Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXII. kötet • 1925. május 14. - 1925. június 03.

Ülésnapok - 1922-412

90 A nemzetgyűlés 412. ülése 1925. évi május hó 20-án, szerdán. iogot!) Friedrich István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Szabó István (sokoróvátkai): Képviselő­tár nam, akkor ugy állt a dolog-, hogy a magyar­ság- nem maga gondolkodhatott, hanem ez rá veit diktálva. A diktátum előtt meghajlot­tunk, de mikor önrendelkezési jogunkat vissza­nyertük, ugy teszünk, ahogy akarunk. (Taps a jobboldalon. — Létay Ernő közbeszól.) Elnök: Létay Ernő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Rassay Ká­roly: Ki diktált? — Dénes István: Magyar em­ber nein enged magának diktálni ! ) Dénes képvi­selő urat másodszor figyelmeztetem, hogy mél­tóztassék csendben maradni. Szabó István (sokoróvátkai): Trianont is ugy diktálták reánk t. képviselőtársam. Hát ez demokrácia, hogy zajongnak azért, mert egy csizmás képviselő beszél? (Zaj a baloldalon.) Nézzék, mikor önök beszélnek, én milyen csen­desen hallgatok. Ezt ezzel szolgálják vissza? (Rassay Károly: Itt sincs akkor! — Létay Ernő közbeszól.) Elnök: Létay Ernő képviselő urat másod­szor kérem, méltóztassék csendben maradni! (Zaj a Ház minden oldalán.) Szabó István (sokoróvátkai): Eng-em pár­tomtól eltántorítani senki sem lesz képes; én azért képes vagyok bármikor bármire. (Sza­káes Andor: De máris eltántorodott!) A női szavazatról kivánok még szólni. (Friedrich István: A legnagyobb hive volt velünk együtt a női szavazati jognak!) Várion képviselőtársam, még- nem beszéltem róla. Én nem akarom a női szavazat hi veit máskép irá­nyi tani, nem is vagyok ellene a nők szavazati jogúnak, de azt tagadom, hogy ez a polgári társadalom megerősítésére szolgálna. (Rassay Károly: Ezt mondja az indokolás!) Nekem a tapasztalalom egészen más. Nem hihetem... (Rassay Károly: Rendben van, én sem hiszem el! i — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Szabó István (sokoróvátkai): T. Nemzet­gyűlés! Nem hihetem azért, mert én azt tapasz­taltam — különösen az alföldi választókerüle­tekre gondolva —, hogy künn a tanyákon lak­nak a polgári asszonyok, míg- bent a városok­ban laknak azok is, akiket nein szoktak a pol­gári elemek közé számítani. A választás alkal­mával ezek könnyen járulhatnak a szavazó ur­nák elé, inig amazoknak fáradságba kerül az odajutás. Azonkívül az a falusi asszony el is van foglalva, nem hagyhatja otthoxi siró kis gyermekét és őrizetlenül ingóságait; ezt még akkor sem teszi, ha három vagy öt koronára megbüntetik is. Én megszavazom a női válasz­tójogot, de nem hiszem, hogy ebből a polgári irányzatnak haszna lesz. Ajánlok egy ujitást is, amit igazán üdvös­nek tartanék: ez á választókerületek u:i beosz­tása. 1913-ban a aayaslat indokolása világosan azt mondta, hogy azért vonják össze a vidéki kerületeket és azért adnak több választókerüle­tet a városoknak, mert azoknak intelligensebb a lakossága, tehát több jussot, több jogot érde­melnek. A közelmúlt eseményei, a forradalmak azt mutatták, hogy ezt a városok nem érdemel­ték meg, mert a városok voltak kiinduló pontjai minden bajnak. (Kuna P. András: Ugy van!) Volta képen pedig az volt az indok, hogy a vidéki kerületek — különösen a csonka Ma­gyarországra esők — renitenseik voltak, mert függetlenségi és 48-as képviselőket választottak. Azért kellett a kerületeket összevonni, hogy ke­vesebb legyen itt az ellenzék Bécs ellen. Most azt ajánlom a