójog mellett. Ha tehát Gömbös Gyula képviselőtársam, aki mint az 1922. évi választások első intézője, tisztában van azzal, hogy mit lehet csinálni nyilt választás esetén, a titkos választójogot kivánja, akkor egész bizonyos, hogy ennél nyomósabb, hatásosabb érvet aligha lehetne a nyilt választójog ellen felsorakoztatni. Mint említettem, a javaslat indokolásába az ipari munkásság választójogra érettsége meglehetősen ki van domborítva. Nem kétséges előttem, hogy a ministerelnök ur, aki a javaslat indokolását aláirta, erősen elválasztotta a szociáldemokráciát az ipari munkásságtól. De ha ez még valaki előtt kétséges volna, akkor el kell olvasnia a ministerelnök urnák ebben a Házban elmondott úgynevezett nagy beszédét, melyben részletesen foglalkozik a választójog kérdésével kapcsolatban a szociáldemokrata párt előretörésével is és ugy állítja be a kérdést a javaslat indokolásával széniben, hogy ő nem az ipari munkásságot akarja a választójogtól megfosztani, hanem mindent el akar követni, hogy ebben az országban a forradalmi elemek, tehát a szociáldemokrata párt is ne tegyen olyan nagy előrehaladást, amely nem kívánatos a nemzet, a haza szempontjából. Hogy a ministerelnök ur a választójogi javaslatát a szociáldemokrata párttal szemben élezi ki, az az ő beszédéből is kétségtelenül megállapítható. Beszédének egyik passzusa igy szól (olvassa) : »Az általános, egyenlő és titkos választójog jelszavát a szociáldemokrácia, a Marxizmus dobta bele a politikai életbe. A szociáldemokrácia, amig szorult helj-zetben van és ellenfeleit erőseknek érzi, a demokrácia jelszavaival dolgozik. De ha érzi a saját erejét, ha látja, hogy a vele szemben álló erők gyengék, leveti álarcát és osztályharc alapján osztályuralomra törekszik«. Tisztelettel kérem az elnök urat, szíveskedjék pár perc szünetet elrendelni. Elnök : A sürgősségre való tekintettel beszéd közben a képviselő ur nem kérhet szünetet. Tessék tovább folytatni beszédét. Reisinger Ferene : A ministerelnök ur beszédéből tehát világosan kiérthető, hogy mindenért, ami a választójog terén idáig történt, a szociáldemokráciát teszi felelőssé. A ministerelnök ur ezen állításával szemben rámutatok arra, amit már az előbb is emiitettem, hogy ebben az országban az úgynevezett történelmi középosztályhoz tartozók közül is többen a választójog kiterjesztése mellé sorakoztak, tehát semmi esetre sem áll az, amit a ministerelnök ur mond, hogy a választójogot csak a szociáldemokrácia agitációja tolta előtérbe. Azt mondja a ministerelnök ur beszéde tovább 3*
