Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-413

114 A nemzetgyűlés 413. ülése 1925. évi május hó 22-én, pénteken. szabadság érdekében megindult a liberalizmus harca a tőkével szemben és követelte a gazdasági munkás-szervezkedés lehetőségét! Ennek a liberalizmusnak a feladata azonban nem állott meg, hanem ma sokszor épen a gazdasági munkás-szervezkedéssel szemben kell védenie az egyénnek és a munkásnak jogát. Ha tehát igy fogom fel a liberalizmust, akkor nem tudok olyan lesújtó eredményre jutni, mint Griger t. képviselőtársam. A nyugati államok a liberális pártok programját és a liberalizmusnak, mint a XIX. század reformgondolatának eszméit diadalra vitték. Ha az igen t. ministerelnök ur ezekre az államokra vonatkozólag azt mondja, hogy itt a liberalizmus betöltötte feladatát, talán igaza van, bár lehetne szólni arról is, hogy a liberalizmus itt a mérsékelt haladás általán nos gondolatát képviseli, szemben a konzervativizmussal és a radikalizmussal. De én elfogadom, hogy a liberalizmus a XIX. század reformeszmémek megjelölése. Elfogadom azt is. hogy ezekben az országokban betöltötte szerepét a ministerelnök ur felfogása szerint és elérkezett rá nézve az idő, hogy vagy a radikális pártokhoz csatlakozzék, amelyek rohamosabb haladási tempót diktálnak, vagy pedig — minthogy van neki mit konzerválni, mit védeni, mert a saját irányeszméit megvalósitotta — kapcsolatot keressen a konzervatív pártokkal és átalakuljon konzervativ párttá. Ennek előfeltétele azonban a mindenkori kormányzatok kezébe van letéve. A fennálló liberális pártok --eszmei szempontból nézem és nem a hatalomért folytatott kicsinyes tülekedések szempontjából — akkor tűnhetnek el a közélet teréről, lia uralkodó irányeszméiket megvalósitották. Ilyen szempontból Angliában, Amerikában, Svájcban, de majdnem minden nyugati kulturált demokratikus államban ezek az eszmék megvalósulva feladatukat betöltötték. Azonban elmondhatjuk-e ezt mi magunkra, Mag3^ar

lországra is? Méltóztassanak körülnézni: megvalósitottuk-e mi a liberális irányeszméknek azt a mértékét, amely a külföldön már mindenütt, mint befutott eredmény, jelentkezik? Hát vájjon nem az Isten kegyelméből való királyság gondolata kisért-e a legitimizmus köntösében? Hát a vallási egyenjogúság hiányát nem fennen hirdeti-e a numerus clausus törvénye? A gazdasági szabad versenyért évek óta kell ezen a helyen küzdelmet folytatni az. állami protekcionizmus legvisszataszitóbb jelenségével. A rendi korszak maradványai, amelyeket romokba döntött a liberalizmus, nem kisértenek-e közöttünk állami és társadalmi intézményeinkben? Mutassak rá talán a hitbizományok érintetlenségére, vagy a tervezett felsőház reformjára? (Ugy van! a baloldalonJ Mi mások ezek az intézmények, mint a rendiségnek ittmaradt emlékei, amelyek ki sértenek naprólnapra. Itt van a polgári szabadságjogok kérdése, amely első etappe-ját képezte a liberális mozgalomnak. Vájjon a legelemibb polgári szabadságjogok biztosítva vannak-e nálunk törvényileg vagy ^ gyakorlatilag?' Itt vannak a közigazgatási hatóságokkal szemben a biróságnál kereshető jogorvoslat kérdései, amelyek minden liberális és demokratikusan kormányzott országban

