Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-419

310 A nemzetgyűlés 419. ülése 1925. évi május hó 29-én, pénteken. tartották a nép érdekeit, magukat azzal identifikálták, az idők haladásával haladtak, a népnek megadták azt, ami a nép jogos követelése és nem hátráltatta őket ebben az, ha ezáltal a saját önös érdekük talán károsodott is. Én nem akarok semmi egyébre sem utalni, mint az 1848-as nagy átalakulásra. Nem akarok semmi egyébre sem utalni, csak arra, hogy minden nehézség nélkül, 24 óra alatt, ment végbe a jobbágyság felszabadítása. A nemesség megértve az idők jelét, 24 óra alatt elintézte ezt az ügyet, nem törődve azzal, hogy vájjon ez nem-e rontja meg őket anyagilag. Sőt voltak olyan nemesi családok is, amelyek jóval 1818 előtt, mielőtt ez az áramlat erőre kapott volna csak egy Bezerédyre utalok — jobbágyságukat saját akaratukból minden külső nyomás, minden törvényes intézkedés nélkül felszabadították. (Reisinger Ferenc : Destruktiv volt ! — Zaj.) Mit jelent ez ? Azt jelenti, hogy ez a történelmi osztály mindig hivatásának magaslatán állott. Szabad-e nekünk, akik azt mondjuk, hogy e történelmi osztály utódai vagyunk, olyan törvényjavaslatot idehoznunk, amely a nép jogos kívánalmaival szemben áll ? ( Ugy van ! Ugy van !) Szabad-e olyan törvényt alkotnunk, amelyről, ha körültekintek egész Európában, azt látom, hogy egyike a legreakciósabb törvényeknek, amelyeket törvényhozó testület elé terjesztettek. (Propper Sándor : Egyedül áll a reakció történetében !) A l. előttem szóló képviselő ur azt mondotta, hogy mindenütt, ahol az általános és titkos választójogot, a titkos szavazást behozták, baj van. (Halász llóric : Nem én mondottam ; Eckhardt mondotta !) Szóval a képviselő ur csak citált, de igy is nagyon könnyen megegyeznek véleményeik. Meg vagyok róla győződve, — bár az egész ellenzék nem hatalmazott meg ennek a nyilatkozatnak megtételére, — hogy megszavazzuk ezt a törvényt ugy, ahogy van, ha a t. többség és a kormány garanciákat ad arra nézve, hogy ezek után minden baj meg fog szűnni ebben az országban. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon. — Erdélyi Aladár : Mi is megszavazzuk, ha Önök garantálják ! Tessék garantálni ! — Hegymegl Kiss Pál : A szanálást is garantálta a képviselő ur ! — Erdélyi Aladár : Mit ? — Hegymegi Kiss Pál : A szanálást ! — Erdélyi Aladár : Amit én garantáltam, azt meg is csináltam ! — Propper Sándor : Akkor meg van az garantálva ! Önök megszanálták az országot, az bizonyos ! — Reisinger Ferenc : Az országot tönkretették ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Rakovszky István : Én nem értem ezt a nagy felháborodást és felbuzdulást, hiszen a t. képviselőtársaim mindnyájan a nyilt szavazás alapján ülnek itt a teremben, — ugy mint mi is — de én nem mondhatom azt, hogy itt Magyarországon olyan rózsásak az állapotok, hogy még ilyen jó kor nem létezett, mint a jelenlegi. (Erdélyi Aladár : Hol rózsásak ?) Ott, ahol a t. képviselő ur van, mert ott a megelégedés rózsái fakadnak. (Derültség, — Heisinger Ferenc : De nem a földmunkásoknál !) Elnök : Kérem Erdélyi képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólásaival zavarni a szónokot. Reisinger képviselő urat is figyelmeztetem. (Reisinger Ferenc : Láttam én már Hedry képviselő ur napszámosainak helyzetét !) Reisinger képviselő urat épen most figyelmeztettem, hogy ne méltóztassék közbeszólni. Kénytelen leszek a képviselő urat rendreutasítani. Rakovszky István : Lehet-e megelégedés ott, ahol naponta tucatszámra történnek öngyilkosságok ahol naponta olvassuk, hogy kétségbeesett anyák gyermekeikkel a Dunát keresik fel, ahol azt látjuk, hogy egyik nagy üzlet a másik után bukik meg, ahol mindenütt azt látjuk, hogy a szegénység, a nyomor ri ki mindenből, állásnélküliek lézengenek és a munkanélküliek száma ijesztően emelkedik. (Zaj a jobboldalon. — Erdélyi Aladár : Ausztriából 50,000 munkás akar kivándorolni!