Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.
Ülésnapok - 1922-419
A nemzetgyűlés 419. ülése 1925. ur nem fogja befolyásolni. (Halljuk!) Én azt mondom, hogy keresem.ini mondathatta ezt a képviselő úrral. Ha ez mondatta, itt talán eszembe juthatna az aesopusi mese a kimúlt oroszlánról, de ezt nem emlitem, inkább azt a régi magyar közmondást, hogy kidőlt sírkeresztnek nem köszön az utas. A másik lehetőség az, hqgy Várnai képviselőtársam gondolkozását a Jászi-íéle gondolkozás talán szintén egészen át- és áthatotta. Az a különös gondolkozásmód, az a radikális gondolkozásmód, amely például azt irattá annakidején Leninről, hogy a második Krisztus, amely azt irattá a »Huszadik század«-ban, hogy a parlament bagolyvár, a földbirtokos bőrkabátos földuzsorás, a papnépbutitó csuhás, a hadsereg, csendőrség : a kapitalizmus házőrző kutyája (Derültség a jobboldalon.), a biróság osztálybiróság, az akadémia a múmiák gyülekezete, kriptája és igy tovább. Szóval, ennek a felfogásnak az a lényege, íiogy az állami élet minden megnyilvánulását minden vonatkozásban, mindent, amit csak mi szépnek, nagynak és dicsőnek tartunk, mindazt lerántson a sárba. Ez az a bizonyos felfogás. ( Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ugyanez a felfogás volt az, amely azt mondatta Jászi-féle »Huszadik század«-ban megjelent cikk szerint, hogy Szent István a nemzet tönkretevője volt, mert a kereszténységet felvette, amely Imre hercegről, az ifjúság bálványáról azt mondatta, hogy hülye, mert jámboréletü volt, s például Kinizsiről közülök valaki Debrecenben azt hirdette, hogy kulturbestia. Ennek még a Házban is visszhaigja volt a inak idején. Régen a magyar családoknál a nagyok története, a szentek élete került az asztalra, ma — piszok. Napról-napra, folyton-folyvást nem azt olvassák, hogy régi nagyjaink hogyan és mik épen éltek. (Szeder Ferene : Ballagi Aladár történelmi szakvéleménye !) Ma Lédererről, Molnár-Tóthról olvasnak. (Halljuk !) Ha gondolkozom ezen. össze kell, hogy hasonlítsam a Felsőbükki Nagy Pálok, Szilágyi Dezsők, Návayak korát — aki vértanúhalált halt —• és gondolkozásmódját . . . (Mozgás a jobboldalon. — Pikler Emil : A titkos választójog hive volt Návay is !) De mégis egészen más a Jászi-, Várnai- és Rothenstein-féle felfogás. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a jobboldalon. — Reisinger Ferene : Ne kompromittálják ezt össze önmagukkal ! — Saly Endre : Egypár Szilágyi Dezső elkelne itt most is !) Bizonyos az is, hogy Várnai képviselőtársam beszéde fényes bizonyiték arra, hogy a nemzet igen-igen rossz" cserét csinált akkor, amikor azt a régi történelmi osztályt felcserélte a mai intelligenciával. (Zaj. Elnök csenget.) Ma már látjuk, hogy hova akarnak bennünket vezetni. A titkosat mindenki követeli addig, amig kormányra, vagy mondjuk, hatalomra nem jut. ( Meskó Zoltán : A kisgazdapárt akkor is követelte, amikor kormányra jutott !) Az első, aki ezt hozta, Kristóff y volt, de nem csinálta meg ! (íleuymejji-Kiss Pál : Irányi Dániel indítványozta elsőnek !) Azután jött a koalíció. Ez csinált valamit, de nem csinálta meg a titkos választójogot. Itt van azután Vázsonyi képviselőtársam, akiről eszembe jut, hogy a Pesti Hirlap 1896-ban, a millenáris esztendőben megjelent évfolyamának (Szeder Ferene : Majdnem harminc esztendő telt el azóta !) majdnem minden számában úgyszólván naponkint irt vezércikket. Akkor Ugrón Gábor képviselőtársunk édesatyja volt az általános választójog első harcosa. Vele szemben Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam napról-napra cikkezett és tiltakozott az általános választójog ellen. Később épen erre a Vázsonyi Vilmosra bízták rá ennek a törvénynek előkészítését s tegnap egy közbeszólást hallottam a túlsó oldalról, hogy hiszen az nem Vázsonyinak, hanem Tiszának választójogi törvénve volt. Hogyan lehetett volna ez Vázsonyi évi május hó 29-én, pénteken. 