1 a fejlődés útját jelölik, amelyek azonban nálunk még mindig- csak a vágyak birodalmában élnek. Még sokáig folytathatnám azon jelenségek felsorolását, amelyek azt bizonyítják, hogy a liberalizmusnak: az egész világon elfogadott eredményei nálunk még* csak a küzdelem stádiumában vannak. Ha már. most a liberalizmus gondolatát nem mint az általános haladás gondolatát fogadom el, hanem csak mint a XIX. század reformeszméinek megjelölését, akkor meg kell állapitanom, hogy azok, akik itt önzetlenül a szabadelvű irányzat híveinek vallják magukat, nem tűnhetnek el a közélet teréről, nem göngyölhetik be a zászlót, hanem meg kell tartani hadállásaikat ós nem állhatnak be a mai rend védői sorába. És van még egy másik ok is, mely miatt nem hagyhatjuk itt azt a pozíciót, amelyet elfoglaltunk; ez az ok pedig az, hogy mi úgy érezzük, hogy hivatást teljesítünk (ügy van! ügy van! balfelől.), hivatásunk pedig abban áll, hogy nem engedjük át a haladás gondolatának képviseletét kizárólag a szociáldemokratapártnak. (Élénk helyeslés a baloldalon. — Szilágyi Lajos: Ezt nem akarják megérteni! — Erdőhegyi Lajos: Hisz együtt vagytok a szociáldemokratákkal! — Gróf Bethlen István ministerelnök: Ezt mondhatja Rassay, de nem Szilágyi! — Szilágyi Lajos: Ön kötött paktumot a polgári ellenzék ellen a szocialistákkal! Mándy Samu: Nem ellen!) Hogy meddig tudjuk tartani ezt a nehéz pozíciót, az neim tőlünk függ; függ a kormányzattól, függ a kormányzat belátásától* függ attól, hogy mikor fogja feladni a kormány a haladástól való irtózatát és mikor fog a haladás gondolatával megbarátkozni. Az bizonyos, hogy ez a merev elzárkózás a tömegeket baloldalra nyomja; az bizonyos, hogy ahol a liberalizmus. nak nincs jogosultsága, ott a radikalizmusnak van jövője. (Ügy van! XJgy van! a baloldalon.) Az biztos, hogy előbb-utóbb el fog következni az a helyzet, hogy a szabadelvüség bizonyos kapcsolatokat fog keresni, mert nem mindig lesznek olyanok, akik az elv mellett megállnak és félreteszik a hatalmi szempontokat. Kapcsolatot fog keresni a szocializmussal és a radikalizmussal, aminek példáját ma is látjuk. De én meg vagyok róla győződve, hogy ez a kapcsolat veszélyt ielent az országra és minden körülmények között halált jelent a szabadelvüségre. (Dénes István: Ezért kell önöknek is a szabadelvüség álláspontjára helyezkedni!) Ez veszély, és ez ellen a veszély ellen csak egy orvosság van, az, ha a kormányzat elfogadja és meg is valósítja a szabadelvüség azon irányelveit, amelyek az egész világon ma már az államok értékállományához tartoznak. Ezáltal válik lehetővé, hogy azzal a radikalizmussal szemben, amely alatt én nemi a munkásokat értem, még kevésbé a földmunkásokat, hanem a szocializmus lényegében és tanában rejlő merészen haladó tempót, összeálljon a társadalom és ezt a kialakítandó helyzetet védje és konzerválja. (Ugy van! a baloldalon.) Ennek útja azonban a demokrácián keresztül vezet. (Dénes István: A rögeszmén keresztül!) A demokrácián keresztül, amelyről valaki azt mondotta a múltkor közbeszólás alakjában, hogy nem azonos a liberalizmussal. Igaz, nem; azonos. A liberalizmus politikai irányelv, a demokrácia a kormányzás formája. De én nem merem azt állítani, hogy a kettőt nem lehet elválasztani egymástól, hogy a liberális politikai elveket nem lehet a demokrácia nélkül megvalósítani, már csak azon sok érdeknél fogva is, amelyek önkénytelenül találkoznak egymással mindkettőnél. A kormánynak ki kell gyógyulni abból az irtózásból, abból a bizalmatlanságból és betegségből, amelyet nem tudok máskép nevezni, mint horror democratiae-nak. irtóznak a népakarattól, a népuralomtól. És ha keresem, hogy mi ennek a bizalmatlanságnak, ennek az irtózatnak az oka, azt hiszem, neun járok messze az igazságtól, ha ezt az okot abban a bizonyos