—Peidl Gyula: Munkanélküli segélyt adnak nekik!— Erdélyi Aladár: A kettő tehát nem függ össze !) Ausztriában nem a titkos szavazás miatt vándorolnak ki. (Erdélyi Aladár : Nem is azt mondtam !) Elnök : Erdélyi képviselő urat már egyizben figyelmeztettem, hogy méltóztassék csendben maradni. Kénytelen leszek a képviselő urat rendreutasítani ! Rakovszky István : Ha a t. közbeszóló meg akarja cáfolni az én még el nem mondott beszédemet, szivesen leülök, ha a házszabályok megengedik és neki adom át a szót, hogy cáfolja meg amég el nem mondott beszédemet! (Derültség a baloldalon.) A t. előttem szóló azt mondja, különös az, hogy a szélsőjobb és a szélsőbal összefog abban, hogy a titkos szavazást követeli. Ez épen annak a következménye, amit a t. képviselő ur mondott, hogy t. i. mi, akik a régi osztályok politikai tradícióiban nőttünk fel, nem utasítunk vissza olyan álláspontot, amely a mi tradíciónknak megfelel csak azért, mert egy szélső, ellentétes politikai tábor is azt követeli, törekedvén arra, hogy a nép kívánságait és a nép szabadságát biztosítsa. Ha én kezetfogok velük a kérdés megoldására, csak konzekvens maradok a régi nagy tradíciókhoz. A t. képviselő ur felállított egy tételt, amely ellen tudtommal senkinek sincs kifogása e teremben, hogy a hazát szeretni kötelesség. Nem hallottam még felszólalást, amely ezt megtagadta volna. De, t. képviselő ur, a hazaszeretet azt diktálja, hogy a legelső és legfőbb kötelesség a jog, szabadság" és törvény tisztelete legyen, legelsősorban azok részéről, akik hatalmon vannak s akik erre még külön is kötelezve vannak. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igazat mondott Montesquieu, mikor azt mondotta, hogy nincs kegyetlenebb zsarnokság, mint amely az önkényt a jogés igazság álarca alatt gyakorolja. Az előttünk fekvő törvényjavaslat nem egyéb, mint a párturalom biztosítása törvényes intézkedések leple alatt. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az előttem szóló t. képviselőtársam felszólalásában kifejtette, hogy Vázsonyi Vilmos 1896-ban egészen más felfogást vallott az általános választójoggal szemben. Nagyon csodálkozom, hogy 30 év előtt neki épen ez az állásfoglalása tűnt fel és nem az, amelyet 1896 május 10-én tartott népgyűlés határozott. Akkor a népgyűlés arra törekedett, hogy az általános szavazati jog Magyarországon behozassék. Az országgyűlésen felszólalt gróf Zichy Jenő és szemben az előadóval, — aki azt a kifogást hozta fel, hogy nem lehet az általános választójogot behozni a nemzetiségi kérdés miatt, mert az veszélyt jelentene az országra — kifejtette, hogy ő nemcsak az általános választójogot, hanem a titkosságot is követeli. Abban az időben engem bizott meg a néppárt. — és ezt Ernszt Sándor t. barátom különös figyelmébe ajánlom — hogy a párt álláspontját fejtsem ki a Házban. Ekkor a következőket mondottam (olvassa) : »T. Ház ! Röviden kivánok a kérdéshez szólni, midőn saját pártom nevében kijelentem, hogy örömmel fogjuk látni, hogy a választási jog ki fog terjesztetni. Mi azt nem találjuk célszerűnek, hogy a legelső lépés annyira vezessen, mint azt kívánjuk, az általános szavazati jogig, mert mi nem a rohamos intézkedéseket, hanem a fokozatos fejlődést akarjuk és csak a fokozatos fejlődés nyújthatja azt a biztosítékot, hogy amit mi határozunk, helyes és jó legyen«. (Erdélyi Aladár : Helyes !) El fognak némulni a helyeslések azonnal odaát. (Olvassa :) »Szivesen csatlakozom azon indítványhoz, akármely oldalról jöjjön is, hogy a választási jog tetemesen kiterjesztessék. Csatlakozom igen