309 javaslata, amikor ő harminc éven keresztül következetesen a titkosság és az általánosság ellen nyilatkozott? (Erdélyi Aladár : Ugy látszik 30 év alatt megfordult a világ ! — Prosper Sándor : Az 30 évvel ezelőtt történt ! — Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólásaikkal zavarni a szónokot ! Halász Móric : A t. képviselőtársam szerint Károlyi Mihály megcsinálta a legideálisabb választójogot, amelyet valaha csak meg lehetett csinálni Magyarországon pedig épen Károlyi Mihály volt az, aki nem választatott meg ennek a választójognak alapján. (Rassay Károly : Ezért bukott meg az egész ! — Reisinger Ferene : A szovjet megcsinálta az általános választójogot !) Ha a képviselő ur erre hivatkozik, akkor én csak egy adatra vagyok bátor hivatkozni. (Reisinger Ferenc: Akkor diktatúra volt ! — Zaj.) A Horthy Miklós-ut — a régi Fehérvári-ut — 28. szám alatt volt a szavazóhelyiség. Ennél a szavazóhelyiségnél szavaztak az emberek reggeltől késő délutánig. Délután négy óra tájban kifüggesztettek ott egy cédulát, hogy a leadott szavazatok 14 korrektivummal érvényesek. Amikor láttuk, hogy ezt megcsinálták, akkor tisztában voltunk vele, hogy hogyan élnek ők a titkos választójoggal. (Peidl Gyula : Az is gazság volt ! — Propper Sándor : Az egyik helytelenséget nem lehet a másikkal igazolni ! — Nagy zaj. — Elnök csenget. — Propper Sándor : Akárcsak Rétságon ! — Szeder Ferene : Ugyanúgy Rétságon, mint Nagyatádon !) Kérem, mindjárt végzek. Elnök : Szeder képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj. — Szeder Ferene: Ugyanaz, mint Rétságon !) Halász Mórié : Bethlen ministerelnök ur épen az ellenzék felkérésére Ígérte meg azt, hogy a titkosság vagy a iiyiltság kérdését pártkérdéssé nem teszi. Megállapítom, hogy ezt helyesen tette, de megállapítom azt is, hogy ezt az Ígéretet becsületesen be is tartotta, úgyannyira, hogy akkor, amikor utasítást kértünk tőle, nem nyilatkozott és hagyta, hogy közöttünk alakuljon ki etekintetben a felfogás. (Meskó Zoltán : Már kialakult !) Igen, már kialakult és épen ezért az előadó ur javaslataival fogadjuk el a törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Rakovszky István f Rakovszky István : T. Nemzetgyűlés ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni ! (Propper Sándor : Milyen olcsón lehet diadalt aratni odaát !) Rakovszky István : Mindazokat, amiket a t. előttem szóló képviselő ur, a történelmi osztályok érdemeiről a múltból elbeszélt, teljes szívből osztom. (Helyeslés a jobboldalon.) Igenis, a történelmi osztályok egy évezreden keresztül hiven, önzetlenül teljesítették kötelességüket, (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon és a balközépen.) a csata mezején ép ugy, mint a tanácskozás termében, az ország érdekében. (Ugy van! Ugy van!) És ha én büszkén vallom magam szintén ezen történelmi osztály egyik tagjának, nem hunyok szemet a hibák előtt sem, amelyek kétségkívül megvoltak, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de amelyek elenyészőek voltak azokkal a nagy érdemekkel szemben, amelyeket egy évezreden át szereztek. (Ugy vem ! Ugy van !) És, ha most mi epigonok, az elismerés pálmáját nyújtjuk nekik, akkor eljutunk oda, ahhoz az úthoz, ahol a mi utaink, a t. előttem szóló képviselő ur útja, az én utamtól elválik ; elválik azoktól a nagy elődöktől, mert a titka annak, hogy liyen sokáig fenn tudták tartani magukat és a nemzet politikai életére döntő befolyást tudtak gyakorolni, az volt, hogy ők mindig szem előtt