kormánynak, járjon ezen az utón: adja vissza azoknak a derék, becsületes falusi embereknek a régi kerületi beosztást és a városoknál rendelje vissza a régit. A helyzet illusztrálására elmondom, hogy Győr megyé­ben egyedül magamnak 16.200 választóm van, viszont Győr városa két képviselőt küld ide, ho­lott összesen nem rendelkezik annyi választó­val, mint az én kerületem egyedül. így van ez az ország többi részében is. Tehát a jó falusi . magyarnak felényi jog jár csak, mint a győri szociáldemokráciának. Legyen igazság. (Beck Lajos: Tehát titkosságot a falusi népnek! Egyforma elbánást!) Én megegyezek t. képvi­selőtársam abban is, hogy legyen nyílt a sza­vazás az egész vonalon. (Éljenzés a jobbolda­lon. — Ellent moyidások a, baloldalon. — Szi­lágyi Lajos: Szegény Rubinek Gyula, ha hal­laná! Együtt hirdették a titkos választójogot! Velük mentem országos körútra. — Zaj.) Elnök: Szilágyi képviselő urat figyelmezi tetem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartóz­kodni. Szabó István (sokoróvátkai); Amit mond­tam, mindenkoron állom, s vállalom a felelőssé­get. ^Nemcsak akkor, mikor konjunktúra vaxi, amikor szabad a levegő, beszélek nyiltan és bát­ran, hanem mindenkor, minden időben bátran, férfiasan hallattam a szavamat. Ennek bizony­ságául méltóztassanak megengedni, hogy felol­vassam a Dunántúli Hírlap 1919 március 6-iki számában megjelent cikkem kivonatát, amely bizonyítja, hogy akkor is ezen az állásponton voltam, mint most, pedig akkor mások voltak hatalmon, (Halljuk.' Halljuk! — . Olvassa:) „A nemzeti és vallásérzéstől, egyéni szorgalmá­nak gyümölcsétől, a felfelé törekvés lehetőségé­től, tulajdonjogától megfosztott nemzet boldog nem lehet. Ahol nincs Isten, nincs vallás, ott nincs igazság. Ahol nincs nemzeti érzés, ott nincs lelkesedés; ahol nincs magántulajdon, ott nincs egyéni szorgalom. Ahol nincs egyéni szor­galom, ott nincs haladás, ott nincs művelődés, munkakedv. Ahol ezek nincsenek meg, ott visz­szafejlődés, elzüllés, éhség és anarchia van. Mi mindezeket elősegiteni nem akarjuk, tehát ne veg^vék vétkül, nem lehetünk szociáldemokra­ták". T. Nemzetgyűlés! Ezt a kommunizmus ki­törése előtt két héttel írtam s ezt vallom ma is. Most is azért féltem a balrakanyarodó ele­mektől a A^álaszíójogot és azért félek a titkos választói jogtól, mert a múlt tapasztalatai sze­rint ezeket látom előtérbe nyomulni. (Ugy van! a. jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! A jobboldalra is kell intézni egy pár szót (Halljuk! Halljuk! a jobb­oldalon,), még pedig a mi pártunknak hatal­masabb rétegéhez, hogy ne gondolják azt, hogy ha a kisgazda osztály itt ezt a javaslatot fogadja el, amit ők is szivesen fogadnak, hogy ezzel a reakciónak lesz az uszályhordozója. A kisgazda osztály meg' akar maradni a haladó középúton. (Helyeslés a jobbszélsőoldalon.) Ezt az álláspontot foglalta el már akkor is, amikor itt erősen előretört. A .kisgazdák sohasem vol­tak túlzók. (Ügy van! a jobbszélsőoldalon.) Jómagam is azt hirdettem mingyárt a kom­mün bukása után, hogy fogjon össze minden magyar, akár ráncos szárú csizmában jár, akár vasalt nadrágot hord, mert kéz a kézbe téve, kart a karba öltve lehet csak megmenteni Magyarországot. (Élénk helyeslés a jobbolda­lon.) Magyarországon egészen másként zajlott le a forradalom, mert a magyar kisgazdák sok­kal józanabbak voltak, mint például Bulgáriá­ban, ahol Stambulinszki ragadta kezébe a ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom